Szeretlek.... már megint.... újból beléd szerettem de most màr kurvára késő. Mind a mai napig nem tudom mit csináljak és akkor se tudtam, hogy mit csináljak. Nehéz elrejteni ezeket az érzéseket. Főleg úgy, hogy neked nem egyszer jött majdnem össze egy másik lánnyal. Így vissza gondolva nagyon nagy hülyeséget tettem amikor szakítottam veled. Pedig úgy gondoltam akkor hogy majd jó lesz. Jó is volt 4 hónapig. És most? Elkezdődőtt egy ujjabb hónap amit nèlküled töltök. Két napja lett volna annak, hogy féléve lettünk volna együtt. Nagyon szeretlek... de most már úgy mindegy.... nem igaz?
És lehet, hogy azért nem találunk mást mert még mindig szeretjük egymást. Bár ezt én beszélem be magamnak. Neked úgy is lesz valakid én meg maradok a féltékeny ex barátnő. Szeretlek.
Bocsánat minden egyes rossz tettemért.
Bocsánat, hogy hisztis és féltékeny voltam.Csupán csak szerettelek (és szeretlek) és féltem, hogy elveszítelek.
És most kérdezheted, hogy honnan jött ez. Szimplán csak tegnap utaztam Tatabányára és azon a vasút vonalon mentem amin hozzád is mentem anno. Akkor bizonyosodott be 100%-ra hogy még mindig szeretlek.
Nagyon sajnálom és szeretlek. Bár ezt elmondtam legalább 1000-szer....
