Tsurara-onna egy gyönyörű nő, akit talán éppen a férfiak magányossága hozott létre. Ha egy férfi hosszasan, vágyakozva bámul egy tetőről lelógó jégcsapot magányosságában, a tsurara-onna nem sokkal később megjelenik. A felszínen a jégcsapasszony egy hétköznapi – habár kifejezetten szépséges – nő. Megjelenésükben megszólalásig hasonlítanak a yuki onna-ra, és mindkettőjük életeleme ugyanúgy a tél. Ahogy a téli hó olvadni kezd, és a jégcsapok sem lógnak már a tetőkről, a tsurara-onna is eltűnik a hideg idővel együtt.
Jeges lénye ellenére a tsurara-onna melegszívű, és szerető lélek. Valójában a legtöbb "jégcsapasszony-történet" arról szól, hogy szerelembe esnek egy emberrel, és hozzámennek feleségül. Ezek a kapcsolatok aztán kivétel nélkül tragédiával végződnek. A gyönyörű menyasszonynak elkerülhetetlenül el kell mennie, ahogy a tavasz közeleg, elhagynia az összezavarodott és megtört szívű férjet, és a jövőbeli találkozásuk a következő télen általában nem ér jó véget, ha hihetünk a legendáknak. Minthogy úgy néznek ki, mint bármelyik emberi asszony, gyakran igen nehéz felfedezni valódi identitásukat. Egy esetleges jel lehet erőteljes vonakodásuk a forró fürdőtől. Alkalmanként a történetek úgy szólnak, hogy a férj hiába is kérleli őket, nem hajlandóak a fürdőzésre. Ha végül kimerülnek az ellenkezésben, engednek és belépnek a fürdőbe. Mikor a férj visszatér, csak néhány apró jégszilánkot talál a felszínen lebegve, a feleség viszont örökre eltűnik.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Számtalan tsurara-onna történetvariáció létezik. Fellelhetőek minden olyan prefektúrában, ahol havas a tél, és minden történetben van egy kis egyediség. De azért találhatóak közös motívumok is szép számmal a különböző variációkban. A legtöbb szinte megtévesztésig hasonló a yuki-onna történetekhez. A fő szálak a szerelem, a házasság és végül az árulás/tragédia.
Az egyik legismertebb elbeszélés Echigo provinciában (ma Niigata Prefektúra) játszódik.
Egy fiatal, magányos férfi bámult ki az ablakán egy hideg, havas éjjelen. Csodálattal és sóvárogva figyelte a gyönyörű, téli tájat. Szíve mélyéről azt kívánta, bárcsak egy olyan gyönyörű feleséget találna, amilyen a tetőről lógó jégcsap. Nem sokkal később kopogás hangzott kintről. Egy nő hangját hallotta, ami olyan szép, és tiszta volt, akár a jég csilingelése.
"Bocsásson meg! Éppen úton voltam, de a rám törő hóvihar miatt nem tudtam folytatni az utazást! Megengedné, hogy a házában húzzam meg magam éjszakára?"
Az ifjú természetesen beleegyezett (melyik férfi ne tenné?), és elragadtatással vette tudomásul, hogy a nő arca legalább olyan gyönyörű, mint a hangja. Mindent megtett, hogy az asszonyt maradásra bírja. Hónapok teltek el, és a nő még mindig a ház vendége volt... természetesen ő, és az ifjú mélységes szerelembe estek, és így megfeledkezett az utazásról. Összeházasodtak, és nagy boldogságban éltek együtt. Egy tavaszi reggel a gyönyörű ifjú asszony vásárolni indult, de nem ért többé haza. Az ifjú férj hiába várta, várta egész nap, egész éjjel. A hó megolvadt, a szilva virágot bontott, és közelgett a tavasz. Az ifjú végigkérdezett mindenkit, hogy látták-e a feleségét, mindenfelé kereste őt, de sehol nem találta és senki nem látta őt. Lassan beletörődött, hogy az asszony elhagyta őt. Ahogy telt az idő, az összetört szíve lassan gyógyulni kezdett, és végül újraházasodott, elvett egy lányt a faluból. A következő télen, egy hóvihar alatt az ifjú férj azon kapta magát, hogy az ablakon kifelé bámulva a hosszú, tetőről lelógó jégcsapokat figyeli. Szinte azonnal kopogás hallatszott. Az előző tél gyönyörűséges asszonya állt odakint. A férfi döbbenten meredt rá.
"Minden nap téged kerestelek! Mit jelentsen ez? Hogy voltál képes eltűnni egyetlen szó nélkül?"
A nő így felelt:
"Tudod, az ember néha kénytelen alávetni magát a körülményeknek, de mi örök szerelmet ígértünk egymásnak! Azt mondtad, hogy a kettőnk közötti kötelék olyan erős, tiszta és gyönyörű, mint a jégcsapok odakint... és most... új feleséged van"
A gyönyörű, bánatos asszony ezzel elhagyta a házat. A férfi utánaszaladt, de volt felesége eltűnt. Ekkor az új feleség kikiáltott a házból, és azt kérdezte, mi történt.
"Semmi! Maradj odabent!"
A következő pillanatban hangos csattanás hallatszott, amit egy kiáltás követett. Az új asszony kirohant a ház elé. A férje a ház előtti téren feküdt. Halott volt, a fejéből egy hatalmas jégcsap állt ki, ami a tetőről hullott alá...
Egy másik eset Yamagata-ból, ahol egy férfi állította, hogy egy tsurara-onná-t vett feleségül. Az asszony gyönyörű volt, átható pillantással, és a bőre olyan fehér volt, mint a márvány. A férj szeretett esténként hosszú, forró fürdőt venni, de a felesége mindig elutasította, hogy csatlakozzék. Egy rettenetesen hideg, és havas estén a férfi aggódva ragaszkodott hozzá, hogy felesége is fürdőt vegyen, nehogy megfagyjon a hidegben. A nő tiltakozott, sőt ellenállt, de nem volt esélye a férje ellen, aki egyszerűen beledobta a dézsába. Amikor néhány perccel később visszajött, az asszonyt nem találta sehol, helyette csak néhány vékonyka jégcsap maradt a dézsa vizében.
