Lose My Mind

8. rész

-Mi volt tegnap?-hajolt közelebb Sam.

-Majd elmesélem.-kacsintottam. Nem akartam most mert becsengettek.

Az óra izgalmasan telt. Feleltünk.
Tudjátok van az, hogy amikor a tanár keresi a felelőt nem szabad a szemébe nézni. Ezt a szabályt be is tartottam, sikeresen.

-Edward, gyere ki kérlek!-nézett rá a történelem tanárunk.

-Megyek.-sóhajt egy nagyot és feláll.

Edward az a fajta srác, akinek a szűlei kőgazdagok, de mindig üzleti úton vannak.

A felelés után következett az óra unalmasabb része, a magyarázás.

A székem háttámlájára akasztott pulóvert a fejem alá tettem és ráfeküdtem.

Jackie Jhonsont kérném az igazgatói irodába.

Hallottam meg a kis szerkezetből, ami a tábla felett volt.

Mindenki engem bámult, amikor a széket kitoltam a magam alól és komótosan elsétáltam az ajtóig.

-Sziasztok!-mutattam egy béke jelet az osztályban lévőknek.

Az utam egyből az irodába vezetett. Meglepetésemre az ajtó előtt állt Zach is.

-Szia!-nem is nézett rám.

-Hát te?-kérdeztem.

-Hát... tudod volt reggel az az eset az egyik haverommal és hát utána elborult az agyam és megvertem.-mesélte.

-Jackie, kérkel fáradj beljebb.-nyitotta ki nekem az ajtót az igazgató.

-Majd magyarázatot várok!-súgtam oda Zachnek. Csak egy bólintással adta a tudtomra, hogy megértette.

Az irodába belébve helyet foglaltam az egyik széken és minden figyelmem az igazgatóé volt.

-Szóval Jackie, a helyzet az, hogy hívtak a kórházból, miszerint az édesanyádat be kellett szállítani alkoholmérgezés miatt.-nézett rám.

Amikor meghallottam hirtelen nem tudtam, hogy örüljek vagy sírjak.
Örülni tudnék, hogy végre megszabadultam tőle egy kis időre.
De azért sírnék is mert azért csak az anyám.

-Szóval azt mondom, hogy most elmehetsz hozzá. Ezt a napot igazolom neked.-állt fel a székéből.

-Köszönöm Mr. Adams.-léptem ki az ajtón.

Amikor kiértem az ajtón Zach ott ült az egyik fotelben.

-Mi a baj?-jött közelebb.

-Honnan veszed, hogy valami bajom van?-néztem rá furán.

-Mert látom rajtad. Nem az a gyönyörű mosolyú lány vagy most.-nézett a szemembe.

-Tudni akarod? Képzeld az alkoholista anyámat kórházba vitték mivel sokat szovelt. És most maradhatunk a még alkoholistább nevelő apámmal.-sírtam el magam.

-Héj, ne sírj!-vont az ölelésébe Zach.

-Most el kell mennem a cuccomért aztán elmegyek hozzá.-húzódtam el.

-Elmegyek veled.-jelentett ki.

-Nem, erre semmi szükség. Boldogulok egyedül is.-mentem el.

-Na Jackie, kell valaki, aki megvéd attól az embertől, nem?-nézett rám könyörgően.

A táskámért bementem a cuccaimért majd eljöttem onnan.

Zachel a kocsimhoz indultunk.

Először elmentünk az öcsémért, majd bementünk a kórházba.

A recepciónál egy fiatal lány volt, akinek szinte elcseppent a nyála, ahogy nézte Zachet.

-Figyi, ne bámuld már mert kérdeztem valamit.-szóltam neki.

A púltban volt egy kisebb tükör, abban láttam, hogy Zach vigyorog. A tettére csak a szememet forgattam.

-Anne Summer a negyedik emeleten van.

Az ajtajához érve csak én mentem be és Zachet és az öcsémet kint hagytam a kórterem előtt.

A küszöböt átlépve megpillantottam a képekhez kötött nőt, akinek az életemet köszönhetem, de semmi mást.