A díjugrató✓

6.rész-Családi gondok

Az út hazáig csöndesen telt. De miután haza értünk elszabadult a pokol. De mindent csak sorjában. Amint haza értünk kiugrottam a kocsiból (persze már megállt). A lószállítóhoz futottam aminek kinyitottam az ajtaját és kivezettem új lovunkat. Főnix és Echo a kerítésnél áltak és kíváncsian tekintgettek az új jövevényre. Éjfélt gyorsan bevetettem az istállóba. Folti és Szélpor bent voltak a helyükön.
-Nyugi Szélpor. Nem fog bántani. Éjfélt odavezettem Folti mellé.
-Szerintem ti nagyon jóban lesztek. - mosolyogtam rájuk. Amikor Éjfélről levettem a kötőféket rögtön nekiállt enni. Ezen hangosan nevetni kezdtem. Szélpor hirtelen nagyot nyerített..
-Nyugi nem felejtettelek el. - indultam el hozzá. Rácsatolatam egy vezetőszárat és kivezettem. A karámban elengedtem ő pedig rögtön elvágtázott közben nagyokat rúgot. Letettem a vezetőszárat majd elindultam be inni valamit. Amint beléptem a házba hangos kiabálás fogadott.
-Hogy teheted ezt? Van egy lányunk ha jól emlékszem! - kiabált anya.
-Nem mondod tudok ám róla!!  - kiabált apa is. Szép nyugodtan sétáltam be a konyhába. Anya amint észrevett abbahagyta a kiabált de apa folytatta. Levettem egy poharat és öntöttem magamnak egy kis narancslevet.
-Emma tehetséges! Nem fogom hagyni hogy ez az alkalom kudarcba fulladjon! Ha akarja ha nem!
-Mivan velem? - kérdeztem.
-Eladom Főnixet...
-Aha na persze. Előszőr is az én nevemen van. Másodszor te ne gyere nekem azzal de igenis a tied a ló mert te tartod el a családot mert kurvára nem - itt már szinte ordítottam - anya kidolgozza a belét mikor te itthon húzod a lóbőrt. Ha anya nem lenne már rég éhen haltunk volna. - kiabáltam. Apa és anya csendben néztek maguk elé.
-Ops..Bocsánat. Apa akart valamit mondani de én elfutottam.. Nem akartam vele beszélni. A karámhoz léptem ahol fütyültem egyett. Semmi válasz. Pedig ilyenkor ideszoktak jönni a lovak. Beléptem az istállóba. Folti sehol. Csak Éjfél.
-Szia kislány. Meg kell keresnünk őket oké? - kérdeztem új barátom. Lepucoltam majd felnyergeltem.
-Gyere. A karámban felültem rá. A sarkammal megpöcköltem kicsit mire villám gyorsan elkezdett vágtázni. A domb tetején fütyültem egyett mire ágaskodni kezdett.

-Hó - simogattam a nyakát - nincs semmi baj. Még mindig nem volt semmi válasz ezért az erdő felé vettük az irányt. Útközben felhívtam Szandrát.
-Hali Szandra. Nagy gáz van.
-Ció Em. Mondjad.
-A lovainkat csak úgy elnyelte a föld. Egy kivételével.
-Gyere az öreg tölgyhöz. 10 perc és ott vagyok. - ezzel kinyomta a telefont. Éjfélt ügetésbe indítottam. 10 perc múlva odaértünk a tölgyhöz. Nem sokkal később Szandra is megérkezett.
-Nem tudom hol vannak és ez annyira idegesít.
-Tudom milyen érzés. - tette a vállamra a kezét. Elindult előttem a sötétpej lovával.

Óvatosan vágtába indítottam Éjfélt és követtem Szandrát. Estig kerestük de semmi nyomot nem találtunk. Így hát szomorúan elindultunk haza. Útközben beugrottunk Szandrához aki hozott magával ruhát mivel ott alszik nálunk.

-Hol voltál? - kérdezte mérgesen anya. Semmi kedvem nem volt válaszolni ezért elmentem fel. Szandra kicsit később jött be a szobámba.
-Ne aggódj meglesznek. - mosolygott rám kicsit sem bíztatóan. Elmentem zuhanyozni. Szandra 10 körül bealudt. Egyszerűen én nem tudtam. Majd szép lassan valahogy álomba sikerült sírnom magam.

Másnap

Reggel 5 - kor már fent vírrasztottam.
-Szandi. - ébresztgettem.
-Mond.
-Tudom hol vannak a lovak. Na erre még ő is felpattant az ágyból. Gyorsan felöltöztünk majd lesettenkettünk a konyhába. Csomagoltam magunknak ennivaló meg innivalót, majd kerestem egy lapot meg egy tollat és írtam egy üzenetett:
"Kedves anya és apa!
Sajnálom hogy nem figyeltem eléggé a lovakra. Megígérem mindenkit visszahozom biztonságban. Mielőtt hívni akartok ne tegyétek! Szandra velem lesz!
Sok puszi: Emma! "
-Mehetünk.- suttogtam. Lepucoltuk a lovakat majd felnyergeltünk és már, indultunk is.

Szandra előre  vágtázot én pedig kicsit lemaradva követtem.

(Emmán sem volt kobak csak nem találtam olyan képet sorry) Éjfél hirtelen ráharapott a zablára.
-Szandra! Azthiszem Éjfél mutatni akar valamit!
-Akkor enged had menjen! - kiabálta túl a patadobogást. Ráhajoltam a nyakára majd engedtem a száron épp annyit hogy ne lépjen bele a szárba de ne is fusson el annyira. Fokozatos gyorsítottunk. Az erdő szélénél azonban Éjfél megállt. 2 perc múlva Szandra utolért minket.
-Bemenjünk? - kérdezte.
-Ha Éjfél szerint odakell menni akkor naná! Éjfél hirtelen megindult. Szép lassan komótosan sétáltunk befelé az erdőben. Mehetünk kb. 1 km. -t mikor hirtelen nyerítést hallottunk. Éjfél abba az irányba kapta a fejét majd elindult. Nem sokkal később olyat láttam amit talán soha nem kelett volna!!.

Sziasztok. Remélem tetszett ez a rész. Ha szeretnétek lehet hogy még ma folytatom :)