Jószomszédi (v)iszony

Egyszer volt, hol nem volt...

Egy évvel később...

Feltéptem a csokoládépapírt. Ez a szép táblacsoki el fog fogyni cirka öt perc alatt. Nem kéne, de annyira kívánom! Letörtem az első kockát és a számba dobtam. Hagytam, hogy elolvadjon a számban. Mennyei!
-Még egy tábla? -a nagyi hangja elrontotta az idilli pillanatom a csokoládéval.
-Ez most mogyorós. -jegyeztem meg, mintha ez mentség lehetett volna.
-Ha így folytatod csak úgy ragadnak majd rád a kilók és nem fogunk segíteni neked az anyáddal, bármennyire is könyörögsz! -figyelmeztet.
-De kívánom! -nyafogok.
-Egyél mást!
-Például? -újabb kockát dobok be a számba.
-Zöldséget.
Felhorkanok az ötletre.
-Akkor tarts mértéket! -kér meg a nagyi.
-Rendben. -adom be a derekam.
Ezután csak a fél táblát tüntetem el nagy erőfeszítések árán. Inkább otthagyom a konyhát, hogy ne hasson rám a kísértés. Úgy döntök járok egyet a "palotánkban". Összeépítettük a két házat, így egyben van a farkasok és a boszorkányok lakrésze és megtoldottuk. Most már három emeletes ikerháznak felel meg. Én beköltöztem a férjem megnagyobbított szobájába, ami így lakássá nőtte ki magát; fürdővel, konyhával, nappalival és egy dolgozószobaszerűséggel. Alattunk Lili és Jack él a saját lakásában, legalul Sam és Jackson költözött össze. A régi házamban a legfelső szint Maltazáré, anyué és nagyié. A másodikon Félix és Virág osztozik. Legalul van a boszorkányos rész, ahol nagyiék továbbra is szolgálnak boszorkányos megoldásokat. Az edzőterem átkerült oda, bár a kert elég nagy ahhoz, hogy néha ott edzenek a farkasok.
Johnnyék a közeli városban megnyitottak egy edzőtermet plusz bevétel gyanánt. Mi egy fűszer-gyógynövényboltot, amit Virággal ketten vezetünk. Félix továbbra is papírokkal foglalkozik, ami gyanús módon a bevételeink nagy részét hozza. Nem merek rá kérdezni, hogy mit csinál, (talán ingatlanokkal üzletel, ki tudja?) a lényeg, hogy jól keresünk vele.
Kisétálok a kertbe. Megcsap a meleg szellő, a hajamat lengeti. Lepillantok a jegygyűrűmre. Már több, mint egy éve hozzámentem Johnnyhoz. Anyuékat egyáltalán nem zavarta, több ellenállásra számítottam. Az kiderült, hogy Johnnyt nem lehet kinyírni egyszerűen, így emiatt az "átok" miatt nem kellett aggódni. Viszont egy ,,ehhez még túl fiatal vagy!" kifogást vártam volna. Mindegy, sosem volt normális családom. A családom egyáltalán nem normális és nem megszokott. Egy falka farkasból áll és boszorkányokból, alakváltóból és gyógyítóból. A kis családomból hamar óriási lett és még nőni fog!
Az udvaron nagy a felfordulás. A farkasok átalakítják az istállónkat, hogy esküvőt tarthassunk benne. Dupla esküvőt. Erina és Erna nem rég találkozott egy varázsló testvérrel. A két fiú hamar elvarázsolta őket. Mivel nekem nem volt nagy esküvőm, ők igazi lakodalmat terveznek. Mivel a mi házunk nagyobb -sokkal nagyobb- ,ezért nálunk tartjuk meg. Hamarosan nagynénémék megérkeznek, addig még sok a teendő.
-Szia, hugi! -Mal egy cuppanós puszit nyom az arcomra. -Jól vagy? Minden rendben veled?
-Ssssh! -csitítottam. -Nyugi, jól vagyok, csak folyton gyötör az éhség.
Felnevet.
-Az nem baj.
Magához húz és a fülembe suttogva kérdezi:
-Mikor mondod el neki? Csodálom, hogy még nem szúrta ki.
-Sejti már, de nem akarom elrontani az ikrek dicső pillanatát. -válaszolom halkan. -De elég belőlem. Mi van veled és a szomszédlánnyal?
Igazából nincsenek közvetlen szomszédaink. Tanultunk a hibáinkból. Fokozatosan elnéptelenedett a környezetünk, mert ismeretlen és megmagyarázhatatlan okokból a szomszédos házak lakhatatlanok lettek. Persze, mi ismertük ezeket az okokat, csak nem osztottuk meg mással... Így a szomszéddal a két házzal odébb lakó lányra céloztam. Egy csinos lányra, aki igéző szemekkel bámul az én drága bátyámra. Nem hiábavalóan, mert nem egyszer láttam a bátyámat kocsányon lógó szemekkel kukkolni a szomszédba. Egyértelműen nem közönyös a számára.
-Nem tudom, miről beszélsz... -kerüli a témát.
-Tudod, mire utalok. Ismerlek. Bejön a csaj. Szerencsére a csaj sem érzéketlen veled szemben. Szinte látom a szívecskéket, ahogy...
-Szállj le a földre! Nehogy kerítőnőt játssz itt nekem! Ígérd meg, hogy nem nyúlsz bele, nem kontárkodsz bele!
Felhúzott szemöldökkel vizslatom Malt. Nagyot sóhajtva megvonom a vállam és tettetett bosszúsággal topogok.
-Legyen!
-Pontosabban? -türelmetlenkedik Mal.
-Ígérem. -nyögöm ki.
-Helyes! -Mal vidáman felnevet. -Nagyon helyes!
Ez csak alátámasztja a véleményem, hogy szerelmes. Épp ésszel nem vette volna be ezt az ígéretet. Ismer annyira, hogy tudja, ha én nem tehetem saját kezűleg, majd anyuékon át teszem. Szüksége van arra a lányra. Csak rájuk kell nézni.
-Hé, Cicafiú, munka van! -kiált Sam. -Nem húzhatod ki magad a munka alól!
-Eszemben sincs! -Mal vigyorogva elenged és a farkasfiúhoz sétál. -Amúgy sem mentek sokra nélkülem.
Sam elkapja Malt és megborzolja a haját. Kisebb csetepaté alakul ki köztük, de közben végig nevetnek. Mosolyogva figyelem őket. Örülök, hogy összeszokott a két család és már egy családdá vált.
Valaki átkarol hátulról. Gyűrű csillan az illető ujján.
-Segíteni jöttél vagy feltartani? -kérdezi egy számomra nagyon kedves hang.
-Inkább az utóbbi. -fordulok szembe a férjemmel.
Összekulcsolom az ujjaim a nyakán. Lábujjhegyre állva csókot lehelek a szájára.
-A nagy őrületben alig marad majd időnk egymásra. -sajnálkozom.
-Megoldjuk. -hajol le hozzám egy hosszabb csókra.
Enyelgésünket anya zavarja meg.
-Mia! Szükségem van a segítségedre! -harsan fel a mindentudó anyám hangja.
-Megyek. -kiáltok vissza. -Majd folytatjuk!
-Teszek róla, hogy betartsd az ígéreted! -csókol meg Johnny.
-Gyorsabban! -pattog az anyám.
Sóhajtva válok el a férjemtől és engedelmesen követem az anyámat. Virág szobájába kísér, de út közben megjegyzéseket tesz.
-Anyám mondta, hogy megint csokiztál. Egészségesen kéne táplálkoznod! És fogadj szót Virágnak bármit mondjon! Miután végeztetek gyere és segíts az ügyfeleknél, kérlek!
-Jó, rendeben, úgy lesz, igen, értem. -értek egyet az aggódó anyámmal, mint egy robot.
Virágnál kényelmesen ellazulhatok.
-Minden rendben? -kérdezi egy csésze teát nyomva az orrom alá.
-Igen. -vigyorgom.
Pár óra pátyolgatás után mennék segíteni anyuéknak, de Marináék megérkeznek, így velük foglalkozom. Megmutatom nekik a szállásukat, aztán a lányoknak segédkezem mindenfélében. Főleg választani, mert döntésképtelenek. Miután eldöntöttük milyen legyen a torta, a ruha, a virágok és még ki tudja mi, végre elszabadulok. Felkeresem nagyit a konyhában és leadom a rendelést. Elintézek pár telefont.
Lili rohanva keres fel, mert valami gubanc van az istállóval. Sietek, hogy elhárítsam a bajt. Miután megoldódott a díszítési probléma, visszafutok az ikrekhez, mert rájöttek, hogy megváltoztatnának valamit. Ezt is elintézem, mert azt szeretném, ha tökéletes lenne a nagy napjuk, mint amilyen az enyém volt.
Mire észbe kapok lihegve dőlök a falnak a folyosón. Mal talál rám.
-Nem szabadna megerőltetned magad! -szid meg.
Fáradtan elmosolyodom és hálásan kapaszkodom a nyakába, mikor ölbe vesz. Felcipel a szobámba. Nem állja meg a zsörtölődést cipelés közben.
-Ha nem lennél annyira makacs, most a férjed cipelne fel a toronyba!
Kacagva ugratom, míg felérünk. A jókedvem láttán láthatóan megkönnyebbül. Betakar, mielőtt távozik. Lehunyom a szemem élvezve a nyugalmat.
Amikor legközelebb felnyitom már nem az ágynak dőlve fekszem, hanem Johhny oldalához simulva.
-Szia! -suttogom.
-Szia.
Nem tetszik a rideg viselkedése. Értetlenül felülök, hogy az arcába nézhessek.
-Valami baj van? -kérdezem ártatlanul.
-Ezt én is kérdezhetném. -morogja.
A számba harapok. Nagyon-nagyon fagyos.
-Mi van veled? Cicafiútól kellett kierőszakolnom, hogy rosszul lettél! Valamit nem mondasz el, tudom, mert érzem, hogy elzárkózol. -vádaskodik. -Nem mintha mindig a fejedben akarnék olvasni, legtöbbször nem is szükséges, de mostanában nem stimmel valami veled. Az ösztöneim riadón állnak és érzek valami furcsát a testeddel kapcsolatban. Nem tudom mi, de megváltozott benned valami.
Megtekerem a gyűrűt az ujjamon. Azt hiszem ennyit a ,,nem mondjuk el, amíg vége nem lesz az esküvőnek tervemnek". Mal az a kontár! Miért nem tartotta száját vagy hazudott valamit. Bár jobban belegondolva az sem működött volna.
-Ugye, nem vagy beteg? -kérdezte félve Johnny.
Hangosan felnevetek. Sajnos Johhny nem osztozik a jókedvemben, sőt dühös képpel várja, hogy befejezzem.
-Nem nevezném betegségnek. -nyögöm ki.
-Nem értem mi folyik itt. -dörzsöli az arcát a férjem fáradtan.
Megsajnálom, ezért elárulom neki, hogy megnyugodhasson végre.
-Terhes vagyok, édesem. -simogatom meg a hátát.
-Tessék?! -kapja fel a fejét.
-Várandós vagyok. -ismétlem meg. -Meg akartam várni, amíg vége az ünnepségnek, mielőtt bejelentem.
-Várjunk! Az az egérfogó szörnyeteg tudta? -utal Malra Johnny.
-Nagyi kiolvasta az érzéseimből, anyu pedig olvasott a nagyi gondolataiban. Ragaszkodtak ahhoz, hogy szóljak Virágnak -mintha nem tettem volna meg magamtól- és Mal kiszagolta az összeesküvést, mert besurrant egyszer hozzánk és kihallgatott minket.
-Ez kicsit sem lep meg, de mégis elismerésem, mert ő legalább tudta. -sértődik meg Johnny.
-Meglepetésnek szántam... -kezdem, de közbe vág.
-Az lett.
-Ne haragudj! -odabújok hozzá. Átölelem és igyekszem kutyaszemekkel nézni rá.
Először ellenáll a hízelgésnek, de hamar beadja a derekát. Nem sokára összebújva fekszünk az ágyban és bugyután vigyorgunk egymásra.
-Legközelebb egyből nekem szólj, rendben? -simogatja meg az arcom.
-Megegyeztünk.
Megcsókolom, majd bizonytalanságból megkérdezem:
-Nem haragszol?
-Nem. Végre lerázhatjuk a családot. Mióta készülünk rá! -ördögien felnevet. -Kell a gyerekszoba, így elköltöztethetjük őket.
Belebokszolok a vállába.
-Ne légy szemét!
-Álmodozni csak szabad?
-Szabad. Úgy sem szabadulunk meg tőlük. Sohasem.
-Tudom. -felsóhajt. -Szerencsére már hozzájuk szoktam. Szinte a szívemhez nőttek.
-Csak szinte?
-Nem elég? -vigyorodik el.
-Már attól tartottam, te jobban bírod őket, mint én. -viccelődöm.
Miután abbahagyjuk a röhögcsélést, csendben fekszünk.
-És örülsz? -kérdem végül.
-Hát persze! Miért ne örülnék? Nagyon boldog vagyok, amiért gyerekünk lesz. -értetlenül figyel engem. -Miért...?
Egy csókkal hallgattatom el.
-Akkor jó. -fölé hajolok és elveszek a szemében. -Nagyon szeretlek.
A feje alá teszi a kezét és kajánul elvigyorodik, miközben felnéz rám.
-Tudom. -hátra simítja az előre hulló hajam. -Érzem.
Megcsókol.
-Én is nagyon szeretlek. Elvarázsoltad a szívem a kezdetektől fogva.