Cont(r)act /Larry Stylinson~Befejezett/

11

Halihó! 

Már a képből is látszik, hogy ez kissé durva fejezet lesz, szóval aki nem bírja, nyugodtan ugorja át, történet cselekménye szempontjából nem fontos ez a rész.

~Harry~

Iszonyú zúgásra ébredtem. Próbálkoztam kinyitni a szemeim, de még annyira álmos voltam, hogy csak homályosan láttam. Hirtelen emelkedni kezdtem, mire nagy nehezen kinyitottam a szemem. Ijedten felkiáltottam, mikor a kék szempárral találtam szembe magam.

-Jó reggelt Göndörke! Irány Vegas!-kacagott gúnyosan az arcomba.

A gyomrom gombostűfejnyire zsugorodott és élve fordultam az ablak felé. Mindenhol csak felhőket láttam.

-NE!-kiáltottam kétségbeesetten és rángatni kezdtem a székhez bilincselt kezeim és lábaim.

-De!-kacagott Louis még harsányabban.

Lassú mozgással megindult felém kezében egy derékszíjjal. Magamra néztem és nem volt rajtam ruha. Sírni kezdtem, ahogy a rettegés végigfutott rajtam. Akárcsak a bilincs a végtagjaimon, úgy szorította  a torkom a jeges rémület. Louis mozgása egyre lassult és egyre természetellenesebb lett. Harsány kacaja egyre mélyült és állatiasabb lett. Az arca is torzulni kezdett; bőre egyre sápadtabb lett majd fokozatosan kékülni kezdett, arca beesett, szemfogai egyre nagyobbnak hatottam. Egész teste is nőni kezdett,kezei helyére hosszú, kék, pikkelyes csápok nőttek, míg végül egy teljesen sárkányszerű lény lett. Kígyózó mozgással közeledett felém, hosszú, villás nyelvét öltögetve.

Éreztem, hogy a repülő egyre lassulni, majd zuhanásba kezd. Eközben a lény ideért hozzám és két hátsó lábára állva magasodott fölém. A föld is egyre közeledett. Hosszú csápját felemelte, amiben még mindig a bőr övet tartotta, majd lesújtott vele, pont mire a gép is becsapódott...

....

Nagy puffanással értem földet. Szemeim kipattantak, kapkodni kezdtem a levegőt és a szívem olyan gyorsan vert, hogy majdnem kiugrott a mellkasomból.

-Csak egy rossz álom volt! Csak egy rossz álom volt!-suttogtam magam elé, de mégse tudtam megállni, hogy könnyeim patakokba kezdjenek folyni. Újra előtörtek ez emlékek, amiket annyira el akartam felejteni. A ma történtek súlyával együtt csapott le rám minden. Nagy nehezen felálltam, mert egész testemben remegtem és elbotorkáltam a fürdőig.

Sorba nyitogattam a szekrények ajtajait, míg öt perc keresgélés után megtaláltam, amit kerestem... Tudom, hogy nem megoldás, de nem tudok mást tenni... Az apró tárgyat az ujjaim közt forgatva a kád szélére ültem. Bal kezemen feltűrtem a pizsamám ujját a könyökömig.

Nem gondolkodtam sokat, a  pengét azonnal végighúztam a kezemen, aminek a nyomát rögtön élénkvörös vér mutatta. Újra és újra megismételtem a mozdulatot mély sebeket ejtve karomon.

Csak akkor álltam le, mikor kezdtem rosszul lenni. Szédültem és fájt a fejem. A kád aljára pillantottam, de mikor megláttam kiesett a kezemből a penge. Egy pici fehér rész se maradt az alján, minden vörös színben úszott.