|Bad Boy| Kim Taehyung FF.|[Befejezett]

13.rész~Váratlan ,még is várható dolgok~

Taehyung POV.:

3 hét telt el azóta,mióta járunk.Bevallom én sem gondoltam volna ,hogy így lesz.Hogy Eul viszont szeret,s velem szeretne lenni.Nem is érdemelném meg őt.Őt ,aki egy igazi csoda.Aki anélkül is tud tiszta szívből szeretni engem,akitől folyamatosan csak a megaláztatást kapta.Utálom ezért magamat,sőt egyenesen hánynom kell,ha arra gondoltam milyen voltam vele.Nem tehetek róla,mióta anyám nincs ,azóta semmilyen formában nem tudtam kimutatni az érzelmeimet.Semmi féle emóciót nem tudtam érezni senki iránt,kivéve az utálatot.De egyszeriben belecsöppent,a már-már szánalmas kis életembe,ezzel fényt hozva nekem.

  Mikor elsőnek láttam,már akkor tudtam,hogy ő nekem kell.S láss csodát sikerült magam mellé állítanom saját akaratából,aminek felettébb örülök.Örülök annak is,hogy végre másmerre terelődtem.Sokkal életvidámabb,és érzelmes ember vált belőlem,Eul-nek hála.

  Azon a napon,amikor kijelentettem,hogy nem szeretném elveszíteni,azt komolyan is gondoltam.
Félek attól,hogy elveszítem magam mellől.Félek,hogy visszaesnék ugyanabba a gödörbe ,amiből ő rángatott ki.
Szeretem őt,s nem élném túl,ha elveszíteném.

Ebben a pár hétben ,szinte a fiúk se ismertek rám.Folyamatosan Eul-al voltam.Sétáltunk,fagyiztunk,és volt hogy piknikezni is eljártunk.Furcsa,mi?Az arrogáns fiú,a bunkó és faszkalap Kim Taehyung,szeret epres fagyit nyalogatni,kézenfogva,az újdonsült barátnőjével,miközben arról beszélnek,mennyire szeretik egymást?Kibaszott furcsa ennyi idő után,viszont be kell valjam élvezem.

Élvezem a vele töltött perceket,azokat a szerelmes pillanatokat,mikor egy másodpercre sem vesszük le egymásról a tekintetünket.
Mióta együtt vagyunk,azóta nem ment haza,csak kizárólag ruhákért,kisebb ilyen olyan dolgokért ment haza.
Még az anyukájánál sem volt,amit kissé furcsáltam,hisz mindennap meg látogatta.
Kezdtem attól félni,hogy esetleg valami baja történt az anyukájának,de azt abban a percben elhessegettem,amikor tudatosult bennem,hogy akkor nem így viselkedne.Éppen ezért csak arra tudtam gondolni,hogy miattam van.Az egészet csak miattam teszi,hogy mindvégig mellettem legyen.De ez nem így működik.Az anyja halálos beteg.Kitudja mennyi ideje van hátra.Muszáj neki meglátogatni,mert előbb vagy utóbb bekövetkezik a baj,de félek ,akkor már semmit sem fog tudni tenni.

-Figyelj Eul...-Simítottam meg szerelmem haját.Épp valami akció filmet néztünk,így délután 3 órakkor.Hétvége volt,s mi minden percét kihasználtuk,még ha csak egy hét is maradt az iskolából.Lassan rámvezette gyönyörű barna íriszeit,majd lágyan elmosolyodott.

-Mondd szerelmem.-Tudtam,hogy el kell neki mondanom valahogy,valahogy úgy ,hogy ne törjön össze lelkileg, és ne haragudjon rám.Tudtam azt is,hogy ez elkerülhetetlen ,még ,ha csak egy kicsit is ,de haragudni fog rám.De ezt mind miatta teszem,hogy ne legyen rossz érzése,vagy lelkiismeret furdalása a történtek után.

  Megropogtattan ujjaim,majd nyeltem egyet,ahogyan szemeibe néztem,melyben a kíváncsiság fénye csillogott ,várva közlendőmre.
-Tudod,Eul ..nehéz erről beszélnem,de muszáj lesz,még akkor is,ha megsértődsz.Minden a te érdekedben történik,csak hogy tudd.-Mondtam ki nagy nehezen a szavakat egymás után,majd ahogy a végére értem,a gyönyörű mosoly az arcáról lehervadni látszott.
Félelmemet egyre inkább próbáltam lenyelni,de nem ment.
Szerettem volna neki elmondani,hogy jobb ,ha hazamegy.Ha ott van az apukája és az anyukája mellett,hogy támogassa őket,ebben a nagyon nehéz helyzetben.
El akartam mondani,hogy hozzám bármikor jöhet,bármiben számíthat rám,de most a szüleinek kéne lennie az elsőnek.Be kellett volna mennie a korházba minden egyes nap,hogy erőt adjon az édes anyjának..hogy megmutassa mennyire szereti,s minden áron mellette lesz,kűzd vele együtt..a végsőkig...ahogyan azt kell,s ahogyan azt nem csak ő,de én sem tettem meg...Nem akartam,hogy ugyanazt a hibát kövesse el,mint én annó.

Éppen ezért próbáltam úgy átgondolni a mondandómat,hogy ne bántsam meg,hogy ne sértsem meg a  lelkét,s próbálja megérteni a dolgokat,hogy végre rájöjjön mit is tett az elmúlt három hétben

NoEul POV.:

   Vártam,s vártam,hátha szóra nyitja a száját,végre elmondja mi bántja ennyire.Hisz látom rajta ,hogy valami nagyon nincs vele rendben ,s ez nagyon nem tetszik.Kezdek aggódni,hogy valami rosszat tettem ellene,valamivel megbántottam,de semmi nem jutott az eszembe,amivel neki árthattam volna.

Türelmem egyre inkább fogyóban volt,de ő továbbra sem volt hajlandó kinyitni a száját.
Megráztam a fejemet,majd a vállára emeltem kezemet.

-Mi a baj?...Talán..-Nem tudtam végig mondani ,mert a bejárati ajtó szinte kirepült a helyéről,ahogyan a személy kinyitotta azt.Ijedtemben megrázkódtam,majd figyeltem,ahogyan apa sietős léptekkel halad Taehyung fele,majd kever le neki egy pofont.Dermedten ülök a földön,s nem tudom felfogni a történteket,amik egyik percről a másikra történtek.Csak bámulok egy ideig,majd amikor a másikat adja neki,úgy érzem mintha engem ütne,mintha a szívembe szúrna az érzés,s ez fájdalommal jár.Felsikítok,majd próbálom leszedni apát Taehyungról.

-Hagyd békén!! Ereszd el!!!-Lököm félre,mire dühös tekintettel néz rám.Szinte vérben úsznak szemei,s ez egyre csak növekszik,ahogy elborul az agya,kezdek félni tőle,de még így is próbálom a magabiztos és erős lányt mutatni.

Leggugolok Taehyunghoz,akinek időközben eleredt az orra vére,majd a pólómmal próbálom elálítani azt.

-Tae....-Suttogom könnyes szemekkel,miközben arcára simítok.Borzasztó volt ilyen helyzetben látni.Fájt ,de rettenetesen.Szinte úgy éreztem,hogy a szívem ,bármelyik pillanatban képes lenne kiszakadni a helyéről.Szinte záporként hulltak sós cseppjeim ,amelyek Taehyung pólóján landoltak.

-Nincs semmi bajom,csak egy kis vér.Nem nagy cucc.-Mosolyodott el,mire szorosan magamhoz húztam.Nem hiszem el,hogy ilyenre képes az apám,az apám,aki egész életében nem foglalkozott velem .Felmerül ilyenkor az emberben,hogy miért?Mit akar?Vagy miért pont most?Egyiket se tettem fel,ehelyett mind könny formájában töt fel belőlem.

-10 percet kapsz,hogy össze pakolj,kint megvárlak a kocsiban.Jobb ,ha kapkodod magad.-Mondta szígorúan,ellent mondást nem törődően,mire nagy nehezen bólintottam.
Felsegítettem Taehyungot a földről,majd értetlenül tekintettem rá vissza.

-Miért mosolyogsz?-Kérdeztem tőle,mire megláttam szemeiben a könny első jeleit.Szemei üvegesek voltak,ennek ellenére még is képes volt mosolyogni .

-Tudod...nagyon fogsz hiányozni.
S egy percét sem bántam meg,annak ,hogy megismertelek.
Szeretlek Eul...mindennél jobban.-Törölgette könnyeit,ami idő közben előtört szemeiből.

-Miért mondod ezt?Hisz úgy is fogunk találkozni.-Szorítottam erősen pulóverének ujjára,miközben próbáltam elnyelni kibuggyanni készülő könnycseppeimet.

Megsimította arcomat,majd elmosolyodott.

-Igen....egyszer biztosan..-Mondta,mire reagálni se voltam képes,ajkait abban a percben az enyémekre nyomta,s lágyan érzékien érintette az enyémekkel.

-Most menj,ha nem akarsz magadnak rosszat.-Vált el ajkaimtól,majd egy szoros,még is sokat mondó ölelésbe részesített.

Összepakoltam,majd siettem ki,de még az ajtóba megálltam.
Ő rám mosolygott,majd intett.

-Fogunk még találkozni..?-Kérdeztem könnyáztatta szemmel,mire elmosolyodott,s egy rövid csókot nyomott ajkaimra.

-Biztosan fogunk-Simított arcomra,mire bólintottam,s elindultam apa kocsijához.

Taehyung POV.:

-Biztosan fogunk.-Mondtam,miközben arcára simítottam.Bólintott,majd kiindult az ajtón,s becsukta magaután ,vele együtt a szívét is,amit akkor nekem egyszer..valamikor kinyitott.