Az eper nem esik messze a fától

SZEPTEMBER 20., PÉNTEK (ZOÉ)

Dóri teljesen kivan. Nem értem miért, Izabella baromi kedves. Tegnap anyuék bejelentették az esküvő időpontját. Szuper.. :( itt van,
-Lányok, gyertek enni.- szólt anya.
-Nem vagyok éhes!- kiáltottam.
-Mindegy, gyere ide!- üvöltötte.
Dóri már ott állt és gyűlölködő pillantást vetett rám. Oh oh..
-Jó hírünk van!- mondta Zoltán. Oh oh újra.
-Az esküvő október 15-én lesz.- mondta örvendezve anya.
-Na ezt nem hiszem el.- szaladt ki a számon.
-Mit mondtál?- húzta fel a szemöldökét anyu.
-Nem elég, hogy be hozod az életünkbe azt a hülyét, és elég, hogy eljegyezett, és mi? Dórival csak tűrjük, mintha semmi se lenne? Hihetetlen. És anya, mondd meg nekem, hogy lehet az, hogy ennyire nem érdel, hogy mi van velünk?!? Dóri és én? Vagy talán nekünk is kőből van a szívünk? És értem, hogy nem befolyásolhatjuk azt, hog kivel szeretnél élni, de akkor hadd menjünk apához, hogy kedvedre ölelgethessed a Zoltánodat!
Dóri egyetértően bólogatott.
-Tudjátok mit?- szólt közbe.- Totálisan egyetértek. Hányszor, őszintén hányszor kérdezted meg, hogy ez nekünk jó-e? Na? Most persze nincs válasz, mi? Apu legalább bemutatta Izabellát, te meg csak haza hozod ezt a hülyét?
-Így van. Elmegyek apához.- jelentettem ki.
-Én is.-vágta rá Dóri.
Ez aztán a testvéri szeretet.
Gyorsan eltrappoltunk a szobánkig, így anya és Zoltán bambán bámultak. Amúgy még sose láttam így Dórit. Valami új.

Z