Kim

1 Fejezet

 Kim egy Kaliforniai kisvárosban él, ahol mindenki jól ismeri egymást. Sokan élnek rokonságban egymással, ha valami történik, valamelyik családban, nem marad sokáig titokban. Kim egy nagyon szép arcú fiatal lány, szépségét mindenki megcsodálja. Világos szöke haja a derekáig ér, de még soha senki nem látta kibontott hajjal, öregasszonyosan kontyba tüzve hordja, hatalmas sötétkék szemeivel, mindíg komolyan szemléli a világot, vagy inkább szomorúan, van rá oka. Magasra nött, hamar lehagyta osztálytársait a növekedésben. Mindíg mondták  neki, miért nem nevez be egy szépségkirálynö versenyre vagy hasonlóra. Ez nem neki való, és csak rázza a fejét. Nem szeret feltünni, legszívesebben láthatatlan lenne. Barátja, barátnöjei nincsenek. A város egyetlen élelmiszerboltjában dolgozik. A polcokat tölti fel , takarít, néha beülhet a kasszába is. Szereti munkáját, szívesen megcsinál mindent, amire kérik. Kollégájai kedvelik öt, mert mindíg udvarias és segítökész. Szülei nem akarták hogy tovább tanuljon, pénzt kell keresni minnél elöbb, mondogatták. Neki úgy se volt kedve a tanuláshoz. A fizetését mind megtarthatja, szülei eltartják, amíg nem éri el a felnöttkort. Ez az egyetlen jó dolog ami tölük jön. Végre elérkezett a nagy nap. Ma töltöltötte be a 18. életévét. Nagy ünneplés nem lesz, soha nem is volt. Ajándékot is csak nagyon ritkán kapott. Vettek egy kész tortát a mirellit pultból, kiolvadás után rátettek egy  gyergyát, mindíg, minden évben egy gyertya égett, mindegy hány éves lett. Soha nem kérdezte, miért van ez így, ök maguktól nem mondták. Nem is érdekelte igazán, nagyon keveset beszéltek odahaza. Anyja pár éve már nem dolgozik, nem bír, mert az utóbbi években nagyon meghízott. Egész nap csak ül a fotelben és tévét néz, vagy képes újságokat nézeget, órákon át. Apja a helyi fürész üzemben dolgozik, még valami mellék állása is van, jól keres, eltudja öket tartani. Nagyra nött, erös ember, fél töle, mindíg is félt. Alig várja, hogy már este legyen, mindent megszervezett a szökéséhez, mert ma este elfogja hagyni szüleit, örökre.  Sajnos éppen ma kell egész estig dolgoznia, egyik kolleganöje beteg lett, pedig ma érkezik a nagy konzerv szállítmány. Azoknak sürgösen a polcokra kell kerülniük. Fél hétig kell bent lennie, de nem baj, a busz kilenc órakkor indul. Tegnap már elhozta a bankból az összes  pénzét, itt lapul a hátizsákjában, bezárva az öltözöszekrényében. A busz jegyet is megvette, San Franciscó -ba fog utazni, jó nagy város, ott nem találják meg soha. Rengeteg uborkásüveget, és konzerv dobozokat kell még kipakolnia, közben ráér mégegyszer átgondolni  a tervét. De egy mondat betolakszik gondolatai közé, így van ez minden nap, nem bírja tovább..."gyere a papához, még közelebb, ne félj nem bántalak, nem fog fájni" apja hangja ez, a saját édesapja, aki rosszat akar neki. Az uborkásüveg kiesett a kezéböl, az uborkák szanaszét repültek, a lé szétfolyt a kövön. Mindig nagyon ideges lesz ha ezt hallja,kezei remegnek, libabörös lesz egész testében.  Senki nem tud tervéröl, senkit nem avatott be. Titokba kell történnie, mert az apja úgysem engedné meg, hogy elköltözzön tölük. De ö már nem bírja elviselni öket, szégyelli magát, de nem szereti a szüleit, nem bír velük tovább élni. Autója nincs, még nem tudott annyi pénzt öszegyüjteni, de nem baj, mert a házuk negyedóra járásra van az üzlettöl, a buszmegálló szerencsére csak pár percre. Jogosítványa van, a szülei fizették, itt náluk szinte kötelezö, minden szülönek, mielött a gyerek eléri a felnöttkort, a jogosítványt úgymond ajándékba adni. Apja kocsiját nem vezethette, félt hogy Kim tönkre teszi. Belépett a házba, utoljára, mindent útál itt, a szegényes berendezést, a szagokat, a légkört, egyszerüen mindent. Felvan tálalva a vacsora, a mikróban felmelegített mirellit étel, és a torta, az egyszál gyertyával. Az asztal végén egy nagy barna boríték hever, szokatlan, nem az asztalon van a helye. Csak nem fog mégis ajándékot kapni, erre a különleges születésnapra. Gratuláltak neki, ma az anyja is különösen kedves hozzá, nehezére esik minden mozdulat de mégis kiszolgálja mindennel, amit soha nem szokott tenni. Apja is mézédesen mosolyog rá, amitöl rögtön hidegrázása lesz. Valamire készülnek, nehezen tudja elképzelni hogy jó sülhet ki belöle. Mikor készen lettek a vacsorával, és ettek az ízetlen tortából, apja feállt, és ünnepélyes hangon beszélni kezdett.