Egy aláírással indult (BEFEJEZETT)

Segítségek

Reggel a madarak csiripelésére ébredtem. Miután kikecmeregtem az ágyból, kerestem egy futás való ruhát, és bementem a fürdőbe. Elintéztem a reggeli teendőimet, majd felvettem a zöld sport melltartóm, egy fekete ujjatlant és egy rövid fekete cicanadrágot. Felvettem a telóm az éjjeli szekrényről a fülhallgatómmal együtt, és kiosontam halkan, mivel még csak 5 óra múlt pár perccel. Lementem a lépcsőn, majd megcéloztam a kijáratot, de bele futottam valakibe. Nem másba, mint Nagyiba.

- Hát te? – kérdezett.

- Felébredtem, és megyek futni. Te?

- Inni jöttem le, mindjárt megyek vissza aludni – ásított egy nagyot.

- Nagyon fáradtnak tűnsz, hagylak is téged – mosolyogtam rá.

- Aztán csak ügyesen, nehogy eltévedj – kacsintott rám.

- Kösz. Kérlek, ne szólj senkinek.

- Okés – kiindultam, majd beraktam a fülesem, és elindítottam a kedvenc lejátszási listám. Ez mindig feltölt, most rám is fér.

Tegnapi nap után, ma nem tudom, hogy mi lesz. Futás elején ezen agyaltam, de ahogy tettem a kilométereket meg, úgy kezdtem felejteni. Majdnem Siófok és Zamárdi közt lévő táv felét futottam le, mikor visszafordultam. A reggeli frisstő futásomat nagyjából 1 óra alatt tettem meg. Fél hétre értem vissza a szállásra, ahol halkan vissza mentem a szobába. A barátnőm még az igaz álmait aludta, mikor neki álltam zuhanyozni. A frissítő után felvettem egy melltartót, egy farmer sortot és egy vörös ujjatlant. Majd lementem a konyhába. Épp akkor érkezett meg a szakács.

- Jó reggelt! – köszöntem.

- Jó reggelt! Hogy hogy ilyen korán fenn van? - kérdezte magázva.

- Kérem, tegezzen – rámosolyogtam – Korán felébredtem, majd elmentem futni.

- Rendben, de akkor engem is – 30 év körüli lehetett a férfi.

- Megegyeztünk.

- Jaj, be sem mutatkoztam. Kiss Attila vagyok, és téged hogy hívnak?

- Kovács Alexandra, de mindenki Szaszának hív.

- Rendben Szasza – mosolygott rám.

- Segítsek? – érdeklődtem.

- Jó lenne, mert elég nagy kupi van, ha szét nézel – körbe néztem, és tényleg. Mindketten felnevettünk.

- Szívesen. Mond, mit csináljak.

- Fel szeleteled a zöldségeket, míg én takarítok?

- Persze, csak annyit mondj meg, hogy hol találom őket.

- Van egy kisebb spejz, ott lesznek. Ha meg van külön tányérokon, akkor a felvágottat kell felszeletelni, amit a hűtőben találsz.

- Okés, köszi. Akkor neki is látok – evvel Attila eltűnt. Először meg kerestem a zöldségeket. A spejzből mindent kihozta, majd megmostam őket. Az uborka szeletelésével kezdtem, mivel az a legegyszerűbb szerintem. Utána jött a paprika, lilahagyma majd a paradicsom. Miután mindegyikből raktam a 10 db tányérra, utána kivittem az asztalokra. Attila már haladt a rend rakássál, mikor oda néztem. Visszafordultam a vágó helyhez, majd össze szedtem a felesleges zöldségeket. Ezeket vissza vittem a spejzbe, majd oda mentem a hűtőhöz és kinyitottam. Itt mindent meg lehetett találni. Különböző szalámikat, sonkákat, párizsikat, és kolbászokat. Kivettem mindegyikből egy adagot, majd ráraktam a tányérokra elosztva. Ugyan annyi tányért vittem ki, mint zöldségest. Ezután kiraktam az asztalokra sajtot, vajat, illetve teát meg kávét.