Az elátkozott gyermek (Szünetel)

siker siker hátán

Még egy reggel Percy mellett. Nem tudom mit csinálok. Egyik pillanatban még kiabálok vele és legszívesebben megpofoznám. A másikban meg mellette ébredek.
Percy engem nézett, de nem szólt semmit. Nagyot sóhajtva felültem.
-Nem hagyom itt ok nélkül.-szólalt meg végre.
-Akkor találj ki valami okot- morogtam.
-Annabeth, tudtommal te vagy az ész.-mosolyodott el halványan.
-Jó, csak adj egy kis időt!-keltem fel. Míg öltöztem végig agyaltam. Aztán hirtelen megjelent a villanykörte a fejem felett.
-Meg van!-fordultam Percy felé.
-Mi van meg?-nézett rám értetlenül.
-Az ötlet, hogy miért kell itt maradnia Sophie-nak.
-Oké, mond-ült le az ágyamra.
-Mond azt neki, hogy benne bízol meg legjobb és ezért itt kell maradnia, hogy megfigyelje a tábort. Nehogy összefogjanak és megpróbáljanak kiszabadítani.-hadartam el. Percy hirtelen felpattant és elém sétált.
-Annabeth isten király vagy-vigyorgott, aztán megcsókolt.-Megkeresem és elmagyarázom neki, te addig beszélj Nicoval és Emmával. Oké?-bólintottam, ő pedig kirohant az ajtón. Gyors felcopfoztam a hajam és megkerestem Emmát. A konyhában találtam rá, reggelit csinált.
-Jó reggelt. Te is kérsz?-nézett rám.
-Neked is. Aha, köszi.
-Na, mond mi van?
-Tessék?
-Látszik az arcodon, hogy van valami-rakta le a tányérokat. Nagyot sóhajtottam.
-Beszéltem Percyvel. És elterveztük, hogy megszökünk, mivel Sophie beárult minket a Félvér Tábornak.
-És azt szeretnéd, hogy veled tartsunk?-inkább kijelentés volt, mint kérdés.
-Csak ha szeretnétek, nem eröltetem rátok-mondtam gyorsan.
-Annabeth olyan vagy nekem mint a nővérem. Persze, hogy veled megyek.-fogta meg az egyik kezem.-De most együnk, mert farkaséhes vagyok, te nem?
-De-nevettem és neki álltunk reggelizni.

                ➖➖➖➖➖➖

Reggeli után edzés, vagyis Nicoval megbeszélhetem a dolgokat. Egyre jobban haladtam a tűz uralásával, legalábbis nem égettem meg senkit.
-Nico! Beszélhetünk?
-Persze, valami baj van?
-Nem, vagyis igen! Nem is tudom-makogtam. Nico kérdőn nézett rám.
-Percy és én elterveztük, hogy megszökünk-hadartam.-És Emma velünk jön. Az a kérdés, hogy te velünk jössz-e-tettem hozzá.
-Oké, jön még valaki?-kérdezte halál nyugodtan.
-Hát Percy kereső csapatából mindenki, kivéve Sophie-t.
-Ő miért marad itt? Vagy hova megy?
-Itt marad felügyelni, de csak azért, mert ha ő is jött volna, én nem megyek sehova-ráztam a fejem.
-Jól tetted-mondta, majd az ajtó felé kezdett indulni.
-Hova méssz?-kiáltottam utána.
-Hát pakolni-csapta be az ajtót. Mosolyogva indultam Percy keresésére, természetesen sehol nem találtam. Végül felmentem a szobámba, hogy összepakoljak.
Percy ott aludt az ágyamon, és a pluss baglyom fejét nyálazta össze.
-Fúj, Percy!-kiáltottam, és szárnyánál fogva elvettem tőle a figurát. A fiú kábán nézett rám, majd száját megtörölve rendezte magát.
-Sikerült?-kérdezte.
-Igen, mindketten jönnek. Neked?
-Nagy nehezen sikerült rá vennem Sophie-t, hogy maradjon. Thaliát pedig megkértem, hogy szóljon a többieknek.
-Király-fordultam a szekrényem felé.
-Most mit csinálsz?-állt mögém.
-Pakolok, neked is azt kéne.
-Ja, az már meg van, segítek.
Bő fél óra alatt össze is pakoltunk, már csak a baglyom maradt.
-Nézd meg, hogy összenyálaztad-morogtam.
-Nem olyan vészes-vonta meg a vállát Percy.
-Majom-vágtam hozzá a plüssöt.
-Ez bagoly, ha nem tudnád-rakta el a hátizsákomba, ami igazából feneketlen(el se hinnétek mit tudnak még a Hékaté kölykök).
-És hogy szökünl meg?-ült le az ágyra, én pedig követtem a példáját.
-Már van egy tervem-mosolyodtam el.

Sziasztok!
Bocsánat, hogy ilyen sokáig nem volt rész, csak kicsit megakadtam. A következő részt megpróbálom hamarabb hozni. Ha tetszett vote-olj és komizz.