Egy aláírással indult (BEFEJEZETT)

Együtt vagyunk?!

Hátrébb lépett, és a tekintete a szemem és arcom közt ingázott. Másodpercek teltek el, majd lágyan megcsókolt. Életem elő csókja volt, egyszerűen leírhatatlan érzést éreztem. Kezeivel az arcomat fogta, a kezeimet a vizes hajába vezettem, végül levegőhiányban váltunk el. Homlokát az enyémnek támasztotta, miközben hallottuk mögülünk az ovációt és a fütyülést.

- Lennél a barátnőm Szasza? - feltette a nagy kérdést.

- Igeeeen - sikítottam fel örömömben, majd megcsókoltam. Kiszálltunk a medencéből, majd Laura lerohant, megölelt. Majd mindketten kaptunk törülközőt.

- Úristen, olyan cukik vagytok! - mondta.

- Köszönjük - mondta Áron, miközben átölelt. - Menjünk átöltözni, nehogy megfázz

- Igen igaz. Mindjárt jövünk - kézen fogva beindultunk a házba. Szemben van a szobánk így nem kellett sok időre elválnunk. Mikor beértem kerestem egy száraz fehérnemű szettet, egy másik sortot és ujjatlan, felvettem őket, meg a papucsom és kiindultam. Áron már várt kint engem egy pulcsival a kezében.

- Tessék, vedd fel - mosolygott rám.

- Köszönöm - felvettem a piros pulóvert, aminek a hátuljára a vezeték neve és mezszáma van írva. Adtam egy puszit az arcára és lementünk a többiekhez.

- Na, megjött a gerlepár - köszöntött mindet Bence.

- Nem kellene valamit mondanod kishölgy? - kérdezte Böde.

- Öhm.... - nem volt ötletem, hogy mondjam el neki.

- Együtt vagyunk - mondta ki Áron.

- Tényleg? - döbbent le.

- Igen - mondtam.

- Ha megbántod, véged van, amúgy áldásom rátok - megkönnyebbültem, bár a barátom nem nagyon. Elsétált a csapattársaihoz, majd mi vissza ültünk oda ahol játszottunk.

- Kérjük, meg hogy csináljanak rólunk képet? - súgta a fülembe, bólogattam csak - Srácok, valaki csinálna rólunk képet?

- Én csinálok - át fel Lau.

- Meg én is - utána meg Bence. Hamarosan ők is együtt lesznek, remélem. Csak Bencének kéne lépni, lehet vár a megfelelő pillanatig. Lesétáltunk az udvar végére és leültünk a kövekre egymás mellé. Háttal voltunk, így a pulcsin látszódott a felirat, majd a hajamat előre vettem. Így csináltak néhány képet a telefonokkal majd megfordultunk és a Balaton volt a háttér. Fejemet Áron vállára hajtottam, és megfogta a kezem, így is készült kép. Végül egy olyat is csináltunk, amikor csókolózunk háttérben a naplementében.

- Köszönjük - mondtam.

- Szívesen - majd vissza mentek a többiekhez, és mi ott maradtunk a köveken ülve, háttal a háznak. Szótlanul ültünk, fejem a vállán volt, és a kézfejemet simogatta. Nagyon gondolkozott, hogy mit mondjon, végül megtörte a csendet.

- Nagyon szeretlek, nem szeretnélek elveszíteni téged. Már azóta tetszel, mióta megláttalak az edzésen. A balesetet sajnálom, nem akartam. Mióta érzel irántam többet, mint barátság? Mikor előttünk futottatok, vagy mikor egymás ellen játszottunk. Már akkor szerettelek volna randira elhívni, de nem sikerült, így most megteszem. Holnap eljönnél velem egy igazi randira? - lefagytam hírtelen, értelmeztem a szavait.

- Elmennék nagyon szívesen egy randira. Mióta először meg láttalak az edzésen azóta szeretlek. Semmi gond, így alakult ez, történnek balesetek. Én is szeretlek, és én sem szeretnélek elveszíteni - közelebb hajolt - Tudnod kell valamit. - megakart csókolni, de közbe szóltam.

- Bármit elmondhatsz nekem - olyan gyönyörű szemei vannak.

- Te vagy az első fiúm, és a medencében az volt életem első csókja - egyre halkabban mondtam, és a vizet néztem közben.

- Nincs baj Szerelmem. - arcomat maga felé fordította - Köszönöm, hogy bízol bennem, nem siettetek semmit. Örülök, hogy én voltam az első, ahhoz képest nagyon profi vagy - megcsókolt, közben a nyaka köré fontam a kezem. Levegőhiány miatt váltunk el végül. - Lehetne még egy kérdésem?

- Persze, mond.

- Felrakhatnék egy képet instára, és facebookra? Nem zavarna?

- Dehogy zavarna, örülnék neki. Melyiket szeretnéd?

- Amikor háttal vagyunk a kamerának, és megjelölnélek rajta.

- Rendben, rakd ki - nem kellett többet mondanom. Elő vette a telefonját és feltöltötte őket evvel a szöveggel: „My love<3" . Istenem, olyan cuki. Annyira szeretem őt.

- Menjünk vissza? - kérdezte.

- Igen, várnak már minket - ekkor megcsörrent a telefonom, anya hív. Kezdhetek magyarázkodni.

~ Szia anya! - szóltam bele.

~ Szia Kicsim! Hogy vagy?

~ Köszi, jól, és ti?

~ Mi is. Láttam egy képet facebookon, ki az a srác és miért van rajtad az ő pulcsija? - rögtön a lényegre tér.

~ Ő a barátom Áron. Ott focizik a Fradinál, és ma jöttünk össze, Böde már áldását adta.

~ Tényleg? Szeretném megismerni őt.

~ Holnap felhívunk skypeon Anyu és ott bemutatom, az jó?

~ Igen, és utána Bödével és beszélnék.

~ Rendben. Most mennem kell. Jó éjt, szia.

~ Szia - gyorsan le is passzoltam anyut.

- Ez gyors volt - mondta Áron.

- Tudom - nevettem fel.

- Menjünk most már - felálltunk és visszamentünk. Beszélgettünk 11-ig aztán elmentünk aludni, mert hosszú napunk volt, főleg nekem. A szobában még Lau kifaggatott és nagyon örült nekünk, és kijelentette, ha megbánt Áron, akkor nagy baj lesz belőle. Ilyen egy jó barátnő. Mind ketten lefürödtünk, először ő, aztán én. Mire vissza értem már aludt Lau a jobb oldali ágyon. Oda mentem a másikhoz, ami az erkélyhez közel van, majd lefeküdtem én is aludni.

Sziasztok!

Nem sokára jön a szünet, várjátok már?😊📆
Remélem tetszett a rész, elég nehéz volt össze hozni a suli mellett de, meglett.❤

Szaszaa16