Olyan fura, hogy nagyon sok minden egy éve történt.
Az, hogy voltam Volt fesztiválon. Az, hogy elballagtam. Az, hogy megtaláltam a macskámat.
Majd augusztus 31-én bele csöppentem egy új közegbe. Új suli, új barátok... Annyira sok minden törtnént. Úristen... Olyan gyorsan telik az idő... Nagyon fura.
Félek... félek attól, hogy az éjszaka közepén zokogva kelek fel. És csak egyetlen ember miatt akit félek, hogy elveszítek. Majdnem összetörök de félek kimutatni az érzéseimet.
Ahogy a gyújtónak a lángja.
Ahogy a száraz bőrre felkent a testápoló.
Ahogy a parfüm amikor magadra fújod.
Elmúlik...
A làng eltűnik, a krém fel szívja magát és parfüm egy idő után elmúlik.
Elmúlnak a szerelmek ahogy a baràtságok is.
Minden amire azt hitted, hogy örök, most már nincs.
Nagyon hálás vagyok hogy a hibámmal elfogadsz amiből valjuk be nem kevés van. Nagyon köszönöm, hogy mindig kedves vagy velem még akkor is ha nem vagyok a legkedvesebb veled.
Nagyon sajnálom, hogy nem mindig figyelek ràd. Nagyon sajnàlok mimdent de mindent köszönök.
Ebbe a rohadt világban már csak dönteni lehet.
Leszel önmagad és rossz tanuló vagy Eisten és álarc mögé bújva 'élsz'.
Leszel szegény de még is gazdag vagy leszel gazdag de még is szegény.
Örülsz minden apróságnak vagy csak a nagy értékre vágysz.
Beállsz a sorba vagy leszel különc..
Te döntesz nem a világ..
