Kim

8 Fejezet

Teri az autóban, teljesen nyugodtan viselkedett, megkérdezte hogy hová mennek egyáltalán?

- San Diegóba, de elöször teszünk egy kis kitéröt, mert még elkell intéznem valamit, de majd csak holnap, most keresünk egy motelt, a városon kívül, és megalszunk, fáradt vagyok, és sötétben még nem vezettem.-

Teri nem kérdezett többet, némán ültek, nem volt kedvük beszélgetni, de talán jobb lett volna, mert a csendben Kim megint hallja a gyülölt mondatot"gyere, gyere a papához..." - megyek papa, megyek, hamarosan ott leszek... Amikor már elég messze hagyták maguk mögött a várost, beparkoltak az egyik motel elé, errefelé van rengeteg, nekik mindegy most hogy milyen, aludni akarnak egy éjszakát. Lefeküdtek, de nem jött szemükre álom. Teri nem tudta tovább kiváncsiságát visszatartani, és kérdezösködni kezdett.

- Hány éves vagy?-

- 3 hónappal múltam 18.-

- Mennyi? azt hittem hogy legalább 25, de nem azért mert öregnek nézel ki, hanem a viselkedésed, a beszéded, miatt. Alig vagy nálam idösebb, hihetetlen, nem baj ha kérdezösködök tovább? - Kim a fejét rázta, nem baj - a te barátod is úgy végezte mint az enyém, megölted, ugye? és a szadista az erdöben, milett vele? öt is...? -

- Mindkettöt megöltem.- válaszolta Kim csendesen.

-Csak nem az erdöben van még?- kérdezte riadtan Teri

- De ott van, az autójában, és még egy embert megöltem, ö is az erdöben van, mint a szadista kollegája.-

-Úristen ez négy hulla, négy embert öltél meg, azt hiszem... nem sokáig élvezhetjük szabadságunkat,... egyébként mind megérdemelte büntetését.- tette hozzá gyorsan.

-Teri, nem kell hogy velem tartsál, ha akarod hazaviszlek, te nem csináltál semmit .-

- Áh... nem... csak véginéztem, hogy gyilkolják le a barátomat, sajnos én is, majdnem ugyanolyan bünös vagyok, mint te , tettestársak, ahogy mondani szokták.-

- Te még megúszhatod enyhe büntetéssel, de énrám halál vár, vagy egész életemet a börtönben tölthetem le, ami majdnem ugyanaz.-

- Jaj, ne mondj ilyeneket, mit csinálnék nélküled?-

- Ne aggódj, eltart még egy ideig amíg nyomunkra jutnak, addig élni fogunk, úgy ahogy mi szeretnénk, pénzünk van elég.-

- Milyen érzés?- kérdezte Teri óvatosan

- Embert ölni? Nem jó, mondhatom neked, de minden olyan gyorsan történt, gonoszak és szemtelenek voltak ezek a férfiak, csak egy dolog járt az eszemben, bosszút állni, nem hagyhatom hogy így bánjanak velem, és egyszerüen lelöttem öket. Igazán, még nem volt idöm gondolkozni rajta, hogy tudtam megtenni...biztos a családban valakitöl rossz vért örököltem, és lehet, hogy nincs többé megállás, újra és újra megfogom tenni, nem félsz tölem? -

-Nem félek töled, te csak a rosszakat bántod, tudom nekem soha nem ártanál.-és hogy bebízonyítsa, hogy nem fél Kimtöl, mint egy kisgyerek az anyjához, szorosan hozzábújt, átkarolta a nyakát.-

-Örülök neki, hogy így gondolkozol, de próbáljunk meg aludni, nagyon fáradt vagyok, reggel mégegyszer átgondolhatod, velem tartasz, vagy nem. Holnap még haza tudlak vinni a szüleidhez, vagy ahová akarod, késöbb már messze fogok járni. Azt mondtad hogy nem messze laksz innen.-

-Igen, nem messze, de soha többé nem megyek haza, nem akarom soha többé látni szüleimet.-

-Elmondod miért nem, mi történt otthon?-

-Neked igen... szüleim alkoholisták, de alkohol helyett jöhetett minden, amit betudtak szerezni, apám mindig ide jött San Franciscóba a kábitószerekért, itt nem probléma hozzá jutni. Pokol volt az életem  otthon, nekem kellet csinálni mindent, még nem voltam 13 éves, de már tudtam fözni, mindenféle házimunkát eltudtam végezni. Ök csak feküdtek egésznap, kábult állapotukban  a saját okádékukba aludtak el, nekem kellett kimosni öket. Ha józanok voltak, még rosszabb volt velük, mert idegrendszerüket kikészítette az alkohol, ha nem pattantam azonnal, hogy kiszolgáljam öket, pofonokat vagy rugásokat kaptam. Az iskolában észrevették rajtam a kékfoltokat, és kiküldték hozzánk a gyámhatóságot. Persze azonnal elvittek tölük, intézetbe dugtak. Rosszabb volt, mint otthon, otthon legalább a saját szüleim bántak velem rosszul és nem idegenek. Elszöktem, busszal hazamentem, anyámék nagyon megörültek nekem, visszajött a szolgájuk, és így ment éveken át, visszavittek az intézetbe, de amikor lehetöség adódott mindíg elszöktem, szüleim nem akartak semmilyet terápiát, kezelést, jól érezték így magukat, nem zavarta öket hogy egész gyerekkoromat tönkretették, nem hagytak gyereknek lenni. 16 éves koromig az intézetben kellett  maradnom, utána eldönthettem hogy maradok náluk, vagy visszmegyek az intézetbe. Jó választási lehetöség ugye? 16 évesen úgy döntöttem hogy nem megyek vissza hozzájuk, de  az intézetbe se, nem kell a segítségük. Az utcára kerültem, a parkokban sok hozzám hasonló sorsú fiatalokkal ismerkedtem meg, köztük volt a vöröshajú óriás, ö pár évvel idösebb volt nálam. Összebarátkoztunk, lefeküdtem vele, a bokrok között, a csupasz földön, rettenetes volt, nem voltam szerelmes belé, de jó érzés volt, hogy vigyázott rám, törödött velem valaki, de sajnos nem sokáig tartott a figyelmessége irántam. Ö vett rá, hogy az utcán keressek pénzt, pénzre szükségem volt, nem akartam sokáig az utcán élni, így beleegyeztem. Valamelyik barátjától hallott erröl a házról, a töbit már tudod, elötted kerültem oda pár hónappal. Több mint félévig az utcán éltem, de az is jobb volt mint idegen férfiak vágyait kielégíteni, eltürni durvaságukat.  Mostmár tudod, miért nem akarok haza menni.-

-Óh te szegény lány.- sóhajtott fel Kim

-  Most te következel, te mesélj magadról. - kérte Teri

- Ma nem, talán majd holnap, mostmár tényleg aludni szeretnék. -

- Jól van, csak annyit még, hova megyünk holnap? -

-Meglátogatjuk a szüleimet. -