Not Again.../Ziam Mayne/

4. fejezet

- Nem, nem hallgatlak végig, és nem vagyok kíváncsi rád!, mondtam és az ajtó fele vettem az irányt, de erősen megfogta a kezem és a székre lökőt.

-Áááá..., szisszentem fel.

- Látom még mindig gyenge vagy hozzám képést. Csak a szád nagy., mosolygot.

-Nem vagyok gyenge! És siess a mondandóddal, mert Naill vár rám!, erre kikerekedtek a szemei.

-Mi a terved? Rám uszítod Naill-t ?, nevetett.

-Figyu sajnálom, akkor..., nem tudta befejezni mert én közben vágtam.

-Nem kell a sajnálatod, miattad jutottam ide,ahol most vagyok. Eddig se érdekelt hogy hol vagyok vagy mit csinálok. Szóval mit akarsz tőlem????

- Téged Zayn! Hiányzol!

- Miért pont most, jöttél vissza? Miért pont 10 év után?

- Nem tudtam róla hogy a szüleid elküldtek, miután elmentem az én szüleim bentlakásosba iskolába küldtek és csak most engedtek ki. Zayn én meg mindig szeretlek!, emelte fel a hangját.

- Az " elküldés " szó barátságos de amit ők tetek az kitagadás, lemondtak rólam, azért mert meleg vagyok.De nem csak erről maradtál le sok minden másról is. Nem tudsz te rólam semmit. Nekem most mennem kell., mondtam nyugodtan, pedig belül darabokra törtem, ismét. Az ajtó fellé mentem.

- Kérem a kulcsot., Liam odadobta a kulcsot. Kinyitottam az ajtót és kiléptem rajta. Naill aggódó tekintetével találkoztam.

- Jól vagy? Mi történt? Csinált veled valamit?, kérdezte aggódva.

- Nem ,jól vagyok csak vigyél haza. Kérlek., mondtam halkan. Beültünk a kocsimba.Nem kérdezett semmit. Egész utón nem beszéltünk. Amikor kiszálltunk csak akkor szolalt meg.

-Bemenjek?, én csak bólintottam.Az ajtó fellé mentem,és kinyitottam.

- Szeretnél beszélni róla?

-Nem., mondtam halkan és ráztam meg a fejem.

-Csak egyet kérdezek.Szereted még?

- Igen., nem bírtam tovább elkezdtem sírni. Tudom,hogy gyengeség, de nem bírtam tovább. Naill odalépett hozzám és szorosan átölelt.

-Add ki magadból, utána könnyebb lesz.Azaz sird ki.

-Elmegyek valamit főzni., engedett el és ki ment a konyhába.Addig leültem a kanapéra, és lassan elaludtam.

-Csipkerózsika, kelj fel., csak egy ember szokót igy kelteni,még tíz év alatt sem tudtam elfelejteni ...