Lose My Mind

4. rész

A parketten Zachet láttam az egyik libával a suliból.

Igazából azt csinál, amit akar, de azért engem ne hülyítsen, hogy gyere velem a buliba meg így, meg úgy.

Na mindegy egy ilyen kis senkiházi miatt nem fog tönkre menni az estém.

Megfogtam Sam karját és a tánctér közepére húztam.

-Tegnap Zachel voltál?-kérdezte.

-Csak megittunk egy kávét.-mondtam.

Régen Sam lefeküdt Zachel. Bár nem emlékszik semmire.

-Téged nem zavar?-szegeztem neki a kérdésem.

-Dehogy is.-tette vel a kezét aztán megölelt.

-Figyu már, pisilnem kell.-húztam a mosdók irányába.

-Nekem is.-mentünk be a fülkékbe.

Nagyban végezzük a dolgunkat a vécén, amikor nagy ajtócsapódást hallunk.

Nem foglalkoztam vele mert hát ez egy vécé. Ide bárki, bármikor bejöhet.

-Hölgyeim, azt ajánlom, hogy gyertek ki a fülkékből.-hallottam meg egy mély férfi hangot.

Kiléptünk a fülkéből és egy részeg pasassal találtuk szembe magunkat.

-Na akkor most ruhákat le!-nevetett gonoszan.

-Biztos, hogy nem.-indultunk volna ki.

-De felvágták a nyelved, cicuskám.-közelebb hajolt a fülemhez.-De ez tetszik.-adott egy puszit a fülem mögé.

-Na jólvan, te elmehetsz!-kiabált rá Samre.

-Veled pedig játszunk egy kicsit.-jött közelebb.

Sam kiszaladt a vécéből. Remélem, hogy hív valakit, aki tud segíteni.

-Hej, engedjen el! Tudok valakit, aki szórakozna magával.-mondtam.

-Igen és ki lenne az?-állt meg egy pillanatra.

-A halál.-jót nevettem a viccemen, de nem sokáig ugyan is a csávó ökle csattant az arcomon.

-Nem szeretem az ilyen vicceket kislány.-nyomott neki a falnak.

Éreztem, ahogy a vér szépen, lassan lefolyik az arcom bal oldalán.

-Hej, engedje el!-szaladt be Gabe az ajtón.

Nem csak Gabe jött, hanem jött mögötte Zach is.

Zach odament a csávóhoz és nekinyomta a falnak.

-Ha még egyszer hozzá mersz érni ehhez a gyönyörű lányhoz, eltördelem a kezeidet.-hagyta ott a pasast, aki teljesen meg volt rémülve.

-Hé, jól vagy?-kérdezte Gabe.

-Vérzik a feje!-üvöltött rá Sam.

-Képzeld el, hogy észre vettem.-szólt vissza neki Gabe.

Amíg ők veszekedtek, addig Zach odajött hozzám és ellátta a sebemet.

-Szólj, ha fáj, oké?-nézett rám és bevizezett zsepkendővek letörölgette az odaszáradt vért.

Egy kicsit felszisszentem, amikor a víz elkezdte csípni a sebet.

-Ne haragudj. Nem akarok neked fájdalmat okozni.-nézett a szemembe.

-Ki volt az a lány, akivel táncoltál?-tettem fel azt a kérdést, ami már elég régóta bennem volt.

-Izabell. Tudod vele szoktam levezetni a feszültséget. Nem jelent nekem semmit.-mondta és láttam rajta, hogy igazat beszél.

-Akkor ti le...-nem akartam elhinni.

-Jaj nem, dehogy is. Nyugi.-nevetett.

-Oke.-nevettem én is magamon.

-Tudod ő nem az a lány, aki kell nekem.-hajtotta le a fejét.

-Ohh, tehát van kiszemelted.-húzogattam a szemöldökömet.

-Jaj, olyan bolond vagy.-nevetett jóízűen.