Csak ül előttem. Egy melltartóba és egy rövid gatyába. Szép hosszú barna haja takarja hátát.
Olvas.... valamit nagyon olvas. A mosolyból ami 2 perccel ez előtt volt az arcán most lefagyott. Valami rossz történt. A gyönyörű kék szeméből könny cseppek hullanak. Oda megyek hozzá. Hátulról derekánál fogva átölelem, majd arcára gyengéd puszit adok. Nem szól semmit. Csak folyik a könnye csoda szép arcáról. Le térdelek elé, s szemébe nézek. Próbálok olvasni belőle de nem tudok.
– Mi a baj?– kérdezem halkan.
– Meghalt... meghalt... meghalt...– Csak ezt motyogta. Nem értettem semmit.
– K-kicsoda hunyt el?– Dadogtam szomorúan.
– Az apumkám... rákos volt... és most meghalt.– Jobban elkezdett zokogni. Közelebb mentem hozá és átöleltem.
–Hozzak valamit? – Kérdeztem.
– Egy bögre zöldteát. – Homlokàra puszit nyomtam, s elmentem teát csinálni. Lenyugodott. Elkezdte mesélni, hogy mitörtént vele.
Amikor Lisa 10 éves volt apukája vastagbélrákod lett. 10 évet küzdött vele és ma meghalt.
1 óra múlva Lisa elment anyukájához. Azóta minden nap beszélünk. Annyira sajnálom őt.
