Bad Boy -[[Befejezett]]-

Visszaemlékezés pt. 2 (Álom)

Eljött az este. Namjoon-nal már kint álltam a buli helyszíne előtt. A zene már dübörgött az épületben, a pia szaga keveredett a levegőben. Egy hónapban csak egyszer van ilyen alkalom, hogy a fiatalok eljöhessenek egyet lazulni, bulizni. Ez általában hónap végén van, hogy a fáradozásainkat levezessük.

Negyed órát vártam arra, hogy Lora megjelenjen barátnőjével az oldalán.

- Klassz, mindenki itt van, aki számít. Bemehetünk? - csapta össze tenyereit Namjoon.

- Naná! - válaszoltuk együtt, majd bementünk az épületbe.

A zene lyukat ütött mindenki dobhártyájába, de ezzel szabadultunk fel. Megfogtam Lora kezét, s egyből a táncparkett felé húztam. Hatalmas volt a tömeg, de pont volt annyi hely, hogy mi is tudjunk táncolni. Így is tettünk, s nagyon jól éreztük magunkat. Ám egy idő után mindketten megszomjaztunk.

- Nem megyünk el inni valamit? - kérdeztük meg egyszerre, ami miatt felnevettünk.

- De, menjünk - bólogatott Lora, s elindultunk a pulthoz.

Pián kívül mát nem nagyon lehetett kérni, így kértem két sört első menetre. Mikor azt lehúztuk jöhetett a többi egymás után, egészen addig, amíg részegek nem lettünk. Bevallom nem így terveztem, és szerintem Lora sem. Az alkohol és a hangos zene egyszerre keveredett össze az agyamban. A fejem hasogatni kezdett, de szinte nem is éreztem, hisz egyáltalán nem érdekelt. Eddig még egyszer se voltam részeg, a szüleim nem így tanítottak engem.

Közelebb léptem Lorához, s szorosan magamhoz húztam. Fenekénél fogva jeleztem neki részegségemből kifolyólag, hogy mire célzok ezzel. Lora belekuncogott fülembe, én pedig csókolgatni kezdtem a nyakát. Hirtelen megfogta a kezemet, s elhúzott engem a női mosdóba.

A többit nem kívánom részletezni, egy kabinban történt, aminek történnie kellett. Vagy lehet, hogy nem kellett volna...

Mikor végeztünk, kimentünk a mosdóból. Namjoon már várt ránk, hogy leordítsa a fejünket.

- Elment az eszetek? Nem volt arról szó, hogy részegek lesztek! Ugye nem azt csináltátok, amire gondolok?! - kezdte az agymosást barátom, mi meg Lorával csak nevetni kezdtünk - Na most megyünk el innen... - ragadta meg karjainkat, s elkezdett minket kifelé húzni - Felelőtlen barmok....

***

Másnap reggel azt sem tudtam hol vagyok. Látásom nem tisztult még ki, a fejem hasogatott és borzasztó hányingerem volt. Óvatosan keltem föl az ágyból, amiben feküdtem, majd egyből vissza is dőltem. Viszont nem a puha anyagra, hanem valakire érkeztem vissza. Leszálltam róla, majd ránéztem. Lora volt az. Megdörzsöltem szemeimet, majd körbenéztem a szobán. Ez az ő szobája. De, hogy kerülök ide? És mi történt tegnap a buliban?

Lora mocorogni kezdett, majd lassan ő is felébredt. Ő is hasonlóan festett, mint én, olyan volt, mint a mosott szar, s én is tudtam, hogy így nézhetek ki.

- Mi történt tegnap? - pillantott rám.

- Hát, ha én azt tudnám - vakargattam tarkómat.

Pár perc múlva megcsörrent a telefonom. Ránéztem a kijelzőre, Namjoon neve állt ott. Gyorsan fel is vettem.

- Miután ott hagytalak titeket, ugye nem csináltatok semmi rosszat? Hah... honnét is tudnátok... úgy lerészegedtetek, hogy rátok se lehetett ismerni - sóhajtozott.

- Mesélj már, ember! - rivalltam rá hirtelen.

- Jó, nyugi. Egyenlőre még inkább nekem kéne kiakadnom, vagy a szüleiteknek. De mindegy is. Tulajdonképpen miután kitáncikáltátok magatokat, elmentetek inni. Na, emiatt részegek lettetek, és utána elmentetek a női mosdóba, ahol tulajdonképpen megraktad Lorát. Aztán elhúztunk titeket onnan, és a végén Loráéknál kötöttetek ki, mert az ő házuk közelebb volt - mesélte.

Szerencse, hogy ki volt hangosítva, mert semmit se tudtam volna mondani. Lora hirtelen a szájához kapott, s elszaladt a mosdóba. Után futottam, s beléptem hozzá, hogy fogjam a haját, miközben ő a wc fölé volt görnyedve.

- Jól vagy? - kérdeztem.

- Úgy nézek ki? - pillantott föl rám.

Megráztam a fejem, s megvártam míg kihányja magából a piát. Mikor végzett, megtörölte a száját, majd fogat mosott. Természetesen a wc is le lett húzva.

- Baszki, mit fognak szólni a szüleim, ha ezt megtudják? - vakarta a fejét Lora.

Ebben a pillanatba krákogást hallottunk meg, s mind a ketten az ajtó felé néztünk. Lora szülei álltak ott, s következett is még egy agymosás. Mikor az ordibálással végeztek, Lora apja kiráncigált a házukból engem, s megmondta, hogy soha többet nem szeretne engem a lányával látni. Sóhajtozva mentem el az épülettől, s hazasétáltam.

Otthon természetesen megint kaptam a fejemhez vágott kifejezéseket, majd a szobám ajtaját becsapva mögöttem, bezárkóztam, s az ágyamra dőltem.