Lose My Mind

9. rész

A képek pittyegését lehetett csak hallani és az én szipogásom.

Igen, sírtam. Hiába, hogy egy alkoholista és csak magával törődik, attól még ő az a személy, aki az életet adta nekem.

-Jackie, te vagy az?-nyöszörgött mellettem.

-Igen, anya.-fogtam meg a kezét.

-Miért jöttél be?-nézett rám.

-Mert bár nem érdemled meg, de szeretlek és nem hagyom, hogy bajod essen.-mondtam.

-Jackie, az öcséd éhes. Szeretne menni.-kopogott be az ajtón Zach.

-Megyek.-alltam fel.

-Ő ki?-fogta meg a kezem.

-Senki. Na szia anya.-léptem ki az ajtón.

A házunk előtt parkoltam le.

-Haza vigyelek vagy bejössz?-néztem a mellettem ülő Zachre.

-Bemennék, persze ha nem baj.-mosolyodott el.

Esküszöm olyan mosolya van, amitől el lehet ájulni.

Miután beértünk elküldtem Markot, hogy csinálja meg a házikat én pedig neki fogtam kaját készíteni.

-Mit csinálsz?-jött mögém Zach.

-Grillezett csirkét sültkrumplival.-fordultam be, így a konyha púlt és közé voltam szorulva.

-Segíthetek?-nézett a szemeimbe.

-Öhhm... igen a mártást elkészítheted.-adtam a kezébe a kis zacskót, amiben a por volt.

-Mindjárt elmagyarázom.-mondtam neki mert láttam az arcán, hogy fingja nincs, hogy hogy kell.

A hús az olajban serceg én a krumplit pucolom és mellettem Zach a mártást csinálja kisebb nagyobb sikerrel.

Amikor a krumplicsíkokat beraktam az egyik serpenyőbe ránéztem Zachre.

Az edény felett állt és a joghurtot és a salátaport kevergette, de úgy, hogy közben kidukta a nyelvét és minden erejét beletéve koncentrált.

Egy rövidujjú póló volt rajta és ahogy keverte kilátszódtak az izmai a karján.

-Nem baj, hogy eljöttél velem?-törtem meg a csendet.

-Jaj még ha baj is lenne, nem nagyon érdekel, mert legalább vigyázhatok rátok.-nézett fel a munkából.

-Öhhm... oké, akkor most el tudnád magyarázni, hogy mi volt az reggel?-fordultam felé.

-Figyelj, én nem mondtam ilyet, azért is lett elverve a srác. Én nem akarlak az ágyba vinni. Esküszöm.-bámult rám. A szemében láttam, hogy ezt most tényleg komolyan gondolta, az arca olyan volt, mint egy kisgyerek.

A kaja kész, megterítettem és lehívtam Markot, hogy jöjjön.

Szép csendben eszegettünk, amikor a bejárati ajtó kivágódott és belépett a házba a részeg nevelő apám.

-Maradjatok itt.-néztem Markra és Zachre.

-Te mit keresel itt?-álltam elé.

-Az anyádat.-jött felém.

-Az anyámat? Hát akkor rossz helyen jársz, mert ő a kórhában fekszik alkoholmérgezés miatt.-emeltem fel a hangom.

-Huh, de jó, hogy nincs itt legalább tudunk egy kicsit szórakozni. Apuci már nagyon feszült. Ellazíthatnál.-fogta meg a derekam.

-Állmodozz csak te vén fasz.-lökdöstem ki az ajtón.

A konyhába belépve mind a kettő fiú meglepődve nézett rám.

-Mivan?-értetlenkedtem.

-Hát, te asztán nem vagy semmi.-nevetett Zach.

-Bocs má' hogy nem hagytam magam megerőszakoltatni.-most már én is vihogtam.

Az ebéd után elmosogattam és felmentünk a szobába Zachel tanulni.

A tanulás közepén voltunk, amikor megszólalt a telefonja.

-Haló. Szia, igen mindjárt otthon leszek csak most nem nagyon érek rá. Igen én is szeretlek édesem.-nyomta ki a telefont.

Miii?? Szeretlek édesem? Neki van barátnője?

-Neked van barátnőd?-szegeztem neki a kérdést

-Öhmm... nem. Nincs.-gyanús volt, mert mindenhova nézett csak rám nem.

-Hát oké. Akkor en végeztem.-csuktam be a füzetem.

-Na jó. Igen van barátnőm, de ő nem is a baránőm, hanem egy ribanc.-fogta meg a kezem.

-Oké, nekem nem kell magyarázkodni, én elhiszem.-mosolyogtam rá.

-Köszönöm. Most nekem mennem kell, de majd találkozunk.-adott egy puszit az arcomra.

Én csak egy bólintással adtam a tudtára, hogy értettem, amit beszélt és intettem egyet.

Miután Zach elment felmentem és lezuhanyoztam, majd bebújtam az ágyba és elaludtam.