Nem számít a neved

3.Elegem van

Faith szemszöge:

Szombat van.Steve elment mert muszály a SHIELD-nél megjelennie .Körüllbelül 7 órakor ment el itthonról sajnos ma nem mehetek ki a szobámból amíg apa nem szól mert ma vizsgálata van.Ilyenkor mondják meg , hogy meddig nem mehet eberek közé.Nagyjából 20 naponta vannak ezek a vizsgálatok.Persze addig amíg nem döntenek úgy , hogy mehet.Már megérkeztek az „orvosok".Úgy látszik 9-re jöttek.Már akkor fent voltam mikor Steve elment .Éppen a szobámban halgatózok .Máshogy nem tudnám meg mi történik. Az ilyesmiket nem osztják meg velem.Elég torzítottak a hangok de lehet érteni a szavakat a vékony falak miatt.
-Sajnálom de még legalább 1 év ad...... . A hang elhalt nem hallok semmit .Majd egy sikoly .Nagyon megilyedtem.
Azonnal kifutottam a szobámból.Ne érdekelt a tiltás.A nappali felé vettem az irányt , már ott is voltam.Azonnal sokkot kaptam nem láttam még ilyet.
Apa háttal állt nekem , a férfi doktor a kanapén feküdt kéznyomokkal a nyakán.A hölgy a hátán feküdt a földön .Egy késsel ami a melkhatornyot , állt ki.Nem tudtam szóhoz jutni ledermedtem mindha a földbe gyökerezett volna a lábam . Mondani akartam valamit de nem jött ki egy szó sem a számon csak tátogtam .
-Apa.Csak ennyit tudtam mondani Ezt is alig hallhazóan .De apa meggallotta.A válla fölött rám nézett.Majd teljes testével felé fordult.
-Takarodj!!!Ne kerülj a szemem elé!!!
ordította.Majd megindult felém.Steve elmondta , hogy ilyenkor mit kell tenni.Nem ez volt az első eset.
Ilyenkor ne szabad hozzá szólni.Be kell zárkóznom a szobámba.
Megerősített ajtóm volt az ilyen esetekre.
Azonaal megfordultam és a szobám felé vettem az irányt .Befutottam és bezártam az ajtót.A szobának abba sarkába húzódtam ami a legmesszebb volt az ajtótól.Lecsúztam a fal mentén és rettegve vártam.Vártam a csendet.De csak csörömpölést , külömböző tárgyak törését hallottam.Kezdtem már megszokni az üvöltéseket , a zajt , amikor dörömböltek az ajtómon .
-Azonnal nyist ki!!!
Ordította.Majd az ajtómon ütések hallatszottak majd repedések látszottak.Ismét a sokk kerülgetett tudtam apa mire képes egy ilyen düh roham során ezért menekülő utat kerestem.
Az egyetlen esélyem az abalak volt kinyitottam és kimásztam majd az ablak alá bújtam és kívülről behajtottam.Majd futni kezdtem az utca felé. Embereket kerestem.Még futás közben hallottam az ajtóm reccsenéyét.De ez már nem érdekelt futotam ahogy csak a lábam bírta .Megláttam egy buszt ami éppen lassított .Azonnal felszáltam rá ahogyan kinyílt az ajtó.Leültem az első ülésre és csak vártam, vártam , hogy minnél messzebb vigyen.Majd elnyomott az álom.

Lassan nyitottam ki a szemem .Még mindig a buszon ültem.De már sötét volt adakint .Ránéztem az órámra.21:20 volt .Megilyedtem nem tudtam hol vagyok.Azonnal leszálltam az első megállónlá.Majd elindultam .Hogy hova?
Nem tudom csak memtem amíg nem talált valakit.Egy 40-es éveiben járó hölgy jött velem szembe.Megörültem azonnal megkérdeztem tőle.
-Elnézést asszonyom meg tudná mondani melyik városban vagyok.
-Nem Yorkban drágám.
majd tovább sietett.
New York az elég messze van a házunktól.Ezen gondolkodva mentem tovább eligazítókat keresve , vagy esetleg buszmegállót .
Az órámra nézem .Már 1 órája gyalogoltam.
Eleredt az eső.Nagyon hideg volt.De gyalogoltam tovább.Még 1 óráig gyalogoltam.Már magyon fáztam.A rosszullét keülgetett.
De mentem tovább .Megláttam egy hatalmas tornyot ami már messziről látható volt.Elindultam felé. Elég ismerős volt de nem ugrott be , hogy honnan.Hotelnek nézett ki.A hotelekben pedig kell , hogy legyen recepció .
Már a bejáratnál volta amikor hirtelen megadta magát a lábam és teljes sötétség.