Egy aláírással indult (BEFEJEZETT)

A meccs

Elfoglaltuk a helyünket, közben már elkezdték a bemelegítést a játékosok. A honvédnak volt előttünk a kapuja, így nem láthattuk olyan közelről őket. A barátnőm is imádja őket, látszott az öltözködésén is, mint nekem. Mint kettőnek Fradis sál a nyakán, zöld pulóver, egy hazai fehér mez, illetve zöld köröm. Nagyon jó idő van, így a kabátra ráültünk és néztük a Fradisokat, ahogy közeledett a kezdés. Egyre hangosabb lett a lelátó. Honvédosak hangja eltörpült a Fradisok mellett. Eljött a perc, a kezdő rúgás, amit egy 30-as férfi kezdett. Nagyon izgalmasan kezdődött, rögtön a 8. percben gólt lőttünk. A lelátón a szurkolók örültek, énekeltek. Utána szép támadások láthattunk minkét féltől, de többségében a Fradi birtokolta a labdát. Sajnos a 35. percben egyenlítettek. A fiúk kicsit letörtek, de folytatták tovább. A 44. percben felrúgják Vargát előttünk. Honvédos egy sárga lappal gazdagodott, míg felállt Roland. Ránéztek a közönségre, vagyis felénk, és észrevett minket a barátnőmmel, ahogy mindenkivel együtt beszólogatunk a honvédosnak. Könnyen észrevehetőek vagyunk, hiszen ketten voltunk lányok körülbelül a szektorban, majd visszafordult és Bödével, illetve Gerával beszélt. Ők is ránk pillantottak majd vissza a pályára. Szabad rúgással jöttek. Böde beállt a labda mögé, majd rárúgta. Egyik védő kifejelte, utána megszólalt a fél időt jelző síp. Mindkét csapat levonult, majd mikor álltunk volna fel, hogy lemenjünk innivalót venni, egy biztonsági őr jött hozzánk oda.

- Jó estét Hölgyeim! – mindketten rámeredtünk az őrre, majd Laura törte meg a csendet

- Jó estét! Valamit rosszat tettünk? – rám nézett, majd vissza az őrre.

- Nem, dehogy. A Fradi játékosai küldtek önökhöz, mert tetszett a lelkesedésük, és örülnének, ha találkozhatnának.

- Tényleg? – csodálkoztam el.

- Igen. Kérem, jöjjenek utánam!

- Elmentek ti, vagy menjünk mi is? – kérdezi Laura apja.

- Nem kell, nem lesz gond – mondom magabiztosan.

- Rendben, ha végeztetek, hívjatok! – mondta apa.

- Okés – mondta Lau. Elindult az őr, mi meg követtük, mint a jó kislányok. Szinte megkerültük az egész stadiont mire oda értünk az öltözőkhöz. Még 10 perc volt hátra a folytatásig. Az őr kopogott majd Thomas Doll nyitott ajtót.

- Guten Tag! – este volt, már de nem baj, ezt még megértettük. Majd sorra köszöntek nekünk.

- Sziasztok! – köszönt utolsók közt Böde.

- Sziasztok! – végül Varga Roland is köszönt. Mi mindenkinek visszaköszöntünk, majd bemutatkoztunk, így is maradt 6 perc még folytatódik a meccs.

- Látom nagy szurkolók vagytok – majd végig nézett rajtunk Böde.

- Igen, így van – helyeseltem – Múlt héten kaptam vissza a mezem, amit aláírtatok – mosolyogtam, ahogy Lau is.

- Az a tied volt? - vágott meglepődött fejet Gera.

- Igen – mondtam.

- De jó, hogy találkoztunk veletek – mondta Kleinheisler - Jó a szurkolókkal találkozni nem? – ezzel a kijelentéssel mindenki egyet értett.

- Menni kellene srácok – mondta Doll angolul.

- Meccs után találkozunk – szólalt Lau, majd kifelé indultunk.

- Várjatok! – visszafordultunk – Nem akarjátok a kispadról nézni a meccset? Nem érnétek már vissza a helyetekre. – ajánlta fel Böde.

- De igaz – ránéztem Laura, majd bólintott – Onnan nézzük.

- Gyertek velem! – mondta Radó. Elindultak kifelé mi meg követtük őket. Elfoglaltuk a helyünket, Radó mellett. Folytatódott a meccs. Még 45 percük van, hogy gólt lőjenek.

- Hajrá Fradi! Hajrá fiúk! –ordítottuk be egyszerre a barátnőmmel. Radó meg csak mosolygott és videózott. Ezt megjegyeztem. Csomó képet készítettünk, amik közül ki is raktunk egyet-egyet instára.

89. perc Gera viszi és gól. Mindenki ünnepel a lelátón, mi meg a kispadon. Radó nyakába ugrunk, őt nem zavarja. Meghalljuk a sípszót és vége a meccsnek. 2:1 a Fradinak. A fiúk még a pályán ünnepeltek, mikor már a Honvédosok az öltözőben voltak. 15 perc kellett nekik, hogy oda érjenek hozzánk. Beszéltek először az edzővel majd oda jöttek a kispadhoz.

- Na, milyenek voltunk? – kérdezi Varga.

- Nagyon jók – válaszol Lau.

- Tetszett nektek nagyon a meccs – mondja Radó, majd a telefonjából megnyitja a videót és megmutatja a csapatnak.

- Ne már Radó – biggyesztem le az ajkam.

- Nyugi hugi – mondja Böde, erre felkapom a fejem.

- Minek hívtál?

- Huginak. Talán gond?

- Dehogy, még senki nem hívott így, mert nincs tesóm – mondom, kicsit szomorkásan.

- Akkor már van – szögezte le Böde.

- Mi? – kérdezem vissza.

- Jól hallottad, mostantól a húgom vagy. Gyere ide – oda mentem és megöleltem, az izzadt tesómat.

- Köszönöm, ez sokat jelent nekem.

- Gondoltam.

- Na, menjünk öltözni és fürödni – mondja Kleinheisler, ezzel megszakítva a testvéri pillanatot.

- Rendben, addig maradtok itt? – kérdezi Gera.

- Persze – mondja Lau. Elindultak az öltözőbe, mi meg kint maradtunk. Felhívtuk az apukáinkat és szóltunk nekik, hogy hol vagyunk, és hogy jöjjenek értünk. Míg vártunk, kivettünk egy labdát a tartóból és elkezdtünk passzolgatni. Egész jók voltunk, bár nem profik. 15-20 percet játszhattunk mikor észrevettük, hogy figyelnek minket.

- Jól szórakoztok rajtunk? – kérdezem őket.

- Nagyon is, ahhoz képest jók vagytok – mondta Varga Roland.

- Akkor jó – szólt oda nekik Lau. Ekkor láttuk meg a szüleinket, akik a focisták mögül néztek minket.

- Szia apu! – mentem oda hozzá és megöleltem, a barátnőm is ezt tette.

- Hagy mutassuk be az apukáinkat – szólalt meg Lau.

- Ő itt Imi az én apukám – mutattam rá, majd az Lau apujára – Ő pedig Zoli.

- Nagyon örvendünk – mondta apu.

- Örülök, hogy megismerhettünk titeket – szólalt meg Zoli, kezet ráztak mindenkivel, majd elkezdtünk elköszönni.

- Nagyon köszönünk mindent– mondtam.

- Minden meccsen kint leszünk, amikor tudunk – ígérte Lau.

- Elvárjuk, már a család része vagytok. Még mielőtt elmentek, csinálunk közös képet? – kérdezte Gera.

- Persze, ki nem hagynánk – örvendeztem. Beálltak a srácok, utána mi is. Többen is fotóztak. Megbeszéltük utána, hogy átküldik a képeket, és hogy tartsuk majd a kapcsolatot. Végül mindenkit megöleltünk és elindultunk kifelé.

- Picur! – szólt oda nekem Böde, és vissza fordultam.

- Igen?

- Gyertek többször, és edzésekre is néha – kérlelt és boci szemekkel nézett.

- Ígérjük – mondtam, majd kisétáltunk a kapun. Véget ért ez a nap is. Csoda minden, ami történt. Mire haza értem, csomó értesítés érkezett facebookról és instagramról is. Vissza jelöltem mindenkit, és megnéztem a képeket majd lefeküdtem aludni.

Sziasztok!

Itt a folytatás remélem tetszik majd.

Szaszaa16