A fiú sírva rogyott össze.
Mike kőkemény arccal felrángatta a földről és hátracsavarta a kezeit. A fiatal szemei rémülettől csillogtak. Sőt, nem is rémülettől. Scott már sokszor látta ezt a tekintetet – a harcok előtt. Halálfélelem.
„Vidd.” - mondta Vincent, aki közvetlenül Scott mögött állt, egyik kezével a férfi sérült vállát fogva.
A keleti nem tudta eldönteni, hogy azért fogja azt, mert az esik neki kézre, vagy azért, hogyha netán megpróbálna elszökni, ne tudjon. De sejtette, hogy valószínűleg mindkettő.
Mike-nak nem kellett erőlködnie, mikor kivitte a fiút. Az szinte sokkos állapotban volt, mozdulni se tudott magától. A hadvezér előtt kinyílt az ajtó, majd becsukódott.
Scott hozzá se tudott szólni a helyzethez. Egyszer látott kivégzésre hurcolást – pont elég is volt – de az teljesen más volt, mint ez, aminek most volt tanúja. Akkor négy emelettel feljebb is hallani lehetett a kiáltozást. Akkor azt hitte, annál nem lehet rosszabb semmi. Úgy tűnik, tévedett. A fiú némasága még hátborzongatóbb volt. Mintha valami nagyon nem lenne rendben.
„Xavier?” - Vincent még mindíg érzelemmentes hangon beszélt, ami még nyomasztóbbá tette az egészet.
A földön kuporgó férfi remegve oldalra fordította a fejét. „U-uram?”
„Elmehetsz. Látom még mindíg tartod magad.” - Vincent elengedte Scott-ot és a férfihoz lépett. A keleti megkönnyebbülten sóhajtott. A herceg az öklével felemelte a szolga állát és semleges arccal végigmérte. A férfi nyelt egyet.
„Indulj, mire vársz?”
A szolga villámgyorsan összeszedte magát és sántítva kibicegett. A kapuőr végigmérte, majd benézett a hercegre, mintha megerősítést várna, hogy elengedheti csak így. Vincent bólintott, majd a kezével jelezte, hogy csukja be az ajtót.
A herceg nagyot sóhajtott, ahogy egyedül maradtak. Scott azon gondolkozott, hogy vajon észrevenné-e, ha kiszabadítaná a kezét a kötélből.
Vincent megköszörülte a torkát és a keleti felé fordult. A barna hajú férfi nem nézett ki jól. Szemei beesettek voltak, a karikák jelezték, hogy nem aludt valami jól.
Pár lépéssel visszament az ex-százados elé és végigmérte.
Scott összerezzent, ahogy Vincent felemelte a kezeit és az arcára tette meleg tenyereit, hüvelykujjával végigsimítva rajta. Az alacsonyabb férfi érezte, ahogy elpirul.
Vincent elmosolyodott. „Aranyos, mikor elpirulsz.”
Scott lehunyta a szemeit és remélte, hogy ez csak azért van, mert... mert csak. Biblia Scott, gondolj a Bibliára. De hát ha egyszer ez volt a helyzet... Mindenesetre... a francba is, de jól esett. Mikor kinyitotta a szemeit, tekintete összetalálkozott Vincentével. Lesütötte a szemeit és egy mozdulattal kiszabadította a kezeit. Vincent felvont szemöldökkel nézte a lehulló kötelet, de nem törődött vele nagyon. Scott becsukta a szemeit és az uralkodó kezeire tette az övéit, lehúzva azokat az arcáról.
Vincent engedelmeskedett, de mintha egy pillanattal tovább fogta volna Scott kezét, mielőtt elengedte. A százados lehajtott fejjel, szabad kezekkel állt előtte.
„Hogy vagy?” - kérdezte végül Vincent.
„J-jól.”
„Scott.” - a herceg hangja kérlelő volt, és újra volt benne némi élet, ami egy kicsit megnyugtatta Scott-ot. „Úgy nézel ki, mintha most másztál volna elő a föld alól.”
KAMU SEDANG MEMBACA
VADNYUGAT | (✅)
Fiksi Penggemar[W projekt I. rész] Scott, a Keleti Királyság századosa élete egyik legnagyobb csatáját készül megvívni - és nem csak a Nyugati Nagyhercegség rejtélyes hadai, hanem az akkori társadalmi nézetek, politikai irányzatok és sötét érdekek ellen is. De vaj...
