Egy aláírással indult (BEFEJEZETT)

Vége, de van egy tervem

Ahogy beléptünk a házba, nagy veszekedésre lettünk figyelmesek. Az ebédlőhöz sétáltunk, ahol megláttuk, hogy mindenki egy körben áll, és kiabál. Rögtön tudtam, hogy Áron lehet, mivel a tömegből elég ronda megjegyzések hangoztak el.

- Hogy tehetted ezt balfasz? Miért kellett ezt? Ennyire hülye vagy? – hangoztak el, míg meg nem láttak minket, jobban mondta engem. Helyet engedve szembe álltam vele. Arcomon elfolyt a smink, és sírhatnékok volt, de vissza tartottam és elkezdtem vele ordibálni.

- Te ennyire hülyének nézel? Hm...? Elviszel randizni, amin nem is figyelsz rám, hanem azt a telefont bámulod, illetve beszélgetsz valakivel. Majd mikor a partra megyünk, leülsz mellém és nem is nézel rám. Kirakok egy snapet, és azt sem nézed meg, hanem inkább elmész. Majd holmi szőke ribanccal csókolózva látlak. Szerinted ez, hogy esik? Tudod, mit ne is válaszolj, végeztem veled! – ordítottam neki a végét, miközben a könnyeimtől alig láttam. Nem vártam választ, inkább felrohantam a szobába, majd becsaptam az ajtót és lerogytam a földre sírva. Percekig zokoghattam, míg nem hallottam kopogást.

- Hagyj békén – mondtam halkan, reméltem, hogy halja és itt hagy.

- Nem, most beengedsz szépen Szasza – jelentette ki Lau. Arrébb mentem egy kicsit és bejött. Vissza mentem az ajtó elé és rá néztem.

- Annyira fáj – sírtam fel újra.

- Tudom. Jobb lesz idővel, hidd el – megölelt – Menj, fürödj le, és aludjunk. Mit szólsz hozzá?

- Nem – közben a fejemet is megráztam – Fagyit szeretnék enni, szar romantikus filmet nézni, és újra bőgni.

- Rendben. Lefürdesz, addig keresek fagyit és filmet. Ez így jó lesz?

- Igen, tökéletes – rá mosolyogtam egy másodpercre majd bementem a fürdőbe. Gyorsan elvégeztem a teendőimet, felvettem a pizsim, majd visszamentem. Kint Lau várt már az ágyon, a bekészített kajával.

- Kezdhetjük? – bólintottam, majd mellé ültem. Csillagainkban a hibát néztük meg, amin mindketten sírtunk. Végére elhasználtunk egy 100-as zsepit, illetve meg ettünk 2 doboz fagyit.

- Most már jobban vagy? – érdeklődött.

- Picivel – ásítottam egyet.

- Aludjunk most már.

- Rendben, jó éjt – lekapcsolta a villanyt és elmerültünk az álmok világában.

Reggel Böde hangjára keltem fel. Mikor kinyitottam a szemem, megláttam Lau ágyán ülni Vargával.

- Jó reggelt – jött oda hozzám Dani, és öleléssel köszöntött.

- Nektek is – mosolyt erőltetve az arcomon mondtam.

- Hogy aludtál? – érdeklődött Roli.

- Nézz rám – ebben igazam volt, mert többet nem kérdezett.

- Van egy tervünk – jelentette ki Lau.

- Mitek van? Mire?

- Arra, van, hogy megmutasd, hogy egy erős lány vagy, és nem hat meg ez az idióta – ecsetelte a tervet Dani.

- Ez ijesztő egy kicsit, hogy ilyenekről beszéltek, de benne vagyok.

- Akkor kezdjük az elejével – elmondta a lényeget Lau gyorsan, majd a fiúk magunkra hagytak.

- Akkor hogy kezdjük? – érdeklődtem.

- Sminket rakok fel neked, hogy a sírás nyomait eltűntessük, majd fel veszel egy normális ruhát.

- Rendben, akkor vágjunk vele – csaptuk össze a tenyerünket.

- Végre egy kicsit mosolyogsz, de előtte ne tedd.

- Nem fogom. Féltékennyé fogom tenni, mit szólsz hozzá?

- Nem is rossz ötlet. Benne vagyok, segítek – megcsinálta a sminket, majd felvettem egy farmer sortot egy kék ujjatlannal. Miután végeztem megnéztem magam a tükörben és megvoltam elégedve a helyzethez képest. Lau is felöltözött majd lementünk reggelizni. Az ebédlőben ült a fél csapat, mikor leértünk.

- Jó reggelt! – köszöntünk egyszerre. A fiúk vissza köszöntek, majd leültünk Daniékhoz.

- Többiek? – érdeklődött Lau.

- Edzés – mondta Nagyi.

- Ilyen korán? – kérdezett.

- Tegnap az edző berágott egy kicsit miatta – nézett rám Roli.

- Értem – le sütöttem a szemem.

- Minden rendben lesz – nyugtatott meg Dominik.

- Kétlem – jelentettem ki.

- Miért? – kérdezett rá Dzsudzsi.

- Van egy tervünk – előzött be Lau a beszédben.

- Mi? Segíthetünk? – záporoztak a kérdések mindenfelől.

- Persze, éppen ezt szerettem volna megkérdezni – néztem közbe.

- Mond, segítünk – mosolygott rám Nagyi.

- Akkor – kezdtem bele a mondandómba. Végig hallgatták majd mindenki bólogatott.

- Kivel akarod féltékennyé tenni? – kérdezett rá a lényegre Szalai.

- Azt még nem tudom. Talán a parton kellene valakit keresni.

- Nem is rossz ötlet, mi melletted állunk Hugicánk – jelentette ki Böde, erre csak rámosolyogtam.

- Csak nem mosolygott valaki? – nézett rám Nagyi.

- Nem tudom, miről beszélsz – fordultam el.

- Ne tagadd, láttok – erre felnevettem.

- Jó-jó igatatok van – folytattam a nevetést - ahogy most is.

- Könnyen megy ez – nézett rám Lau.

- Na, kezdődjön a terv – jelentettem ki. A fiúk elmentek az edzős cuccokért majd elindultunk a sport központhoz. Mikor oda értünk, meg láttok az U17-es fiúkat. Tovább mentem Nagyi mellett, míg a barátnőm köszöntötte Bencét. Gyorsan vissza rohant az edzésére, majd Lau csatlakozott mellém.

- Elkezdődött a terv – mondta nekem.

- Tudom.

- Bence is benne van – erre ránéztem.

- Komolyan?

- Persze. Megszeretett téged, de nem úgy, érted – bólintottam – Mondta, hogy megérdemli Áron, hogy végre ő is szenvedjen.

- Akkor keressünk valakit – vágott közbe Ádi.

- Igaza van – helyeset Lau.

- Ott az – mutatott egy barna hajú, félmeztelenül edző srácra, aki nem az U17-hez tartozik.

- Nem rossz – jelentettem ki.

- Na, hajrá! Menj!

- Megyek is – evvel elindultam az irányába. Ekkor kezdődött el a féltékenységi rohama Áronnak, amit séta közben vettem észre, mivel hevesen gesztikulálva beszélt Bencéhez. Ekkor bólintottam neki, hogy ez a terv része. Így kezdődött a nagyobb bonyodalom.