Bad Boy -[[Befejezett]]-

Bankrablás

Másnap elmentünk "vezérünk"-höz. Már tárt karokkal várt minket, mi pedig boldogan lépdeltünk szobája felé. Csak egy lámpa égett, s az asztalon ki volt terítve a bank térképe. Mint valami profi, úgy mondta a terveket, én meg csak néztem nagyokat. Nekem adta azt a feladatot, hogyha bárki jönne, akkor én az első emeleten fedezzek. Suga feladata volt a széf zárának feloldása, s Taehyung-nak kellett biztonsági riasztókat kiiktatnia. Elmagyarázta, hogy a sok-sok pénzt majd négy nagy zsákba fogják pakolni ketten, míg én szemmel tartom a járó-kelő embereket, ha lesznek. Utána egyenes úton menve megyünk majd. Az elejére viszont nem figyeltem, mert teljesen elbambultam.

- Esti rablás, milyen sablonos - szólalt meg Suga, de Taehyung megütötte picit.

- Kussolsz. Minden érthető? - nézett hol Sugára, hol rám.

- Az elejére nem figyeltem - válaszoltam tarkómat megvakarva.

- Bejutni könnyű lesz, mert megvan az egyik pótkulcsa az épületnek. Az ajtó mellett van egyből a riasztó kapcsolója, csak fel kell törnöm, és máris kész - magyarázta Tae.

- Értem - bólintottam egy nagyot.

- Akkor tényleg benne vagytok? - nézett ránk újra a "főnök".

- Naná - vágtuk rá egyszerre.

***

Felkészültünk. Taehyung-ra vártunk, hogy már végre ő is elkészülődjön, hogy el tudjunk indulni. Egyedül a kerületből lesz kimenni nehéz elméletileg, bár nem tudom, hogy miért, hisz bejönni annó oly egyszerű volt.

- Mehetünk - lépett elénk Tae.

- Végre - sóhajtotta Suga, majd elindultunk.

A "határhoz" érve megálltunk egy pillanatra. Suga és Taehyung körbetekintgettek, hogy van-e valahol egy rendőr, aki igazoltatna-e minket vagy valami ilyesmi. Nagyon rosszul vesznek minket, ha valaki innen át akar menni régi otthonomba, akkor egyből azt hiszik, hogy valami drogot akar átcsempészni és eladni. Nem könnyű itt a helyzet.

Miután megbizonyosodtak arról, hogy senki sincs a közelben, a cserjék között susogva mentünk át lassan. Enyhén sáros területen ballagtunk a házak között meg-megbújva. Nem akartuk, hogy az éj leple alatt valaki is észrevenne minket. Bár szakadt ruháinkat elnézve hihetik azt is, hogy éheztetett, szegény "gyerekek" vagyunk.

A bankhoz közeledtünk már. Közel jártunk, s én megbotlottam.

- Nézz már a lábad elé, te szerencsétlen - rivallt rám hirtelen suttogva Suga, amin meglepődtem.

- Jól van már, nyugodj le... nem kell egyből pampogni - forgattam meg a szemeimet.

- De te idióta, ha rajta kapnak, akkor sittre kerülünk életfogytiglannak. Már az is illegális, hogy csak így átszöktünk ide.

- Kussoljatok már! - csitított el minket Taehyung - Itt vagyunk.

Suga felvett a földről egy kavicsot, s becélozta a kamerát, majd megdobta, s az már többet nem működött. Ekkor Taehyung odament az ajtóhoz, s elővette a pótkulcsot. Könnyedén kinyitotta az ajtót, majd a riasztópulthoz lépett.

- Hm... nincs s bekapcsolva a riasztó... - suttogta Taehyung.

- Van itt valaki? - kérdezte Suga.

- Vagy csak simán elfelejtették - vont vállat a "főnök" - Na, akkor kezdjük el.

Ők ketten elmentek, én meg lent maradtam. Leültem a földre s vártam, miközben folyamatosan az ajtókat nézegettem. Csakhogy ezek a hülyék valamivel nem számoltak. Itt bent is vannak kamerák. Én meg pont belenéztem. Na remek, maszkot miért nem vettünk fel?

Gyors takarni kezdtem a fejemet. Még mindig a srácokat vártam, még mindig valahol szerencsétlenkedtek. Már teljesen untam az agyamat, amikor az egyik irányból zörgést hallottam. Fegyveremhez nyúltam, felkeltem, majd a hang irányába elindultam. Csak mentem és mentem, majd újabb zörrenést hallottam.

Egy íróasztal felől jött. Felvont szemöldökkel léptem oda halkan. Körbenéztem, ám senkit nem láttam. A gép be volt kapcsolva, s papírok voltak mindenhol. Körbe pillantottam, hogy nincs-e itt valami szellem, vagy ilyesmi, de semmit se láttam. Majd bekukkantottam az asztal alá.

Egy lány volt ott. Remegett, látszott rajta, hogy fél, s tudja, hogy mi hárman betörni jöttünk. Hallottam, hogy halkan sírni kezd.

- Kérem, ne bántson! - motyogta arcát takarva, s én elvettem onnan kezét.

Ám a látvány lesokkolt. Nem, nem ronda volt, hanem más miatt. Nem hittem a szemeimnek, hirtelen azt hittem, hogy csak képzelődök.

- Lora? - tettem fel a szívbemarkoló kérdést.

- Ju..Jungkook? - törölte le a könnyeit - Mit csinálsz te itt? Hova tűntél az évek során? Bankot rabolsz?????

- Én... - válaszolni nem tudtam. Hirtelen minden kiment a fejemből, mintha tudatlan lennék. Elfelejtettem beszélni, elfelejtettem levegőt venni.

- Jungkook! Gyere!! - hallottam meg Suga hangját - Van ott valaki?

- Nem. Nincs - mondtam magam elé.

Felkeltem, de Lora megfogta a lábamat.

- Ugye tudod, hogy ezt nem fogom elhallgatni? - nézett föl rám.

- Jungkook. Ki van ott? - kérdezősködött Taehyung is.

Nem bírtam, elővettem a fegyveremet, s Lora fejéhez szegeztem.

- Pedig jobban teszed, ha kussolni fogsz erről - mondtam egyenesen a szemébe.

- Jungkook... ez... ez nem te vagy... - szipogott.

- Ó... dehogynem.. - vigyorogtam - Kussolni fogsz? - nyomtam hozzá erősebben a fegyvert.

- I... igen... - nyögte ki végül.

- Okos kislány . vigyorogtam, majd odamentem a többiekhez.

Kimentünk a bankból. Csak remélni tudtam, hogy Lora tényleg nem fog köpni. Bár miért is ne tenné meg? Hisz már semmi se köt úgy össze minket, ami arra kényszeríteni, hogy ne csináljon semmit. Csak a fenyegetés. De hát az, hogy most a fejéhez fogtam a fegyvert, az semmit se jelentett, hisz többet már nem fogom látni.

Ezt reméltem. Ám ez közel sem így történt....