2017.06.18.-án vasárnap volt életem egyik legrosszabb napja.
A délelőttöm jól telt de aztán jött a délután.
Van egy barátnőm aki számomra nagyon fontos. Klaunak hívják. Nagyon jó ember. Ha valamit adsz neki azt vissza kapod. Jó és rossz értelemben is.
Na szóval a történetünk úgy kezdődik, hogy:
Tegnap délelőtt rá írtam, hogy találkozunk e. Találkoztunk is. Sok haverom lett általa az elmúlt 1 évben. Most is így volt szereztem egy pár új havert.
Egyik gyerek elkezdett gúnyolni az alkatom miatt. (Duci vagyok) Ez úgy ahogy rosszul esett. Ez el is ment mert megszoktam.
1-2 óra elteltével elkisértem Klaut és asszonyát elkísértem a WC-re. Mondta, hogy nagyon lefogyott rá kérdeztem, hogy miért. Klau és barátnője összenéztek barátnője bólintott és Klau ezt mondta:
„ 3 éve van hátra." Összetörtem.. még mindig megkönnyezem. Remegek miközben rá gondolok.
Megfogtam a kezét magamhoz rántottam és megkérdeztem, hogy miért nem mondta el. Nem válaszolt csak mentünk.
Padlón vagyok.
Miért pont ő? Olyan jó ember senkinek nem ártott. 3 év. Kurva kevés.
Egy remek embert miért visz az élet ilyenbe?
Lehet nem kapok választ.
Istenem.... miért? Mond meg, hogy 1 okot, hogy miért?
Teljesen üres vagyok.
