Nagyjából 2 éve volt. Olyan időjárás volt mint most éjszaka. Nyári eső esett. Akkor hagytak itthon talán elsőnek egyedűl. Nagyon féltem. Viszont volt egy ember aki nagyon messziről de vigyázott rám. Nyugtagtatott hogy nem lesz semmi baj. Nagyon jó ember volt és még mindig az. Csak 1 dolog változott. Hogy már egyátalán nem beszélünk.
Nagyon hiányzik.
A hülye poénjai.
Minden ami ő. Hiányzik.
Talán 2 év után is ennyire szeretem?
Sőt az a 2 év lehet az 4 is.
Ha kellett megnevelt.
Ha kellett megnevetett.
Ha kellett megvígasztalt.
Ennek cseréjébe mit adta?
A legeslegnagyobbszeretetemet.
A legeslegnagyobbkedveségemet.
És még sok mindent.
Azt hittem örök barátság lesz.
De nem.
Semmi se tart örökké.
