7 Ways Of Losing You

6.

Régen szerettem ezt a helyet. Mikor még az egész szobát szétdobált papírok és a velük együtt összegyűrt ötletek borították. Mikor a világos falak még vidámságot tükröztek, nem a mostani sápadt kórházhangulatot. Mikor az ágy fölé akasztott álomfogó még volt akinek az álmát vigyázza. Mikor még nem hagytál itt minket.

De akkor, ott, a bedobozolt holmijaidat válogatva úgy éreztem, ennél idegenebb helyen még sohasem jártam. Ő is velem volt, de nem szólt egy szót sem, csak némán becsukott, majd leragasztott egy újabb kartondobozt benne régi spirálfüzetekkel. Egy másodpercre rámnézett és küldött felém egy szomorú pillantást, aztán visszafordult a csomagolnivalókhoz. Sóhajtva arrébb léptem, hogy körülnézzek, mi maradt még hátra, és egyik pillanatról a másikra elakadt a lélegzetem, mikor megláttam az ablakpárkányban a kék művirágcsokrot. Fogalmam sem volt, mi ütött belém, de csak álltam ott, földbe gyökerezett lábbal, miközben ő lassan mellém lépett és egy aggódó pillantás kíséretében megkérdezte:

- Minden rendben?

Semmi sem volt rendben és ezt ő is tudta, de az illendőség úgy diktálta, hogy feltegye a kérdést. Nekem pedig azt, hogy megnyugtassam, de képtelen voltam egy szót is kipréselni magamból.

- Csak... úgy szerette őket - feleltem végül, de szavaim végét elnyelte a feltörő sírás. Óvatosan a kezembe vettem a műanyag vázát a természetellenesen kék virágokkal, miközben tanácstalanul forgattam körbe.

- Elviszed? - kérdezte halkan. Megráztam a fejem.

- Azt hiszem... ezt itt hagyom.

- És az álomfogót? - mutatott a csillárról lógó tárgyra. Keserű meglepettséggel tapasztaltam, hogy időközben minden mást összepakolt.

- Azt is. Nekem úgysem használt soha.

És valóban, soha nem találtam rá módot, hogy megszabaduljak a rémálmoktól. Állandóan kísértettek, álmomban, félálomban, de néha még ébren is. És valahogyan éreztem, hogy ez már sosem fog megváltozni, de az az igazság, hogy lassan már nem is tudtam volna nélkülük elképzelni az életemet. Ezek a gondolatok jártak a fejemben, mikor ott, az összes dobozt és őt is hátrahagyva, kirohantam a szobából és becsaptam magam mögött a valóságtól elválasztó ajtót.