Szerelem a köbön

Hatodik fejezet

Reggel a telefonom ébresztőjére keltem. Elkezdtem tapogatózni az ágyon, és a mellette levő polcon, de nem találtam. Felnyögtem, és a fejemre húztam a párnát. Valószínűleg úgy is maradtam volna, ha nem jut eszembe, hogy Fruzsi is fel fog rá kelni. Felültem, aztán lehajoltam. Az ágy mellett volt a telefonom, a földön. Lehajoltam érte, majd kinyomtam az ébresztőt. Fruzsi megfogta a jobb kezemet, és visszahúzott maga mellé.

- Mennem kell, ha időben el szeretnék készülni - mondtam halkan. Erre csak morgott egyet, majd elengedte a kezemet. Adtam egy puszit az arcára, aztán csendben felkeltem és felöltöztem.

Mikor hazaértem, hallottam anyáék hangját a konyhából. Mivel semmi kedvem nem volt hozzájuk, megpróbáltam csöndben a szobámba menni.

- Dávid! - hallottam meg apám hangját. Na, ez nem jött össze.

- Igen? - fordultam felé.

- Hol voltál egész éjjel?

- Nem mindegy? Felhívhattál volna, de nem tetted.

- Dolgom volt, ahogy anyádnak is.

- És, ha dolgotok van, akkor már egyből meg is halhatok az utcán? Mert lehet, hogy éppen késelnek, miközben ti basztok felhívni - emeltem meg a hangom a végére.

- Te velem ne beszélj így! - kezdett kiabálni ő is. Legyintettem egyet, aztán felmentem a szobámba. Tiszta ruhákat vettem fel, fogat mostam, és eltettem a táskámba, ami aznapra kellett. A konyhában még ettem egy kicsit, aztán le is léptem otthonról. Öt perccel azután, hogy elhagytam a házunkat, szakadni kezdett az eső. Mégjobban sietni kezdtem, és pont csengetéskor léptem be a terembe.

- Szia - ültem le Lara mellé. A vizes pulcsimat a szék támlájára tettem.

- Szia - vigyorgott rám. - Milyen volt a találka Fruzsival?

- Milyen találka?

- Tudok róla, nyugi - nevetett. - Fruzsi egész hétvégén nekem nyafogott, aztán meg vasárnap ujjongott.

- Tényleg? Miattam? - kérdeztem megdöbbenve.

- Aha - válaszolta. - Az exe óta nem láttam ilyennek. Az a kis rohadék - motyogta az orra alatt.

- Miért rohadék? - kérdeztem. Azonnal az jutott eszembe, hogy esetleg bántotta.

- Á, egy igazi seggfej volt - mondta. Tudtam, hogy nem mond el mindent, de nem erőltettem.

- Fruzsi a lehető legjobbat érdemli - feleltem, és tudtam, hogy épp emiatt nincs esélyem nála.

- Igen - bólintott egyetértően. A tanár ekkor már öt perce késett, amit igazából senki nem bánt. Aztán végül még öt perc után jött, de tíz perccel később is engedett el minket. Mintha mi tehettünk volna arról, hogy később jött.

Negyedik óra után haldokoltam az éhségtől, mert se pénzt, se kaját nem hoztam.

- Mi a baj? - kérdezte Fruzsi, mikor a padra feküdtem.

- Éhes vagyok - nyüszögtem.

- Nincs kajád, mi?

- Nincs - sóhajtottam szomorúan.

- Nekem van valamim számodra - mondta, én pedig egyből kiegyenesedtem. A kezembe nyomott egy éthordót. - Anya csinált tejberizst - mondta zavartan.

- Király - nyitottam ki a dobozt és elvettem a kanalat is tőle.

- Nem tartod gáznak?

- Dehogy tartom, tök aranyos anyukád van. Nekem sosem főzi a kedvencemet vagy ilyesmi - vontam vállat.