Cont(r)act /Larry Stylinson~Befejezett/

56(+18)

~Harry~

Örülök, hogy Niallel sikerült végre tisztáznom a dolgokat. Bár nem volt teljes zökkenőmentes és biztos vagyok benne, hogy kelleni fog neki még idő, míg el tudja fogadni Louist, de innentől talán már tényleg minden rendben lesz. Kicsit furcsa és eleinte feszült is volta a levegő ebédnél, ahogy egyik oldalamon Niall, másikon pedig Lou ült, de végül oldódott a hangulat és valami beszélgetés szerűséget sikerült összehozni. Éreztem, ahogy Louis kezét finoman combomra simítja, mire jóleső bizsergés futott végig testemen. Szemem sarkából rásandítottam, de ő mereven levesét bámulta. Egyedül szája sarkában bujkáló pici mosoly árulta el, hogy pontosan tudja mit művel velem...
Miután vége lett az ebédidőnek vissza tereltek minket a cellákba. Meggyőződésem, hogy itt kétszer olyan lassan telik az idő, mint a Föld bármely másik pontján. Egy ideig beszélgettünk mindenféléről, de sajnos egyikünk sincs olyan túl fényes múltja, se olyan túl fényes jelenje, amit érdemes volna felhánytorgatni. A jövőről pedig még egyikünknek se volt halvány elképzelése se, hogy mi lesz, így hamar elfogyott a téma. Csak csendben feküdtem a vas ágyon Louis feje fölött és számoltam a repedéseket a plafonon. Mikor már azt is meguntam, felületem és a szemben lévő cellákban lévő embereket figyeltem. Megpróbáltam megtippelgetni, hogy ki miért ülhet itt. Végül a szemem megakadt az egyik fogdán. Benne mindegyik fickó valamit edzett. Egyik fekvőtámaszozott, másik húzódzkodott, harmadik felülésezett...
Nem is rossz ötlet...-kúszott be agyamba a gondolat. Úgyis terveztem, hogy elkezdek edzeni... Ha még hetekig itt leszek, bőven lesz időm kigyúrni magamat. Lemásztam az ágyról, mire Lou is felült és fejét kicsit eldöntve, érdeklődve figyelte mesterkedésem. Egy pillanatra megtorpantam és elgondolkodtam, mivel is kezdjek. Végül úgy döntöttem maradok a fekvőtámasznál. Elhelyezkedtem a földön és elkezdtem nyomni, de szégyen ide vagy oda még a tizenötöt se tudtam megcsinálni, már összecsuklottak kezeim. Sziszegve ültem fel, mert már egy picit hátamon is elkezdtek húzódni a sebek és poroltam le hasam.
-Mit csinálsz hallottam meg Louis kíváncsi hangját, mire lángoló arccal néztem rá.
-Csak gondoltam, ha már itt vagyok, kihasználom az időt edzésre... - motyogtam kissé zavartan.
Nagyon nem vagyok rá büszke, hogy ilyen nyomi vagyok.
-Jó ötlet, de nem lehet csak úgy nekiesni és összevissza mindent csinálni! - sétált elém és mivel még mindig a földön ültem, kezét nyújtotta és felhúzott.
Szemeiben nem volt az a lesajnáló pillantás, mint amit szerintem érdemeltem volna, csak kedvesen mosolygott.
-Előszöris, ahhoz, hogy bármilyen gyakorlatot meg tudj csinálni, egy kicsit fel kell tolni a pulzusod... - kezdett bele a magyarázásba és egy picit arrébb lépett. - Gyere, együtt végigcsináljuk! - kacsintott rám és ugrálni kezdett, térdeit tíz-tíz után felrántva.
Már én is nagyobb kedvel álltam neki és csináltam amit mond. Ezután guggolásból ugráltunk fel. Még kettőt se csináltam, mikor megállított.
-Várj, ez így nem jó... - térdelt le elém, mire ismét elszégyelltem magam, hogy már ennyit se tudok. -Csináld meg újra! - kaptam az utasítást, amit megtettem. - Figyelj arra, - fogta meg térdeimet és hátrább tolta őket, - hogy ne előzzék meg a cipőfűződ vonalát! Így nem terheled annyira az ízületeidet. - nézett rám mosolyogva, mire bólintottam.
Ő is felállt mellém és olyan mélyre guggolt, hogy csak elkerekedett szemmel néztem. Figyeltem, ahogy még a laza, melegítő szerű nadrágban is jól láthatóan megfeszülnek izmai...mindenhol... Szám szélét picit beharapva állapítottam meg, hogy a labdakerek fenekeket nem csak a jó adottságainak köszönheti. Éreztem, hogy vérem azonnal rossz irányba indul el, mire megáztam fejem és innentől igyekeztem a gyakorlatokra figyelni. A bemelegítés után ismét visszajutottunk a fekvőtámaszhoz. Louis itt is segített, csípőmet helyreigazította, hogy egyenes legyen a hátam és bebizonyosodott, hogy tényleg igaza volt. Így már meg tudtam csinálni háromszor húszat is, ahogy javasolta. Közben azért fél szemmel figyeltem, hogy mialatt én végeztem, ő százat megcsinált. Nem mondom, szívesen elnézegettem volna órákig, ha nem kell nekem is csinálnom. Annyira szexi volt, ahogy arca lassan kipirul az erőfeszítéstől és közben egyre szaporábban veszi a levegőt. Észre se vettem, hogy rajta felejtettem tekintetem, csak mikor ő is megállt és egy huncut mosollyal rám kacsintott. Azonnal zavartam lesütöttem szemem és torkot köszörültem.
-...khm...mennyit kell ahhoz edzeni hogy ez így menjen? - tettem fel az első kérdést, ami eszembe jutott, hogy leplezzem zavarom.
-Tizenhét éves voltam, amikor megelégeltem, hogy úgy nézek ki, mint egy ruhafogas és nekiálltam komolyan és rendszeresen edzeni. És a mai napig figyelek rá, hogy minden héten legalább kétszer menjek futni, kétszer kondiba és legalább egyszer úszni. - válaszolta, de hangjából még mindig kihallottam azt a bizonyos huncut élt.
-Ennyi idő, mire látszódni fog az eredmény?! - nyikkantam fel keservesen, mikor tudatosult bennem, amit mondott.
-Dehogy! - kuncogott fel, mire kicsit megkönnyebbültem. -Fél év után már megdöbbentően látszik a változás! Na de ne csak ücsörögjünk, hanem folytassuk! - állt fel, mire követtem.
Innentől Louis átvette a személyi edző szerepét, mondta mit és hogyan csináljak és kijavított, ha valamit rosszul végeztem el. Bár egy idő után szerintem lényegesen többször ért hozzám, mint tényleg szűkséges lett volna, de hát ki vagyok én, hogy beleszóljak...
Mikor végeztünk, együtt terültünk el az ágyon és pihegtünk. Minden porcikám fájt, de megérte, mert végre erősnek éreztem magam!
-Ez jó volt! - vigyorogtam rá Loura. - Holnap is csinálhatnánk!
Felém fordult és ajkát beharapva úgy nézett végig rajtam, mintha bármelyik pillanatban rám vethetné magát.
-Már ha fel fogsz tudni állni...-válaszolta karcos hangon, mire nagyra táguló szemekkel, élesen szívtam be a levegőt.-Úgy értem, azt izomláztól...-kuncogott fel heves reakciómon, de csibészes mosolyából és vadul csillogó szemeiből pontosan tudtam, hogy tudja, milyen kétértelmű, amit mondott.
Ha lehetséges, arcomba még több vér szökött... És ezzel egy időben máshova is... Muszáj volt sürgősen kitalálnom valamit, különben még ennél is zavarba ejtőbb helyzetbe kerülök.
-Elmegyek zuhanyozni...-pattant fel és elsiettem a "fürdőbe".
Ahhoz képest, hogy ez tulajdonképpen egy börtön, meglepően tiszta volt minden. Először a csap fölé hajolva megmostam arcomat, majd ruháimat ledobálva beálltam a hideg víz alá. Utáltam ezt, de Lou képes már csak egy mozdulatával vagy akár csak egy fél mondatával olyan vérbőséget okozni egy bizonyos ponton, hogy az már több mint kellemetlen. Igyekeztem a lehető leghamarabb lenyugodni, de agyam ellenem dolgozott, ugyanis folyamatosan dobálta fel a képeket, ahogy előttem guggolgat vagy éppen, ahogy homlokára tapadt tincsekkel csukott szemmel liheg.
-A fenébe... - zártam el a csapat, mert még öt perc elteltével se értem el semmi eredményt. - Most mit kezdjek veled?! - néztem le morcosan ölemre.
- Talán segíthetek... - rezzenten össze a jól ismert, bár most kicsit mélyebb és karcosabb hangra.
-Mit keresel itt?! - nyikkantam fel és arcom ismét paradicsom színű lett, ahogy végigmértem rajta és már ő is meztelen volt.
-Zuhanyozni jöttem én is...-lépett elém és megnyitotta a vizet, aminek kellemes gőze azonnal felcsapott.
Zavartan húzódtam ki a vízsugár alól és vörös arccal próbáltam eltakarni magam. Annyira intim volt ez az egész helyzet, amin állapotom még rontott egy fokot.
Louis egy aprót nyögött és utánam lépett. Pupillái szinte teljesen elnyelték már kékségeit és légvételei is egyre szaporábbak lettek.
-Annyira izgató, hogy ilyen ártatlan vagy... - morogta rekedtes hangon és kezeimet megfogva elhúzta őket. Zavarom kezdett egyre elviselhetetlenebb lenni, de szerencsére nem kínzott tovább vad tekintetével, hanem átkarolta derekamat és magához húzott. Szinte azonnal számra hajolt, amin végigfuttatta nyelvét, majd fogaival karcolta végig. Egy jóleső sóhajjal karoltam át nyakát, hunytam le szemem és elnyíló ajkakkal vártam, hogy nyelve végre találkozzon enyémmel. Eközben behúzott ismét a víz alá, ami még izgatóbbá tette a helyzetet. Kezei először hátamat járták be, majd lassan fenekemre siklottak.
Egy elégedett sóhajjal markolat bele és vont még jobban magához. Éreztem, ahogy  merev tagja is csípőmnek nyomódik, mire én is halkan felsóhajtottam.
-Egyszerűen megőrülök érted...-suttogta számba. -Minden mozdulatod, az illatod... Szeretlek és borzasztóan kívánlak... - szuszogta és éreztem, ahogy jobb kezével kettőnk közé furakodik körém fonva ujjait.
Egy apró nyögés szökött ki számon, de agyamban azonnal megszólalt a vészkürt.
-Lou...itt nem lehet... Meghallanak! - próbáltam elhúzódni, de keményen tartott.
-Nyugalom szépségem... - morogta fülembe és egy pillanatra nyelvével is belesiklott, mire egy sikkantás szerű nyögés szökött ki számon. - Elég hangos vagy...-kuncogott fel. - De a vízcsobogás elnyomja.
-De... - próbáltam kissé erőtlenül tovább tiltakozni, de lassan elkezdte mozgatni kezét, mire egy nyögésbe fulladt a mondat.
Elvesztettem az irányításomat testem felett, ahogy elöntött a bizsergető érzés. Arcomat nyakába fúrtam és halkan nyöszörögtem bőrébe, ahogy testemet egyre jobban átjárta a kéj. Louis szintén nyakamra hajolt és végig nedves puszillak lepte el, itt-ott megszívva bőrömet. Lassan indult el fülemtől lefele és közben addig lépkedett, amíg hátam a csempének ért. Felszisszentem a hirtelen hidegre, ami szinte égette felforrósodott bőrömet, de ahogy mellbimbómat kezdte izgatni, már meg is feledkeztem erről a kis kellemetlenségről. Fejem nekikoccant a csempének, ahogy az élvezet hátradöntötte és kitoltam mellkasomat, hogy abba ne hagyja. Nem sokat időzött el itt, mire felmordultam, de nem törődött velem. Haladt tovább a puszikkal és útközben belenyalt köldökömbe, amire egy újabb kéjhullám cikázott végig rajtam. Lassan térdre ereszkedett és éreztem, hogy kezét, amivel eddig mellkasomat simogatta, csípőmre simítja. Felhagyott eddigi munkájával is, de mielőtt ismét méltatlankodhattam volna, rám vigyorodott és végig fogva tartva pillantásom tövig szájába engedett. Akkor nyögés szökött ki számon, hogy egészen biztos voltam benne, hogy ezt nem nyomta el a víz. Öklömbe haraptam és folyamatos zihálásba kezdtem. Louis elhúzódott, mire ösztönösen előre akartam lökni csípőmet, de keményen lefogott, jelezve hogy övé az irányítás. A tudatra megrándult farkam és egy kövér csepp bukott ki makkomon, amit végig szemembe nézve nyalt le. Úgy éreztem, hogy azonnal eldurranok, ezért lehunytam szememet,hogy legalább annyival is kevesebb inger érjen. Lou lassan és módszeresen kínzott. Nyelvével simított végig a kidudorodó ereken, majd ugyan ezt megtette ajkával és végül fogával karcolt végig. Testemet már ellepte az élvezet párája és tüdőm, szinte szét akart szakadni a folyamatos lihegéstől és az elfojtott nyögésektől.
-L-Lou... - nyöszörögtem, mire rám pillantott. - Kérlek ne kínozz tovább... - suttogtam két zihálás között.
Már szinte fájt, annyira felgyülemlett bennem a gyönyör és várta a mindent elsöprő robbanást.
-Mit szeretnél?-nézett rám ártatlanul, de közben csípőmet tartó kezének hüvelykujjával péniszem tövét simogatta.
-Kérlek... Tudod... - sóhajtottam kissé kínban.
-Persze, hogy tudom... - mosolygott rám azzal a bizonyos arckifejezésével. - De szeretném, ha kimondanád...
Egy pillanatra lehunytam szemem és vettem egy mély levegőt. Már annyira vágytam a kielégülésre, hogy bármit megtettem volna.
-Szopj le, keményen! - néztem a kék szemembe, mire most belőle szökött ki egy nyögés és olyan vad vágy csillant szemeiben, amitől ismét megugrott farkam.
Vett egy nagy levegőt és ismét tövig hajolt tagomra. Mellkasomból az összes levegő hirtelen kiszorult, olyan villám szerű kéj cikázott át rajtam és fogaimat ismét öklömbe vájtam, másik kezemmel pedig a csempét karmoltam. Folyamatosan bólogatni kezdett és eszméletlen dolgokat művelt a szájával. Szinte pár másodperc alatt a csúcs közelébe juttatott.
-Mind... Mindjárt... - próbáltam figyelmeztetni, de ajkával keményen rám szorított, majd szívni kezdett és végül heréimet is megmarkolta.
Úgy robbant fel bennem a gyönyör, mint egy tűzijáték és egész testemen végigcikázva vette át felettem az irányítást. Hosszú másodpercekig minden izom megfeszítve lüktet bennem, miközben Lou végig szorított szájával. Mikor végre kezdett bennem csitulni az élvezet, úgy éreztem, hogy lábaim, hála az előtte lévő másfél órás edzésnek, felmondják a szolgálatot. Szerencsére a fal megtartott és Louis is felállt és magához ölelt.
-Szeretlek! - suttogta számra, de nem várt viszonzást, látva,hogy még egy kicsit mindig el vagyok alélva. - Gyönyörű vagy! - puszilgatta arcomat, mire végre elmosolyodtam!
-Én is szeretlek! - simítottam kezem tarkójára és végre megcsókoltam. - Én is tehetek érted valamit? - motyogtam szájába kissé felbátorodva még mindig az előző események hatása alatt és közben kezemmel lefelé kalandoztam izmos hasán.
-HÉ BAZD MEG A KÚRVA ÉLETBE! MIÉRT NINCS MELEG VÍZ, GECI?! - harsant fel egy elég dühös hang valamelyik szomszédos cellából, mire mindketten felnevettünk.
-Azt hiszem, majd később...-nyomott egy puszit számra és elhúzódott a szappant a kezébe véve, hogy mostamár tényleg letusoljunk.
Hamar végeztünk és szinte letörölhetetlen vigyorral arcukon sétáltunk ki.
Innentől már közel se tűnt olyan elviselhetetlennek az ittlét. Hamar repültek az órák, ahogy gondolataimban dédelgettem a frissen szerzett élmények emlékét. Annyira szerettem volna odabújni Louishoz és tovább élni a pillanat varázsában, de persze tudtuk, hogy már így is penge élén táncoltunk. Így kénytelenek voltunk beérni a szerelmes pillantásokkal és elsuttogott édes kis vallomásokkal.