Bad Boy -[[Befejezett]]-

Vége

Másnap kora reggel az ajtónkon dörömböltek. Suga cifra káromkodások közepette nyitotta ki az ajtót, s egyből három zsaruval találta szembe magát.

- Velünk kell jönniük - mondta monoton hangon az egyik.

- Oszt' minek? Azért, mert hajnalig buliban vagyunk mindig? Ez egy szabad kerület - magyarázta Suga, majd az egyik rendőr megfogta a karját, s szinte kitekerte neki.

- Ne feleseljen. Maga ott! - mutatott rám - Ön is jön!

- Ha elengedik, akkor megyek - tettem föl a kezeimet.

Suga-t elengedték, s amikor megindultunk ő rálépett tiszta erőből az egyik rendőr lábára.

- Bocs, véletlen volt - nevetett barátom, s beültettek minket a rendőrautóba.

Mikor odaértünk az őrsre, bevezettek minket, s egy kihallgató terembe mentünk. Szinte tudtam, hogy ez az egész nem lesz jó, rosszul volt kitervelve már az eleje is.

Taehyung is ott volt már. Mind a hárman ültünk, s hallgattuk ahogy az előttünk lévő rendőr beszél hozzánk. Azt magyarázta, hogy ma reggel derült fény arra, hogy valakik kirabolták a bankot. Ujjlenyomatokat vettek, s egyből kiderült, hogy mi voltunk. Ezért is tudtam már akkor, hogy ennek nem lesz jó vége. De persze, nekem is csak utólag jutottak ezek eszembe.

- Életfogytiglant kapnak - fejezte be az egészet.

- Héhé... nem is tiltakozhatunk? - kérdezte Suga hirtelen.

- Te hülye, hogyan tudnánk? Ujjlenyomat, te idióta... - fontam össze magam előtt karjaimat.

- Van óvadék. Csak senki se fogja azt letenni, mert maguknak még családjuk sincs - nevetett fel a rendőr, s kivezetett minket.

Na, jó, ez viszont szerintem mind a hármunknak egyszerre szúrt kést a kőkemény szívünkbe. Amint a cellához értünk, belöktek rajta minket, s be is zártak minket a rácsok mögé.

Csak ültünk, és vártunk, de hogy mire, azt mi se tudtuk. Hisz örökre itt leszünk már, egészen a halálunkig. De még egy kurva se fog a rendelkezésünkre állni.

- Klassz... ennyi a remek tervednek - dőlt el Suga, s mondandóját Taehyung-nak szánta.

- Ti is szólhattatok volna, hogy kicsit jobban menjünk bele a részletekbe! - háborodott föl Taehyung is.

- Maradjatok kussba... fáradt vagyok - csak ennyi tellett tőlem, én már el is aludtam a jéghideg kövön.

***

A cellaajtó csikorgására riadtam fel. Egyből felpattantam, nem értettem, hogy mi folyik itt. Elengednének minket?

- Letették az óvadékot - mondta szemeit forgatva a rendőr.

- Mi? Ki volt az? És miért? - kérdezgettem.

- Valami lány - hümmögött a férfi, s kivitt minket.

Egy lány állt nekünk háttal. Az alakja, a haja, a magassága, minden egyezett azzal, ami az emlékezetemben volt. Lassan fordult meg, s az arcát is elemezni kezdtem. Odamentem hozzá, közvetlen elé álltam.

- Miért...? - csak ennyit tudtam kérdezni.

- Majd mindent elmondok... - sóhajtotta - A társaidnak kéne egy szerető otthon? Mert kivettem nekik egy panellakást, s a szomszéduk pont két, kedves, aranyos lány.

Csak mosolyogtam, s már indultunk is. Lora mindent elmagyarázott Suga-nak és Taehyung-nak. Megmondta, hogy hogyan kell vezetni egy panellakást, és, hogy albérlet, szóval kell keresniük állást. Mikor kitettük őket, elindultunk egy házhoz. Mikor megálltunk, végignéztem a telken. Nagyon ismerős volt.

- Szüleid? - néztem Lorára, aki csak egyszerűen megrázta a fejét - És az enyémek? - tettem fel ezt a nyomós kérdést is, s erre már le is hajtotta a fejét.

Szóval mindketten tulajdonképpen árvák lettünk. Kiszálltunk az autóból, majd bementünk a házba. Egy lány fogadott minket.

- Na végre. Alexy már nyavalygott miattad - lépett oda hozzánk a nő egy gyerekkel a kezében. Ez a lány is ismerős volt, s rá is jöttem, hogy ő Lora legjobb barátnője még régről.

- Köszi, hogy vigyáztál rá - vette el a kisfiút Lora, s a nő már távozott is.

Lepődötten néztem, hogy a kisfiúra, hol Lorára. Nem értettem ezt a helyzetet.

- Jungkook. Amikor azt mondtam, hogy szakítok veled, az nem azért volt, mert kiszerettem belőled. Még mindig szerelmes vagyok beléd, az irántad táplált érzelmeim egy kicsit se múltak el azóta. Fájt, hogy eltűntél, csupán apám tiltotta meg, hogy veled lehessek. Ezért löktelek el magamtól. Nem tudtam, hogy emiatt ilyen helyzetekbe fogsz keveredni. És.. emlékszel, amikor berúgtunk, és lefeküdtünk? - kérdezte elpirulva.

- ...Igen - bólintottam.

- Terhes lettem akkor... ő itt Alexy. A fiúnk - mutatta be a picit.

Akaratlanul is mosolyogni kezdtem. Hihetetlen ez az egész. Lora sosem felejtett el engem, úgy, ahogy én se őt. Plusz egy gyerekünk is van, ami azt jelenti, hogy valami mindig is össze fog minket kötni.

Azokat a rossz tulajdonságaimat elfelejtve, amiketátéltem, kifolyt egy könnycsepp a szemeimből. Odaléptem Lorához, s egy forrócsókba hívtam őt. Olyan jó volt újra közel érezni őt magamhoz, tudva: mi mostmár egy család vagyunk. Mikor elváltam tőle megöleltem őt a babával együtt, scsak annyit mondtam: szeretlek, titeket.