Az elátkozott gyermek (Szünetel)

Mirra

A születés napom előtt három nappal érkezett a táborba egy 4-5 éves kislány. Barna hullámos haja volt és szürkés kék szeme, mint amikor a tengeren vihar van. Jack szerint túl kicsi még ahhoz, hogy a szörnyek megérezzék a szagát. Szerintem még ahhoz is kicsi volt, hogy egyáltalán eljöjjön otthonról. A kislányt Mirranak hívják és Jack megkért, hogy vezessem körbe. Valamint had lakjon nálam, mert a Hermész bungaló dugig van. Én próbáltam ellenkezni, de amikor Mirra beállitott Jack szobájába(ahol éppen veszekedtünk)és egy plüss némó figurát a mellkasához szorítva, ijedten nézett ránk, egyszerűen nem tudtam nemet mondani. Mélyet sóhalytottam és mosolyogva Mirra felé fordultam.
-Szia Mirra! Én Annabeth vagyok-guggoltam le elé.
-Szia Annabeth!-mosolygott. Olyan édes volt, ahogy a sz betűt kicsit pöszén mondta.
-Mit szólnál hozzá, ha hozzám költöznél?
-Az azt jelenti, hogy veled fogok lakni?-billentette oldalra a fejét.
-Igen, de csak ha szeretnéd.
-Renden. De Annabeth mi nem találkoztunk már? Olyan ismerős vagy.
-Nem hiszem Mirra. Talán az egyik féltestvéremmel találkoztál.-mondtam neki, bár a táborban egyik testvéremnek sincs szőke haja.
-Lehet.
-Rendben. Akkor Annabeth Mirra megmutatja hol van a cucca és mehettek is.-szólalt meg Jack. Bólintottam, Mirra pedig megfogta a kezem és az ajtó felé kezdett húzni. Mikor beértünk a szobájába, az ágyhoz szaladt és felkapott egy kék hátiszákot.
-Ennyi az összes cuccod?-kérdeztem, ő pedig bólintott-gyere-és az ölembe vettem.
-Nem vagyok nehéz?
-Nem. Pille könnyű vagy.-mosolyogtam, miközben kiértünk a szabadba.
-A bátyám mindig azt mondja, hogy nehéz vagyok és folyton eljátsza, hogy majdnem eldob-piszkálta némo orrát.
-Akkor a bátyád gyenge egy ember.-mondtam és beléptem a bungallómba.
-Nem! Ő egy igazi hős! Nagyon erős és mindig megvéd a gonosz emberektől.
-Ha te mondod, de üdvözöllek itthon Mirra, mégha kis időre is.-Mirra kiáncsian nézett körbe.
-Melyik szobát szeretnéd? A hozzám közelebbit vagy távolabbit.-nagy szemeivem rám nézett, majd válaszolt:
-A közelebbit. Meg mutatod hol van?-bólintottam és kezet nyujtottam neki. Mirra megfogta és körbevezettem a lakásba. Végül a szobáját mutattam meg neki. Ezt a szobát úgy rendeztembe, hogy Percyre emlékeztessen. Gyakran ha szomorú voltam, órákat töltöttem itt. Mirra tátott szájjal nézett körbe. Befutott a szobába és az ágyra vetette magát.
-Tetszik?
-Nagyon. Pont olyan, mint amilyet szerettem volna.-mosolygott.
-Örülök, gyere pakoljunk ki a táskádból.-mondtam, miután végeztünk Mirra mesélni kezdett magáról. Szegény egy árvaházban nevelkedett, de azt mondta az apukája, amikor tehette meglátogatta. Egy éve azomba a bátyjához került. Vele jött ide a közelbe, de egyik este hangokat hallott és eltévedt. Ez után én meséltem neki. Persze a küledetéseket kihagytam és Percyt is. Elmondtam, hogy gyerekkoromban folyton apa maketjeivel játszottam háborúsat és ,hogy mindíg épületeket rajzomtam, terveztem.
Délután Nicoval és Emmával is össze barátkozott. Mire észbe kaptam már este volt. Épp mentem volna ki Mirra szobájából, amikor utánam szólt:
-Annabeth?
-Igen?
-Elénekelnéd nekem a kishableány főcimdalát?-bólintottam. Persze, kívülről ismertem, hiszem Percy annyit hallgatta. De mit is vártam Poszeidón fiától?  Mire a dal végére értem már békésen aludt az ágyában. Megpusziltam a homlokát és kimentem a szobából. Az éjszaka nyugodtan telt, ahogy a napok is. Mirra mikor gyakoroltunk mosolyogva tapsolt meg, mintha valami mutatványt csináltam volna.

Holnap lesz a szülinapom és a nap nyugaodtan telt. Mirrának elénekeltem szokás szetinta az altatóját és már én is lefeküdtem, mikor Emma rám tört. Kiráncigált a bungalómból egy szál pizsamába és Jack bungalója vagyis a mindenkori vezető bungalója félé vezetett.
-Emma az istenekre! Miért kellett felkelteni az éjszaka közepén? És mi lesz Mirrával?
-Ő meg lesz nyugi. Egyébként meg azért, mert vendégeink vannak és nagyon helyes srácok vannak köztük-magyarázta közben pedig belökte az ajtót.
-Biztos, hogy Árész lánya vagy?-kérdeztem, de nem válaszolt. Behúzott a tanács terem ajtaján és a terembe minden tekintet ránk szegeződött. Hirtelen nem tudtam levegőt venni. Csak nézni egy gyönyörű tengerzöld szempárba.
-Percy?

Sziasztok!
Meghoztam az új részt. Remélem tetszett. Most kicsit rövidebb lett bocsi. Jövő héten hosszabb lesz.
Puszi😋😋😋