Az elátkozott gyermek (Szünetel)

Forró vér

-Percy?
-Annabeth-nézett rám csodálkozva Percy. Hirtelen a falon lógó óra kongani kezdett. Julius 12-e. Élesen szívtam be a levegőt és Emmára néztem. Bólintott, mintha csak olvasna a gondolataimban. Kiszaladt az ajtón, én vettem még egy pillantást a teremben ülő embereken. Itt volt Percyvel még Thalia, Clarisse és Grover is. De volt ott egy ismeretlen lány is. Szőkés barna, hullámos haja és barnás zöld szeme volt. Aztán az alkarom égni kezdett. Lenéztem és gy fekete színű láng virított a többi jel mellett. Pillanatok alatt kirohantam a házból és bungalóm felé vettem az irányt. Út közben Nico és Emma sietett felém, de ahogy megláttak, megtorpantak. Én nem álltam meg, berohantam az ajtón és az edző terem felévettem az irányt. Mirra szobája előtt azonban megtorpantam. Mirra az ajtóban állt és plüssét magához szorítva, ijedten nézett rám.
-Mi történt?
-Figyelj, Mirra! Menj be a szobádba és ne gyer..-nem tudtam folytatni, mert földre rogytam. Ritka, hogy fádalommal jár a folyamat, de most úgy éreztem, mintha láva csordogálna az ereimben. Körülöttem égy körben tűz kezdett égni. Mirra ijedten tántorodott hátra. Lépteket hallottam a hátam mögött, majd Percy hangját.
-Annab-kezdte, aztán tekintette az ijedten néző kislányra tévedt.-Mirra?
-Percy-mondta sírós hangon, bár nem csodálom, hiszen csak négy éves volt. Nem akartam, hogy féljen tőlem és bántani sem akartam. Erősen koncentrálni kezdtem. Éreztem, ahogy elmém egy rejtett szegletében valami bizsergett és a semmiből vízözön oltotta el a tüzett. Szemem előtt fekete foltok kezdtek cikázni. Még láttam, ahogy Percy odaszaladt Mirrához és az ölébe kapja, aztán minden elsötétült.

A szobámban ébredtem. Már kisütött a nap, a jelek szerint délelőtt lehetett. Még mindig a pizsamám volt rajtam. Elő vettem egy farmert és egy kék pólót. Elmentem zuhanyozni, aztán reggelizni indultam. Ahogy kiléptem az ajtón, hangokat hallottam Mirra szobájából. Halkan az ajtóhoz osontam, ami nyitva állt. Percy Mirra előtt térdelt, de még így is nagyobb volt nála. Mirra morcos arcot vágott, Percy pedig kajánul mosolygott.
-De én magasabb akarok lenni, mint te.-fonta keresztbe a karját a mellkasa előtt Mirra.
-Mirra persze, hogy te vagy a kissebb. Ezert vagy tudod, te a kis húgom.-próbálta magyarázni Percy. Szóval ezért hasonlítottak ennyire egymásra. Percy Mirra bátyja. Most már azt is értem, miért tartotta egy hősnek a bátyját.
-Elhiszed, hogy tudok nagyobb lenni, mint te?-kérdezte Mirra.
-Nem-csóválta Percy a fejét. Mirra odaszaladt az éjjeli szekrényéhez és lekapott róla egy vastag könyvet. Rögtön felismertem. A kishableány volt az. Percy ezt az egy könyvet olvasta el. Esténként volt, hogy ebből olvastam Mirrának esténként. Vissza szaladt Percyhez, a könyvet letette oda, ahol az előbb állt. Rállt a könyvre, így magasabb lett egy pár centivel bátyjánál. Percy elnevette magát, Mirra pedig a szoknyáját kezdte húzogatni.

-Másnak leharapnád a fejét, hacsak hozzáerne a könyvedhez. Mirra pedig rá is állt.-megfordultam és Nicoval találtam szembe magam. Rámosolyogtam.
-Mirra pusztán négy éves. És amúgyis sokkal aranyosabb, mint mások.
-Jól érzed magad?-húzta fel a szemöldökét.
-Igen, jól vagyok. Csak egy kicsit "forró vérűnek" érzem magam.-muttam idéző jeleket a levegőbe.
-Haha humor zsák. Reggeliztél már?
-Nem, úgyhogy most megyek is, mert éhen halok. Utána kezdjük az edzást?-kérdeztem, Nico bólintott. A konyhában nem volt senki rajtam kívül, szóval nyugodtan elfogyaszthattam a reggelim. Az edzés katasztrofa volt.
-Csak nyugi, megtudod csinálni.
-Nico nem megy néz körül.-a teremben egy rakat szalmabábú állt. Az összes vagy teljesen elégett vagy csak félig. Ezzel még nem is lett volna baj, de az volt a feladatom, hogy leégessem a fejüket vagy a kezüket.
-Annabeth te sem gondolhatod, hogy minden pik-pak menni fog. Menj pihenj le. Kimerültél.-mosolygott rám.
-Köszönöm.-mondtam és az ajtó felé indultam.
-Ja, és még valami Annabeth-kiáltott utánam-beszélj majd Percyvel, jó?
-Aha, majd beszélek vele-ha rajtam múlott az a majd nem mostanában lesz. Csakhogy tévedtem. Komolyan, ezekután biztos még, hogy Áthéné lánya vagyok? Mikor beléptem szobám ajtaján, valaki az ágyamon ült. Percy volt az és halálosan komoly tekintettel nézett rám.

Sziasztok!
Meghoztam a legújabb részt. Vote-olni és kommentelni ne felejtsetek!😉