|Bad Boy| Kim Taehyung FF.|[Befejezett]

6.rész~Nem várt történések~

-Ez még is mire volt jó?-Kérdeztem feszülten ,mire az előttem álló fiú mosolyogva megrántotta a vállát.
-Bántott téged.-Válaszolt,mire szemeim kikerekedtek,majd szemöldökráncolva néztem az elöttem álló fiút.

-Téged ez mióta érdekel?!-Kezdett felmenni bennem a pumpa és úgy éreztem,ha itt nem hagyjuk abba ,teljesen kikelek magamból,amit szerintem idáig senki sem tapasztalt meg magamon kívűl.Így hát a bennem lakozó düht és mérget lenyeltem,s egy morgás után hátat fordítottam V-nek.

-Tudod mit?Inkább hagyjuk!-Mondtam neki,majd felszállva a buszra,ami pont ebben a percben jött,elindultam valamerre.
Magam sem tudom merre mentem,de ebben a pillanatban nem is érdekelt,csak messze tőle.
Gondolkodásom közepette észre sem vettem,hogy a végállomáson voltam,így hát amikor a busz sofőr rámszólt,szép komótosan leléptelted a busz lépcsőin,majd megnéztem a menetrendet.
Remek,azt sem tudom hol vagyok.Mindegy,annál jobb.

Miközben sétáltam,felnéztem az égre ,ami kissé borongós és felhős volt,pont úgy mint a lelkem.Fogalmam sincs miért vagyok ilyen szerencsétlen az életben,de kezd elegem lenni.
Mióta apa elhagyott minket,azóta csak rossz dolgok történnek velem.Anya halálos beteg,amit még a mai napig sem tudok felfogni,hisz az én egyetlen anyukám,aki mindig az egészséges életmód megtestesítője volt,most mégis a korházban fekszik haj nélkül,soványan és meggyötörten.Ha lehetne bármit megadnék,hogy meggyógyuljon.A saját életem odaadnám érte,de ez nem így működik sajnos.El kell fogadnom,hogy hamarosan elmegy és soha többet nem jön már vissza.
Ebben a percben már az sem érdekelt,hogy ki lát meg,szemeimből záporként kezdtek hullani a sós cseppek,s mintha az ég meghallotta volna,egyből elkezdett szakadni az eső.

Viszont ez sem hatott meg.Ugyanúgy sétáltam tovább,mit sem törődve azzal,hogy elázok és ezzel együtt meg is fázhatok.Úgy gondoltam betérek egy kávézóba,s ha elállt az eső,elmegyek anyához.

Az eső szinte a kétszeresére erősödött.Már aligha láttam valamit,hisz a szemüvegemet beterítette a pára,s az esőcseppek.Egy meggondolatlan lépésnél megcsúsztam valamiben,majd egyenesen a fenekenre estem.
Kínomban csak a fejemet fogtam ,s nevettem a szerencsétlenségemen.

-Jól áll amikor nevetsz.-Hallottam meg magam mellett egy ismerősen csengő férfi hangot.
Felnéztem a hang irányába,ahol egy esernyővel a kezében lévő férfi mosolygott rám .Túlságosan is ismertem ezt a mosolyt.Ez a mosoly felejthetetlen.

-Mit akarsz Taehyung?-Kérdeztem,miközben ő kinyújtotta felém a kezét,és felsegített a földről.

-Gyere !Hazaviszlek!-Mondta készségesen,mire megráztam a fejem.
-Nem!Én a kávézóba indultam.És ha most nem haragszol...-Kerültem ki őt egy lépéssel,majd haladtam volna tovább az utamon,de a csuklómra tapasztotta a kezeit,majd magához rántott.
-Remek!Úgy is innék egy kávét.-Úgy mondta,mintha én is beleegyeztem volna,megfogta a kezem,majd együtt indultunk a kávézóba.Útközben próbáltam kirántani a kezeimet az övéiből,de amilyen szorosan fogta őket,felesleges lett volna szórakoznom ezzel,így hát belenyugodva hagytam,hogy vezessen ,mint egy játék babát.Mint mindig .

-Jaj milyen aranyos pár vagytok !Mit hozhatok kedveseim?-Tért mellénk egy idős hölgy miután helyet foglaltunk.

-Mi nem vagyunk együtt.-Mondtam unottan,mire Taehyung a kezeivel megragadták az orcámat,s elkezdte őket babusgatni.Szerintem a szemöldököm valahol a plafont verdeste.Mi van Taehyunggal?Annyira más ,mint idáig.

-Jaj szerelmem!Ne tagadd,hogy halálosan szerelmes vagy belém!-Csücsörített,mire a kezeimmel hátranyomtam a fejét.

-Hé!Most állj fel és menj innen!-Mondtam neki idegesen,mire huncutul rámnézett.
Nem értem miért vágott ilyen fejet,de megijedtem .
Közelebb hajolt,majd a fülembe suttogott.
-Azt mondod álljak fel?-Suttogta kéjesen,mire leesett.Szemeim kigúvadtak,s arcom rögtön kipirosodott .Zavartan toltam el magamtól egy hülyét elmormolva,majd az étlappal legyezve magamat,a néni felé fordultam,hogy végre rendelhessek magamnak.
Taehyung csak kuncogott reakciómon,majd ő is az étlapot kezdte tanulmányozni.