Az elátkozott gyermek (Szünetel)

Már csak egy hét

Beep, beep, beep.
Ahh, csaptam le az ébresztő órám. Julius 5. Már csak egy hét van a 18. szülinapomig. Szemeim előtt képek jelentek meg. Emlékszem, mikor egy évvel ezelőtt, ugyan ezen a napon Percy mellett ébredtem.
Puszik az arcomon, valaki a vállamat cirógatja. Lustán elmosolyodok és kinyitom a szemeimet. Kint még csak most kel a nap, átfordulok a másik oldalamra és egy tengerzöld szempárral találtam magam szembe.
-Jól aludtál Nyuszi?-mosolygott rám.
-Hiba volt elmondanom neked, hogy óvodába én játszottam a nyuszi szerepét-morogtam.
-Neked is jó reggelt-sóhajtott és fel kelt az ágyról. Szekrénye felé vette az irányt és válogatni kezdett a ruhái között.
-Ha Khairón megtudja, hogy itt aludtál mind kettőnket lenyakaz.
-Ne is mond, de nem én tehetek róla, hogy elaludtam- morogtam a párnába. Hallottam, ahogy Percy neszez, majd az ágy besüppedt mellettem. Simogatni kezdte a hátamat és az fülemhez hajolva suttogva beszélt.
-Akkor ki tehet róla hüm, Észlány? Mindegy, vissza kéne menned a bongallódba. Nem akarok idő előtt meghalni.
-Rendben, de Hínáragyú mond mégis, hogyan keltél fel ilyen korán? Ha rajtad múlna akkor sem kelnél fel ha rád borulna az egész ház.
-Tudod Észlány most én voltam az okos, mert nekem eszembe jutott bekapcsolni az ébresztő órát- vigyorgott önelégülten rám. Felültem, Percy-n pedig láttam, hogy alig bírja visszatartani a röhögést. Mérgesen néztem rá és meglöktem a vállát.
-Ne röhögj, nem tehetek róla, hogy mikor felkelek olyan a hajam, mint egy szénakazal.
-Mondtam már, hogy aranyos vagy mikor durcizol?
-Nem is durcizok- de éreztem, hogy közbe elpirulok. Mosolyogva puszit nyomot az ajkaimra.
-Na, én már tényleg megyek- keltem fel és húztam fel a cipőm. Felkaptam Percy éjjeliszekrényéről a sapkám és mielőtt fejembe húztam volna megcsókoltam a fiút, majd távoztam. Besurrantam az Athéné bungalló ajtaján, rendbe szedtem magam, majd neki álltam olvasni. A reggeleket általában olvasással kezdem szóval remélhetőleg senkinek nem fog feltűnni, hogy nem aludtam itt. Mire megszólalt a reggelit jelző kagylókürt, már az egész bungalló sorban állt az ajtó előtt. A reggeli nyugodtan telt, mint álltalában. Az eddzés már javában tartott, mikor Rachel csatlakozott hozzánk.
-Szia!-köszöntött.
-Szia! Örülök, hogy látlak-öleltem meg. Tudom, ez nem vall ránk, de az elmúlt egy évben nagyon jól összebarátkoztunk.
-Helló lányok!-szólalt meg mögöttem egy hang. Percy tartott felénk mosolyogva. Megölelte Rachelt, majd puszit nyomott a homlokomra. Kifaggattuk az ifjú Orákulomot arról, milyen az iskola. Rachel elmondása szerint maga a pokol. Szegény lánynak az etikett órák azzal teltek, hogy teát szürcsölgeltek és azt tanulták, hogy hogyan viselkedik egy úrihölgy. De hahó! A XXI. században élünk! Na mindegy. A kenuzó tó felé sétálva Rachel hirtelen rosszul lett. Zöld füst vette köröl, szeme pedig zölden égett.
-Malcolm-kiabáltam féltestvéremnek-siess Khairónhoz.
Malcolm gyors elszaladt a Nagy Ház felé, mi pedig ott maradtunk az Orákolum mellett. Khairón éppen, hogy csak oda érz mikor Delphi szelleme beszélni kezdett.
-Jőn a gyermek, elátkozott
Emlékezett, megváltozott
Tizenkilenc évet betölt
És az élet tovább nem gyötri őt.
Tengert, vizet utaz át
Hogy mentse élete párját
Nem tudván...
-MMEEEEEEEKKKKK!!!!!-Tom, a legújabb kis szatir, egyenesen neki gurult Rachelnek, aki így a jóslatott befejezetlenül hagyva beleesett a tóba, Tommal együtt. Percy gyors utánuk ugrott és pár pillanat elteltével feltüntek. Hímáragyú kihozta őket a partra, Tomot az idősebb szatírok elvitték(szegény nem nagyon bírja a vizet) Rechelt pedig elvittük Willhez.
-Furcsa-mondta Khairón.
-Mi?
-Az, hogy Rachel nem mondta végig a jóslatot így nem tudjuk mi a vége.
-Mond valamit Khairón, de még is ki lehet az az elátkozott gyermek?-kérdeztem a tanárom.
-Nem tudom Annabeth, de erről majd holnap tiszta fejjel beszélünk.-azzal elsétált.
-Gyere Észlány fejezzük be az eddzést-mondta Percy, majd kéz a kézben elsétáltunk az aréna felé.
 

                        -||-

-Percy! Ez nekem nem megy!-nyafogtam, miközben a vizet köpködtem.
-Nocsak ezt is megtörtént! Annabeth Chase elismeri, hogy valamit nem tud megcsinálni-kiabált Percy. Miután végeztünk az eddzéssel az én elképesztően aranyos barátom, lehozott a partra és most azon ügyködik, hogy megtanítson háton úszni. Nem tehetek róla, de amikor fókabébi szemekkel néz rám nem lehet neki ellen állni.
-Na, ha ennyire nagy a szád, akkor gyere ide és taníts meg!
-Jó-úszott mellém-dölj hátra-utasított, én pedig csináltam, amit mondott. Egyik kezével a hátamat, másikkal a derekamat tartotta. Szépen lebegtem a vizen, miközben lábammal tempóztam. Aztán Percy kezei elengedtek, én pedig a víz alá merültem.
-Hínáragyú-köhögtem-meg akarom ám még élni a 17-et!
-Ne már! Akkor még várnom kell egy hetet.
-Percy!-ripalkodtam rá és fröcskölni kezdtem. Ekkor azonban megszólalt a kagylókürt, ami a vacsora kezdetét jelezte.
-Gyere Észlány, én már éhen halok. Te nem?
-Hínáragyú, te mikor nem vagy éhes?-kérdeztem és nevetve mentünk vacsorázni.

Sziasztok!
Íme az első rész remélem tetszett. Ha igen vote-olj és kommentelj! Reszek hetente, szeredán lesznek.
Puszi😉😉😉