Bad Boy -[[Befejezett]]-

Visszaemlékezés pt. 1 (Álom)

Lora szemeibe néztem. Kis milliomodszorra vesztem el bennük újra meg újra. Gyönyörű szempárja hol engem nézett, hol pedig zavarában másfelé tekintett. Csodálatos. Ilyen gyönyörű lányt még az ég sem látott, ám most itt van. Egy mennyei csoda, őt még a híresek is megtapsolják. Bár biztos vannak még szép lányok, nekem ő a szemem fénye, ő, ki szeret engem, s én is őt. Szerelem volt első látásra, s nem is merem ezt tagadni. Se én, se ő. Az utolsó éveinket játsszuk le az iskola padjában. A szikra már inkább tűzként lobogott közöttünk.

- Megyek haza - jelentette ki hirtelen, míg én csodás íriszeit pásztáztam.

- Mi? Tessék? - ráztam meg gyorsan fejemet.

- Nem is figyelsz rám? - szomorodott el, mire magamhoz húztam őt.

- De. Csak elvesztem szemeidben - fogtam meg puha arcát, s megcsókoltam.

Viszonozta is, majd elmélyítve ezt vad táncba perdültek nyelveink. Nem érdekelt, ha az emberek hülyének néznek minket itt, a parkban, csupán a pillanat érdekelt. Sosem szerettem volna elválni tőle. De ő megszakította ezt.

- Hazakísérsz? Későre jár - nézte meg telefonja kijelzőjén az időt, én pedig bólintottam egyet, majd felkeltem a padról.

Kezemet felé nyújtva húztam fel őt, s ujjainkat átkulcsolva indultunk el hozzá. Az út szó nélkül telt, amit őszintén nem is értettem, de nem zavart. Ha ő nem szeretett volna beszélni, akkor én nem problémázok.

Mikor elértünk hozzájuk, magamhoz húztam, hogy adjak neki egy ma esti búcsúcsókot. Meglepő volt, hogy most leginkább ő nem akart volna elszakadni tőlem.

- Nem akarnál itt aludni? Csak anyu van itthon - mosolygott rám.

Viszonozva ezt a gesztus, mosolyogva bólintottam egyet. Bementünk a házukba, az anyukája már aludt.

- Elmegyek gyors lefürdök, utána mehetsz te is, ha gondolod - mondta Lora.

- Rendben van.

Lora eltipegett a fürdőjükbe, s már hallgattam is a víz csobogását. Leültem a kanapéjukra, majd gondolkodni kezdtem. Lepjük meg egy kicsit. Hisz úgy is együtt vagyunk, akkor miért ne?

Felkeltem a puha anyagról, majd elindultam a fürdő irányába. Nagy levegőt vettem, majd kopogás nélkül benyitottam.

- Kook! - ijedt meg hirtelen Lora, én meg nevetni kezdtem. Olyan cuki volt, ahogy fülig pirulva próbálta takarni magát.

- Ne legyél már szégyenlős! Hisz együtt vagyunk - kuncogtam, majd elkezdtem én is vetkőzni.

Ő csak piros arccal takarta el szemeit, hogy ne nézzen engem. Vigyorogva néztem őt, majd bemásztam mellé a kádba. Magamhoz húztam, hogy érezhessen engem.

Kezeit elvette szemei elől, majd végigmért. A lehető legjobban pirult el, amin csak halkan felnevettem.

Mondhatom, romantikusra sikerült az együtt fürdés: megmostuk egymás hátát; szenvedélyesen csókolóztunk...

Mikor végeztünk, megtörölköztünk, s vettünk föl ruhát. Mondjuk én az utcai ruhámat kaptam magamra, ami egész nap rajtam volt, de sebaj, majd otthon is megmosakodok holnap.

Ezután felmentünk Lora szobájába. Miután bemásztunk az ágyába, tovább szerintem nem is kell részleteznem. Ahogy a szemeimbe nézett, egyszerre kaptunk az alkalmon, s egymásnak estünk.

***

Reggel természetesen mind a ketten pucéran ébredtünk. Ez nem is volt gond, viszont meghallottuk Lora apjának a hangját.

- Ez az apám - suttogta Lora.

- Hallom - mondtam sóhajtva.

Gyorsan kikeltem az ágyból, majd felkaptam magamra a ruháimat.

- Kimászok az ablakon - vigyorogtam.

- Kook, és ha bajod esik? - ült fel Lora.

- Max a lábamat töröm ki, ne aggódj. Mellesleg itt van egy fa, amire át tudok ugrani, és arról kényelmesen le tudok mászni - magyaráztam.

- Legyél óvatos.

- Az leszek. Ma találkozunk akkor a buliban? - léptem oda hozzá.

- Igen - vigyorgott.

Elcsattant a búcsúcsókunk, majd kinyitottam ablakát. Eközben Lora apja már szólogatott barátnőmnek. Kiléptem az ablakba, majd egy nagy lendülettel ráugrottam a kb. egy méterrel távolabb tartózkodó fára. Csak a kezeimmel tudtam elkapni egy ágát, de nem érdekelt, kiskoromban sokszor másztam fára. Elkezdtem mászni egészen az ág végétől a törzséig, majd odaérve lemásztam. Szerencse, hogy voltak még kisebb ágat.

Földet érésem után egyből rohanni kezdtem haza, aholújra lefürödtem, s új ruhát kaptam magamra. Délután már a városban mászkáltam,és az estét vártam, hogy menjünk már buliba.