One

VI. Media sucks

Most éppen azon agyalok, hogy egy tízes skálán mennyire vagyok hisztis, haszontalan, önző picsa. Hm...
Itt ülünk a buszon és az egész banda meg a menedzser az én fejemet szedi le a korábbi kellemetlenségekért. Nem tagadom, megérdemlem, de akkor is...
Már kezdtem hozzászokni a "hogy lehettél ilyen hülye?!", "miért kellett ezt?!", "idióta" és egyéb jelzőkhöz és csak unott képpel támasztottam a fotel karfát, hogy közben a szemem forgathassam.
Annyit azért fel tudtam hozni a védelmemben, hogy be voltam szívva és Dave elég sok hazugságot hozzá toldott a sztorihoz, amiért engem már nem vonhatnak felelősségre. Ezt el is fogadták és enyhítő körülmény volt, de végtére is az egész ott kezdődött, hogy James megcsalt.
- Ha nem dugtad volna meg azt a pincérnőt, akkor most nem lenne ez!!! És még van benned annyi, hogy azok után, szó nélkül egy másik csajhoz pártoltál?! Szerinted nem jogos, hogy össze voltam miattad törve és felindulásból átkoztalak Dave előtt?! Nem fogod fel, hogy milyen volt nekem rajtakapni azzal a csajjal, hogy aztán Teresat ölelgetted, hogy úgy tettél mintha én lennék a hibás! Gyáva voltál és kerülted a tekintetemet, mert azt hitted, hogy azzal minden megoldódik! Te vagy a bűnös nem én! Én csak szerettelek! - ordítottam, mikor már megelégeltem a szidalmazást, a könnyfátyol mögött és felzokogva visszahanyatlottam a fotelba.
Mindenki csendben állt minket körbe és várták James válaszát.
- Sajnálom... - mondta halkan, a földet bámulva. - Hibáztam...
- Ennyi? - emeltem fel lassan a fejem és lángoló szemekkel néztem rá. - Komolyan azt hiszed, hogy ezzel meg van oldva? - álltam fel és lassan közeledtem felé. Észrevette, de nem hátrált. Annál inkább, a minket bámulók ugrásra készen figyelték minden mozdulatomat.
Tíz centire tőle megálltam és felnéztem rá, de ő csak nem emelte felém a tekintetét.
Nem tudtam mit akarok, csak nagyon dühös voltam. Remegtem. Legszívesebben sikítottam volna.
Még magam sem fogtam fel, ahogy felemeltem a jobbkezem és...
És két centire az arcától leállítottam a mozdulatot. Megfeszült a tenyerem, hogy mégiscsak megtegyem-e, de képtelen voltam. Nem tettem meg.
Nem bántok olyat, akit szeretek.
Helyette inkább utat törve magamnak, elhagytam a buszt és elindultam a park másik végébe.
Ezt a pofont egy másik embernek tartogatom, aki sokkal inkább érdemes rá.
- DAVE!!! - dörömböltem az ajtajukon.
- Anna? - nyitott ajtót, olyan arccal mintha mi sem történt volna. - Mi... - kezdett bele, de a kezem az arcán csattant. Nem izomból csináltam, de próbáltam minnél egyértelműbbre.
- Mi a fasz?! Ann! - kapott az arcához.
- Szerinted mi a fasz?! Hogy voltál képes ezt tenni?! Azt hiszed ettől megutálják a srácokat a rajongóik?! Ellenkezőleg, mert éppen te leszel a közutálat tárgya, ha majd mindenki rájön, hogy mekkora seggfej voltál!
Felnevetett és lelépett elém.
- Ann... Tudod, mindegy, hogy te mit mondasz, mert ott, mindenki előtt kijelentetted, hogy az amit állítok igaz. És különben sem áll messze a valóságtól. A Metallica nem fogja sokáig bírni és nem kellek én ahhoz, hogy megutálják őket. Legalább azt valld be, hogy, amit James tett veled az igenis nagyon nagy szemétség volt. - mosolygott kárörvendően.
- Minek kellettem én ehhez? - kérdeztem halkan, a földet bámulva.
- Nem kellettél. Te jöttél befüvezve, hogy elmond mekkora seggfejek. Ezt te sem tagadhatod le.
- És az, hogy beleraktál valamit abba a vodkába? Hogy megfektettél?
- Az csak egy kis szórakozás volt! És élvezted. Ne tagadd! - simított végig a vállamon.
- Az James ellen volt, igaz? És Larsot is bosszantani akartad vele!
- Talán egy kis bosszú is volt benne... - vigyorodott el.
Elrántottam a vállam és meghátráltam.
- Ezt nem úszod meg, Mustaine! Ezt még nagyon megbánod! - indultam vissza.
- Már nyertem! Elértem, amit akartam! A többi nem számít! - nevetett kedélyesen.

/James/
Miért nem ütött meg? Annyira megérdemeltem volna! Annyira tökéletesen igaza volt mindenben, amit mondott! Én nem is értem, hogy, hogy... Hol voltam én mikor ezeket tettem?! Mostmár nem is érdekel Dave meg a hülyeségek. Beszélnem kell Teresaval, aztán Annaval...
Miután elment, elkezdtük megtárgyalni a stratégiát.
- El kell intéznünk, hogy minnél több interjú legyen veletek és szükség lesz a húgodra is! - fordult Bob a menedzserünk Larshoz.
- Nem hinném, hogy az segítene. - csóválta a fejet Lars.
- Vissza kell szívnia, amit mondott. Csak ő teheti semmissé. Az sem baj, ha a kamerák előtt kicsit hülyülnek Jamesszel... - merengett.
- Annanak ez nagyon nem fog tetszeni. - szóltam közbe.
- Ő kavarta el a dolgokat, ő is hozza rendbe! - mondta határozottan.
- Tulajdonképpen miért baj nekünk az, hogy Dave mondott néhány hülyeséget? - kérdezte Cliff.
- Nem történt "olyan" baj... - magyarázta. - A zeneiparban nem befolyásoló tényező a rajongók szeretete. Ha a zenétek jó, akkor ők megveszik a lemezeket. Ez ilyen egyszerű. Ugyanakkor szerintem egyikőtök sem örül annak, hogy Mustaine több ezer ember előtt csinált belőletek komplett idiótát. - nézett ránk meggyőzően mire egyetértően a vállunkat vonogattuk. - Dave most nagy port kavart a zenei médiában. Az Mtv és még néhány csatorna is felkapta a témát. Nem szabad csak úgy hagyni, hogy kicsusszanjon a kezünk közül. Egy nagyobb vitával még a világ média figyelmét és felhívhatjuk.
- Szóval azt akarod, hogy a Metallica hírhedt legyen?! - kérdezte Cliff kissé felháborodva.
- Nem kell élő denevérek fejét letépnétek a színpadon, csak legyen elég nagy ahhoz, hogy a közemberek is felfigyeljenek rá.
- Bob, ne várd már el tőlünk, hogy viselkedjünk Michael Jacksonként. Csak egy metál banda vagyunk. Az embereket nem fogják érdekelni a nő ügyeink! És nem is ez a lényeg, hanem, hogy a rajongóink hallgassák a zenénket! - keltem ki magamból, mire a srácok is helyeselni kezdtek.
- Mindenesetre nem árt ez a pici zavar... Máris intéznem kell az interjúkat. - állt fel a fotelból. - Szóljatok Annanak, hogy készüljön, ha esetleg ki akarják vallatni. - indult az ajtó felé. - Ja, és James, - torpant meg - Teresanak el kell mennie. - aztán már ment is.
- Basszus!!! - vetettem le magam a kanapéra.
- Ez nagyon para... - bámult maga elé Kirk.
- Szerintem meg vagyunk lőve... - tűnődött Lars.
- Ne legyetek már ilyen pesszimisták! - forgatta a szemét hippi barátunk és elnevette magát. - Csak még híresebbek leszünk! - Cliff ennyit látott az egészben. Őt nem érdekelte mások véleménye. Irigylem ezért.
- Dave szerint a dobolásomnál már csak a szexuális teljesítményem rosszabb... - csusszant le Lars a kanapéról, bánatos fejjel.
- Azt mondta buzi vagyok... - biggyesztette le az ajkát Kirk.
- Megfektette Annt... - nyöszörögtem kétségbeesetten.
- Hagyjátok már abba! Nevetséges, hogy képesek vagytok ennyitől is padlóra kerülni. Így csak megkönnyítitek a dolgát! Nemsokára lesz egy csomó interjú és tisztára mossuk a nevünket! - mondta lelkesen. - Most tulajdonképpen mi bajotok van? Gyakorlatilag semmi rossz dolog nem történt.
- Beletiportak az önérzetünkbe! - mondta sértődötten Lars.
- Ohh, hogy meg ne sajnáljam azt a fene nagy önérzeteteket! - forgatta a szemét.
- Téged nem zavar, hogy felmosó fejű hippinek hívott?! - csodálkozott Kirk.
- Nem hinném, hogy ennek bármi jelentősége lenne, főleg, ha ő mondja. Nevetséges cicaharc, óvodás szinten...
- Annanak kellett volna... - kezdtem bele dühösen Ann újabb megalapozatlan szidásába, de Cliff leállított.
- Nem. Nincs Ann. A te hibád. Fogadd el. - mondta a tényeket.
- Pff... - morogtam.
- Mit puffogsz? Megcsaltad! Nehogy már neked álljon feljebb! Örülj neki, hogy nem vágott pofon. Majd Theresatól megkapod. - mondta nyugodtan és elővette a cigijét.
- Nagyon nem vagy jó barát... - mondtam kisgyerek módjára.
Elnevette magát.
- Bocsánat... - mosolygott szórakozottan. - Tudjátok én végig azt hittem, hogy ti tökös pasik vagytok, nem pedig azok a hisztis picsák, akiknek Dave beállított titeket.
- Dave-et egyszer kinyírom...- motyogtam magam elé.
- Ez jó ötlet! Hódolj be Bobnak és tedd hírhedté a Metallicat, James! - kezdett tapsolni.
- Abba hagyod?!
- Nem, mert látom, hogy másképpen nem lehet titeket feléleszteni. - mondta komolyan.
Cliff egy csodás ember. Tisztelem őt és tudom, hogy valamennyiünknél okosabb ebben a csapatban. Jobb lesz rá hallgatni.
Én összeszedtem magam és felálltam a kanapéról, aztán úgy döntöttem, hogy szívok egy kis friss levegőt és kitálalok Teresanak.
- Mindjárt jövök... - mondtam és elhúztam.