Bad Boy -[[Befejezett]]-

Buli

Miután Sugával elindultunk a megszokott bulihelyre mélyet szívtam a levegőből. Elhasznált volt, mert itt csak a cigi füstje árad szét. Undorító, annó még ezt mondtam, de már megszoktam. Borzasztó, de kit érdekel?

A bulihoz érve egyből beléptünk az épületbe. Ide nem kell engedély, szabadon járkálhatnak ki-be az emberek, nem szólnak érte, szabad parti. Minden este megrendezik, itt sose unatkozik a nép. Ez már egy előny.

Suga egyből a pulthoz ment. Ő még talpig betépve is képes inni, nálam viszont még mindig van egy határ, amikor mindent ki tudok adni magamból.

Nem kevésszer ébredtem egy idegen csaj mellett, akiről még azelőtt este tudtam, hogy kicsoda, de másnap már a nevére sem emlékeztem. Tudtam, hogy ez ma se lesz másképp, így máris elmentem a táncparkett közepére, hogy felszedjek egy lányt.

Valamennyi hírnevemnek köszönhetően nem volt nehéz csajt találni magam mellé. Szinte tapadtak rám egyből, persze nem akarok egoistának tűnni, de mondjuk ki, hogy nem nézek ki rosszul.

Egyből táncba is hívtam egy dögös macát, ahogy azt általában szoktuk mondani. Teljesen hozzám simult a lány tánc közben, gondolhattam, hogy majd az ágyban hogyan fog rám mozdulni.

De mégis ilyenkor az agyam más vizekre evez. Mi lenne, ha nem egy idegen lánnyal ébrednék az ágyamban, hanem Vele? Mi lenne, ha újra normálisan lennék boldog, nem pedig így, hogy talpig be vagyok szívva, mert már csak ezek boldogítanak?

Rossz utat választottam? Talán? Nem! Tökéletes helyen baktatok, hisz szabad vagyok, de még mennyire szabad! Itt nem kell az embernek, hogy legyen pénze, nem kell dolgoznia, minden ingyen van. A fantázia is szabad tájakon tapos, és ez így pont jó!

Persze, sok embernek akkor sem tetszik, s nem is szabad erőltetni. Valamilyen szempontokból mégse olyan jó ez a hely, hisz csupa kosz és mocsok. Még ha nem is esik az eső, akkor is vannak pocsolyák, akkor is van sár. Olyan, mintha mindig sötét lenne, mintha ide nem sütne a nap. A füsttől az orráig se lát el az ember.

- Meghan vagyok - mondta a lány, amit alig hallottam a dübörgő zenétől. No meg a gondolataim zajától.

Csak bólogattam, gondoltam, hogy ő tudja az én nevemet. De ha nem, az sem baj, legalább reggel ő se fog emlékezni rám, szóval akkor nem fog zaklatni majd a továbbiakban.

Voltam már úgy, hogy egy csitri egész nap hívogatott, követett, zaklatott, elmondott mindennek, csak meg egy egy éjszakás kalandra kellett. Ki tudja, hogy azóta hányan tették meg vele ugyanezt? Én erről nem tehetek, ez egy ilyen hely.

Egy idő után Suga tipegett mellém, kezében két korsó sör volt. Az egyiket nekem nyomta, hogy húzzam le. Mosolyogva koccintottam vele, majd együtt kezdtük el lehúzni a hideg, megnyugtató folyadékot, melyet mindig is imádtam. Nem vicc, akkor is, amikor normális voltam. Csak akkor nem fogyasztottam nap, mint nap.

A lé hidege egész testemet átjárta. Teljes mértékbenmegkönnyebbültem, lehet, hogy még jobban, mint amikor elszívtuk a drogot.Hangos nevetések hallatszottak, melyek belőlem s Sugából jöttek. A lány iskuncogott rajtunk, én pedig hirtelen mindent elfelejtettem. Hisz ez a nap voltaz az évforduló, amikor szakított velem Ő. Ilyenkor szerettem a legjobbantönkremenni.