Lose My Mind

10. rész

A telefonom hangos csörgésére riadtam fel.

-Igen?- szóltam be a reggeli rekedtes hangomon.

-Szia Jackie, csak azon gondolkoztam, hogy elvigyelek-e a suliba titeket.-szólt bele a telefonba Zach.

-Zach, ugye tudod, hogy a város másik felében laksz.-nevettem.

-Igen, de szívesen elmegyek értetek.-halottam a hangján, hogy mosolyog.

-Jól van. Mikorra jössz?-keltem ki az ágyból.

-Fél nyolcra ott vagyok.-tette le.

A kis nyújtózkodásom után a konyhába mentem reggelit csinálni.

-Mark, reggeli!-üvöltöttem el magam.

-Jövök.-üvöltött vissza az öcsém.

Reggeli után felmentem a szobámba és felöltöztem.

Egy térdnél szakított kék farmert vettem fel és hozzá egy fehér kötött pulcsit.

Az öltözködés után felvettem még egy nyakláncot, amiben egy J betű van. Meg apától kaptam.

Bepakoltam a táskámba és Marknak is raktam be ennivalót.

Pont a cipőmet kötöttem, amikor dudáltak.

-Szia.-köszöntünk egyszerre Zachnek.

-Sziasztok.-vigyorgott.

Én ültem be mellé, az öcsém pedig a hátsó úléseken nyúlt el.

-Mizu nagyfiú?-öklöztek össze. En csak néztem, ahogy az öcsém és Zach elszórakozik egymással.

-Na akkor először Mark, aztán meg mi.-húzogatta a szemöldökét Zach.

-Jólvan. Calm Down.-nevettem.

-Jólvan hercegnő. Tudod, hogy csak vicceltem.-kacsintott.

A ,,nagy" beszélgetés miatt már meg is érkeztünk Mark iskolájához.

-Szia öcskös, vigyázz magadra. Ha valami baj van szólj!-öleltem magamhoz és rá adtam a táskáját.

-Szia.-futott el tőlem és az irányt egy kisfiúhoz vette, vele lepacsizott és együtt szédelegtek be.

A kis búcsúzás után visszaültem a kocsiba és ránéztem Zachre.

-Idulhatunk hercegnő?-vigyorgott.

-Igen. De megközelítőleg sem vagyok hercegnő.-nevettem fel kínosan.

-Nekem az vagy.-kacsintott.

-Tényleg?-tágultak nagyra a szemeim.

-Tényleg. És bocsánatot kell kérjek az elmúlt egy heti cselekedeteim miatt. Tényleg sajnálom.-vette le rólam a szemem.

-Figyi nem haragszom. Tényleg.-mosolyogtam rá biztatóan.

-Akkor most jók vagyunk?-húzta egy huncut mosolyra a száját.

-Igen.-nevettem.-Na de induljunk, mert nem fogunk oda érni.-aggodalmaskodtam.

-Hát már nem is. Már tíz perce megy az óra.-rántotta meg a vállát.

-Na szuper. Akkor ezt csesztük.-dőltem hátra az ülésben.

-Akkor majd én elviszem a balhét.-fogta meg a kezem.-Éljünk egy kicsit!-kacsintott.

-Oké, akkor mi legyen?-kérdeztem.

-Hát, elmehetnénk hozzád vagy hozzánk és nézhetnénk egy filmet. Aztán majd kitaláljuk.-indított be a motrot.

-Oké. Akkor én közelebb lakok úgyhogy hozzánk megyünk.-mondtam és diadal ittasan vigyorogtam.

Zach elkanyarodott a házunkig és én fogtam a kulcsot és benyitottam a lakásba.

-Érezd magad otthon. Kérsz valamit enni vagy inni?-indultam a konyhába.

-Egy pohár vizet kérek szépen.-nézett rám kiskutyaszemekkel.

-Oké.-nevettem az arcába.

A szekrényhez lépek és kiveszek belőle két poharat.

Az egyiket megtöltöm vízzel, a másikat pedig narancs lével.

-Zach! Itt a narancs leved.-kiáltottam neki.

Nem találtam sehol.

-Basszus Zach. Hol vagy?-ordibáltam.

Hirtelen a az ajtóból Zach egy nagy kiáltással ugrott ki.

-Baszki!-úgy megijedtem, hogy a vízzel teli poharat szétcsaptam a fején.

-A faszom!-kapott a fejéhez.

-Jézus Zach. Ne haragudj! Én... én tényleg nem akartam. Csak megijedtem és nem tudom.-kezdtem el magyarázkodni.

-Nem baj.-kezdett el nevetni.

-Nem fáj?-röhögtem az arcába.

-Nem.-röhögött vissza.

Ott áltunk az ajtóban, mint két idióta és vihogtunk azon, hogy szétcsaptam a fején egy poharat, amikor az üvegszilánkok körülöttünk dirib darabra voltak törve.

Ezt a vicces és egyben hülye pillanatot is meg kellett szakítania valaminek, pontosabban valakinek.