Az elátkozott gyermek (Szünetel)

Szeretlek

-Szóval ő Percy!-mondta Emma. A szobámbam voltunk és az ágyamon ülve beszélgettünk-Nagyon helyes-tette még hozzá.
-Az-dőltem hátra az ágyamon-de barátnője van. Egyébként Emma. Mi történt miután elájultam?
Emma mellém dőlt és magyarázni kezdett.
-A tűz elált mikor elájultál. Percy Mirrához rohant és agyon ölelgette. Mirra némiképp megnyigodott a bátyja láttán. Nico és én veled foglalkoztunk. Az alkarod vérzett, ahol a jel bele égett. A pulzusod stabil volt. És bár Percy Mirrával foglalkozott egy percre sem vette le rólad a szemét. Nagyon szerethet.
-Szeretett.-javítottam ki barátnőm.
-Ugyan már. Oda van érted. Vak az, aki nem látja.
-Akkor én vak vagyok.-mosolyodtam el.-Gyere, kezdődik a vacsora.
Percy és csapata az én asztalomhoz ült, ahol általában csak Nico és én foglalunk helyet. Semmi különös nem történt, azon kivül, hogy Percy-ék végig sugdolóztak. Nem hallottuk miről, de nekem már ez is elég volt a gyanakvásra. Este még játszottam Mirrával. Percy is ott volt és minket figyelt. Mirra pont arról mesélt nekem, hogy melyik játékát, hogy hívják, amikor belépet Sophie. Nem szólt hozzánk csak leült Percy ölébe. Akaratlanul is fortyogni kezdett bennem a düh. Az még hagyján, hogy Percy ölébe ül, de, hogy így fogyelmen kívül hagyjon minket. Legalább Mirrának köszönhetett volna. Mélyet sóhajtottam és próbáltam elnyomni haragom, mert a végén még kigyulladok.
-Nem szeretem-suttogta hirtelen Mirra.
-Mit?-suttogtam én is.
-Sophie-t. Sose játszik velem csak akkor, ha Percy ott van vagy hallja, hogy jön valaki-vágott mérges arcot.
-Percy erről tud?
-Nem-ásított nagyot és két kis kezével megdörzsölte a szemét.
-Gyere lefektetlek-kaptam fel az ölembe.
Nem is kellett elaltatnom Mirrát, mert út közben elaludt. Én is szobám felé vettem az irányt és mielőtt becsuktam volna az ajtót még láttam, ahogy Percy és barátnője a folyosón csókolóznak.
Inkább elmentem aludni, de csak forgolódtam az ágyamban. Ahányszor lehunytam a szememet azt láttam, hogy Percy Sophie-val csókolózik. Nem bírtam kiverni a fejemből a képet. Hiába próbálom figyelmen kívül hagyni nem megy. Egyszerűen nem.
Élféj táján úgy döntöttem lemegyek és csinálok magamnak kakaót. A konyha felé vettem sz irányt. Mezitláb voltam és lépteim szinte hallhatatlanok voltak a hideg padlón. A konyhában égett a villany. Óvatosan léptembe. A púltnál egy kócos, fekete hajú srác állt nekem háttal. Élsen szívtam be a levegőt, ahogy tettem még egy lépést a befelé a padló megnyikordult. Percy hirtlen megfordult és ijedt tekintettel nézett rám.
-Mi az Hínáragyú? Csak nem megijedtél, hogy lebuksz?-kérdeztem gúnyosan mosolyogva. Muszály volt megjegyeznem neki. Régen mindig belopódzott a tábor konyhájára, mert mindig este éhezett meg.
-Ugyan Észlány, elötted már rég lebuktam.-engedett fel.
-Az biztos. Mit csinálsz?
-Nutellás zsemlét. Kérsz?
-Nem, kösz. Arról még nem hallottál, hogy ilyenkor már nem kéne enned? Legalábbis nem ilyet.
-Ugyan már. Nekem az ilyen nem árt.-mondta és folytatta a "munkáját". Én neki álltam a kakaómnak. Öt perc múlva Percy az asztalnál ülve ette zsemléjét, én pedig a púltnak dőlve szürcsölgettem a meleg folyadékot. Miután befejeztem a mosogatóhoz sétáltam és beleraktam a bögrémet. A bibi ott volt, hogy Percy is akkor rakta a tányérját a bögrém mellés és kezünk összeért. Felnéztem. Percy és közetem csak pár centi volt. Mélyen egymás szemébe néztünk. Aztán Percy hirtelen megragadta a derekam és megcsókolt. Szinte gondolkodás nélkül viszonoztam csókját. Kezem a hajába vezettem és huzogattam. Percy felemelt a földről, lábaim csípője köré fontam. Aztán megszólalt a fejemben a vészharang.
-Percy-szakadtam el az ajkaitől-bánthatlak.
-Dehogy. Legyőzhetetlen vagyok.
-De nem halhatatlan. Ki tudja, hogy mire vagyok képes.
-Nem érdekel Annabeth. Szeretlek. Mindig is szerettelek.-suttogta.
-De Sophie-kezdtem, de ő a szavamba vágott.
-Sophie-val csak azért jöttem össze, mert mindenki ezzel nyaggatott. De soha nem voltam belé szerelmes.
-És belém szerelmes vagy?-kérdeztem kajánul vigyorogva.
-Tetőtől talpig-nevetett, aztán újra megcsókolt. Az ajtó felé vette az irányt, egy pillanatra sem megszakítva csókunk. Lekapcsolta a villanyt és felvitt a szobámba. Akkor éjszaka úgy bánt velem, mint egy hercegnővel. Mintha az elmúlt egy év megsetörtént volna és mi még mindig ugyanazok a tinik lennénk.
Bár így is lenne.