Az eper nem esik messze a fától

AUGUSZTUS 31, VASÁRNAP (ZOÉ)

Na álljon meg a menet!!! Én, mint anyám koszorúslánya????
TEGNAP ESTE
-Kicsikéim? Zoé (én vagyok, Epresi Zoé), Teó (Epresi Teodóra Alíz, de mindig Dórinak hívatja magát), gyertek le vacsorázni!
Na már itt elment a kedvem az egesztől, mivel anya szörnyen főz. Hangsúlyozom, SZÖRNYEN. Már eleve gyanús volt az egész, mert egy hatalmas zacskóval álltak egymás mellett Zoltánnal.
Zoltán= egy fura ember, aki azt gondolja magáról, hogy olyan írtó vicces (pedig nagyon nem)
A szüleim elváltak, én apával akarok élni, mert ő sokkal menőbb, de anya nem engedte meg.
-Kicsikéim- anya szeméből egy örömkönny csordult ki. Na már itt tudtam, hogy ez nem lesz jó.
-Anyátokkal összeházasodunk- nevette el magát Zoltán. De számomra ez annyira nem volt vicces. Dóri számára se.
-Mi???-mondtuk egyszerre.
-Igen!-örvendezte anya. Úgy látszik ő túl van apán.Én még mindig nem. Bármennyire is két éve volt, attól még nagyon hiányzik.
-És még egy mondanivalónk van- szólt Zoltán.
-Ti lesztek a koszorúslányok!-mondta boldoga anya.
Na itt ledöbbentem. Én...sosem.
Amúgy holnap suli. :( juhúúúúú
Nagyon nem várom. A füzetek+tankönyvek megvannak.
Mondjuk Vikit és Gabit már szeretném látni.

Z