Horror történeteim (Szünetel) :)

A boszorkányok kastélya

5 boszorkány élt egy évszázadokat megélt,zord, ódon,ijesztő kastélyban.
Csakhogy ők,nem jó boszorkányok voltak,hanem kegyetlen gonoszsággal megáldott,vérszomjas,emberevő szörnyetegek.Aki odatévedt a kastélyba,azt kegyetlenül kivégezték,és felfalták.

-Biztos,hogy jó ötlet megnézni azt a kastélyt? Ijesztő dolgokat hallottam róla.-Kérdezte Jennifer.
Persze,jó móka lesz.-Csak nem gondoljátok,hogy emberevő boszorkányok élnek ott,ugyan már,ez butaság.-Válaszolt Debora.
Megérkeztek a kastélyhoz.
Biztos,hogy be akarunk oda menni?-Kérdezte Kate.
-Lányok ne parázzatok!-Ment oda hozzájuk Justin.
-Nyugi megvédünk titeket,ugye Paul?
-Persze haver!
Megálltak a kastély előtt és csodálkozva meredtek rá.
Hatalmas,sötét épület,volt,máladozó falakkal,melyekről visszaverődött a holdfény.
Beléptek az előcsarnokba.
Látszott,hogy már évtizedek óta senki nem takarított ott,mindent belepett a por.
Pókhálók kuszasága uralta a terepet,melyekben megduzzadt potrohú pókok várták gyanútlan áldozataikat.
-Fúj pókok!Kiáltott fel undorral az arcán,Debora.
-Nyugi Deb!
-Nincs semmi baj!
-Nem bántanak.
-Oké Paul,de utálom őket.-Mondta Paulnak Debora.
Egy hosszú sötét előcsarnokon sétáltak keresztül,ami egy lépcsősorral ért véget.
A falak fehérek lehettek valamikor,de mostanra belepte őket a kosz és pókok vertek tanyát rajtuk.Nagy rozsdás szögeken,kopott festmények voltak felaggatva.A por miatt nem sok minden látszódott belőlük.
-Váljunk szét.Javasolta Paul.
-Ti hárman menjetek a konyha felé,mi pedig Deborával körülnézünk az emeleten.
-Oké,legyen.-Válaszolt Debora.
Így hát külön váltak.Nem sejtették,hogy a boszorkányok már lesben állnak.

-Nézzétek ezt a konyhát.Itt már jó régóta nem főzhettek.-Mondta mosollyal az arcán Jennifer.
-Mintha csak a te konyhádat látnánk,igaz Kate?
-Igaz.-Válaszolt Kate.
Mindhárman kacagtak.
-Ha ha!-Nagyon viccesek vagytok!
-Ne szívd mellre,csak hülyülünk.-Mondta Justin.
Egyszer csak megjelent előttük egy boszorkány.
Csúf volt,hórihorgas orral,bibircsókkal,pont úgy nézett ki mint a mesékben,a gonosz boszorkányok.Világító,sárga szemeivel,hátborzongatóan meredt rájuk.
A tekintetével hipnotizálta őket.
Odanyúlt Justin homlokához.Hosszú borotva éles karmaival felhasította , benyúlt a bőre alá letépte a hajas fejbőrét és betömte a szájába,lassan megrágta,majd pedig lenyelte.Utána kiszedte az agyát és élvezettel mohón felfalta.Az agyból kifolyó lé,lecsurgott a szája sarkából az állára.Lenyalta és utána leszopogatta az újjait is.A két lánynak mindezt végig kellett néznie,mert nem bírtak megmozdulni.
A boszorkány miután végzett Justinnal,odasétált Jenniferhez ,felemelte a lányt és az asztalon lévő satuhoz vitte.Belefogta a fejét a satuba és addig szorította ameddig a szemgolyói ki nem ugrottak a szemgödreiből,az agya pedig,a padlóra és a falra placcsant.
Utána felrakott egy serpenyőben olajat melegíteni,a tűzhelyre.Amikor forrt az olaj odavitte Katet,aki próbált ellenkezni,de a boszorkány erősebb volt nála.Elkapta a haját és belenyomta az arcát a forró olajba.Miután megsült az arca,a lány még életben volt,de őt nem érdekelte.Beleharapott az arcába és kiharapott belőle egy hatalmas darabot,jóízűen elfogyasztotta.
Megérkezett a másik 3 boszorkány is és megették a maradékot,amit a fő boszorkány hagyott nekik.Az egyik,a padlóról szürcsölte az agyat és a vért.A másik a húst marcangolta a maradványokról,a harmadik pedig folytatta a sütést.
Az ötödik boszorkány,pedig az emeleten várta,a maradék két tinédzsert.

Debora álmodozva üldögélt az egyik szobában egy nagy francia ágyon.
-Vajon milyen lehetett itt lakni?
-Kiskoromban mindig azt képzeltem,hogy hercegnő vagyok.-Mondta Paulnak.
-Nem tudom,de inkább ijesztő,mint hercegnős ez a kastély,nem gondolod?Kérdezte Deborától.
-Szerintem nem ijesztő,megvan a saját története.-Mondta elmerengve Debora.
-Én haza akarok menni,keressük meg a többieket.
-Rendben Paul.Mosolygott rá Debora.
Kimentek a szobából.
De nem jutottak le az előcsarnokba,mert az ötödik boszorkány ott várta őket,a lépcső tetején.
-Ne nézz a szemébe,azt olvastam hogy hipnotizálni tudnak a tekintetükkel.-Mondta Paul,az ijedt és döbbent Deborának.A boszorka feléjük lendült,egy nagy húsvágó késsel a kezében,de sikerült elhajolniuk a támadás elől és Paul elgáncsolta őt.El akartak szaladni,de a banya beleakasztotta a karmait Paul combjába.A fiú felordított a fájdalomtól és ököllel behúzott egyet a földön fekvő boszorkának,akinek kirepült a kezéből a kés.A lány felkapta és lesújtott vele,levágta a boszorkány fejét.Lerohantak a lépcsőn és a konyha felé vették az irányt.
Amikor a konyha elé értek,majdnem elájult a látványtól a lány.4 boszorkány fetrengett a földön,jóllakottan,nagy púpos hassal.Körülöttük,a barátaik maradványai voltak mindenhol szétszóródva.A banyák mélyen aludtak.
Paul szembefordult Deborával.
-Figyelj Debora!
-Tudom,hogy mit érzel,én is hasonlóan érzek,de most erősnek kell lennünk,muszáj erősnek maradnunk.-Debora bólintott,de közben alig bírta visszatartani a zokogást.
-Keressünk benzint,vagy valamit,amivel felgyújthatjuk őket.
-Oké Deb,ez jó ötlet.
-Nem hagyhatjuk,hogy még valaki áldozatul essen ezeknek a szörnyetegeknek!
-Igazad van,Debora!
Benzint nem,de találtak 2 kisebb kanna gázolajat.Körbelocsolták vele a konyhát és meggyújtották.Hamarosan lángra kapott az egész épület.A kocsi előtt állva figyelték,ahogy ég.
Később beszálltak az autóba és elhajtottak.Örökre maguk mögött hagyták a boszorkányok kastélyát,ami a boszorkákkal együtt porrá égett.