A sárkánymester

Egy rémes rosz péntek

   Hiába beszélni, mindenki nagyon várta már a nyári szünetet. Amikor pénteken az utolsó órán végre megszólalt a kicsengő, mindenki sietve pakolta össze a cuccait a táskájába. A tanár eközben lágy szavakkal köszönt el:

-Ne feledjétek a tankönyveiteket leadni kifele menet! Ha valamit nem adtok le, azért fizetni kell! Az évzáró holnap délután 3-kor kezdődik. Ne késsetek! Viszont látásra!

-Viszont látásra!-kiáltotta kórusban az egész osztály.

Én is vártam már ezt a pillanatot, mikor elhagyhatjuk azt az unalmas, padokkal és régi dogapuskákkal teli termet. Felkaptam a táskámat, és elindultam le a lépcsőn. Mást nem lehetett látni, mint hogy az egész iskola, a gólyáktól kezdve egészen a végzősökig ugyanabban az egyenruhában menetelnek a portához leadni a könyveket.

Én is ugyan ezt tettem. Az összes tankönyvemtől megszabadultam. A matematikától, a biológiától, a fizikától.... és még sorolhatnám. Kinnt a parkolóban várt rám anyukám a kocsiban. Mikor beültem, egyből feltette a szokásos kérdést:

-Na és? milyen volt a napod? 

-Nem volt rossz.....- mondtam kicsit fáradt hangon-ez a nyári hőség és a meleg iskolai egyenruha nem a legjobb párosítás. A nap végére már azt hittem meggyulladok.

Anya csak nevetett, mire én is elkezdtem egy kicsit kuncogni.

-Akkor? mehetünk haza?

-Persze. csak berakom a táskámat a csomagtartóba.

Miután ez megvolt, és visszaültem az anyósülésbe, anya beindította a kocsit, és elindultunk haza. Út közben láttam a mezőn pár szarvast. Mindig is csodáltam ezeket az állatokat. Olyan szépek, főleg az agancsuk......

Egy kis idő után haza is értünk. Én egyből felmentem a szobámba, és megszabadultam az egyenruhától.

Elfogott a megkönnyebbülés érzése. Boldogan dőltem le az ágyamba. Becsuktam a szememet, és vettem egy mély levegőt. Élveztem a hűvös szoba hideg....illatát. Márha lehet így mondani.