Az eper nem esik messze a fától

SZEPTEMBER 5. PÉNTEK (ZOÉ)

Hihetetlen. Itt van.
Lilla néni kiosztotta a szövegértés dogákat. Én egy szép nagy egyest írtam. Így javasolta A tanárnő, hogy olvassak egy picit, az nem árt.
Szóval délután kiültem a majorban a parkűrpályához, fel a golyók tetejére.
Valami Légy jó mindhaláligot olvastam, amikor egy labda ürődött a hátamhoz. Olyan erősen jött, hogy jól leestem a golyó tetejéről. Nagyon fájt a hátam. Meg a könyököm, arra estem.
- Ez melyik hülye volt?- üvöltöttem visszafolytva a könnyeimet.
- Bocs, jól vagy?- futott oda Chris.
- Szerinted?- kérdeztem.
- Hát bocs, véletlen volt.
- Csak úgy, mint minden más.- jegyeztem meg. Chris nem értette a célzást.
- Tényleg jól vagy?- kérdezte meg tizedszerre.
- Nem, még mindig nem.- mondtam gorombán.
- Mit csinálhatok, hogy jobb kedvre derítselek?
- Semmit.- mondtam.- De lógsz nekem egyel.
- Hétfőn elviszlek fagyizni, vagy kávézni, amelyik jobban tetszik.
WOW!!!!! ( SZÍV, SZÍV, SZÍV, SZÍV, SZÍV)
- Jó. Mikor?
- Suli után.
- Jó.
Jézusom, Jézusom, Jézusom!!!!!!!!!!!!!!! Elvisz fagyizni!!!
Csak erről Dórinak nem szabad tudnia, mert szerintem ő is beleesett Chrisbe.
Micsoda véletlen. Upszi...
Z