Menekülni akartam onnan ahonnan nem lehet.
Menekülni akartam olyantól aki nem engedett.
Menekültem egy olyan ember elől akit igazából nagyon fontos.
Menekülni akartam egy ilyen ember elől aki most nem szól.
Menekülni akartam tőle.
Menekülni akartam szertve.
Menekülni akartam a valóság elől.
Menekülni akartam valaki mellől.
Nem tudtam hogy ez lesz.
Nem tudtam hogy nem enged.
Hogy mit láttam pár kézfogásban?
Szeretet. Boldogságot. És álmokat. Amiket ők ketten (vagy többen) akarnak valóra váltani.
Hogy mit láttam pár kézfogásban?
Haragot. Düht. És egy rossz tűzet amit talán soha büdös életbe nem alszik el.
Mindjárt felszállok a géppel és megyek Görögországba. Közben Greenday American idiot számát hallgatom és arra gondolok hogy talán az egyik álmom teljesülni fog. Talán betudom utazni a földet. De jó lenne sok helyre még elmenni. India, Amerika, Ázsia, Afrika, Egyiptom és még sok más hely. Úristen de jó lenne. Egyetlen egy élet alatt bejárni a avilág egyes pontjait. Közben felszálltunk. Egy új hely vár rám hogy felfedezzem. Az pÈlet, a Sors és minden egyéb kérlek juttassatok el oda ahova szeretnék menni! Kérlek! Egy élet van nem több!
Van egy ember az életemben aki sok mindent megvàltoztatott. Persze jó értelemben. Elkezdtem írni, többet rajzolni és olyan zenéket hallgatni amiket 2 évvel ez előtt nem is hallgattam. Sok mindent köszönhetek neki. De ő nem tudom, hogy tanult e tőlem valamit. Vagy vett át valamit tőlem. Nem tudom, hogy bírja/bírta ki mellettem. Talàn ha többet nem beszélnénk örülne vagy szomorú lenne? Vajon pont ugyan olyan fontos vagyok szàmára mint ő nekem? Kedvel egyátalán? Nem vagyok szerelmes belé. Számomra egy közeli barát.
