Tiltott szerelem( ChanBaek)

1.rész

A nevem Park Chanyeol. Egy 24 éves srác vagyok, aki egy nem mindennapi életet él. Sokan irigylik a családi helyzetemet, pedig semmi irigylésre méltó nem volt benne, egészen addig amíg be nem toppant az életembe Baekhyun.

Épp az irodámban dolgoztam, mikor apám beállított rengeteg papírral a kezében.
- Chanyeol! Ezeket ki kéne töltened. - tette le apám a papírokat elém.
- Mik ezek? - kérdeztem kíváncsian, majd elkezdtem lapozgatni.
- Ezek örökbefogadási iratok. - mondta rezzenéstelen arcal. Ez egy nagyon fontos és különleges lehetőség, ő mégse mutat semmi érdeklődés. Bár ezen nem csodálkozom, ő soha sem volt a szavak embere,ennek ellenére tudom hogy örül a helyzetnek akárcsak én és édesanyám, aki szintén a családi vállalatunkban egy elég fontos állást tölt be. Elkezdtem aláírni a hatalmas kupac papírt, majd anyám is betopogott.
- Chanyeol, drágám. Nem tudom mesélte-e apád, de mi nem tudunk Baekhyun-ra vigyázni, ezért te leszel a gyámja. - próbált mosolyt erőltetni anyám az arcára. Őszintén szólva sejtettem, hogy én leszek a gyerek gyámja. A szüleim már idősek, sok a munka a cégnél, nem kell a nyakukba még egy gyerek is. Én csak bólintottam, jelezve hogy tudtam a döntésükről. - Ma délután már nálad lesz Baekhyun, kérlek nagyon vigyázz rá és gondoskodj róla. - folytatta.
- Ez csak természetes. - azt hittem lezártam ennyivel a beszélgetést de csalódnom kellett.
- Baekyhun magántanuló lesz, ugyanis nem bírja az emberek közelségét. Nagyon kevés embernek nyílik meg, de remélem jól ki fogtok jönni. Még csak 14 éves, úgyhogy tényleg vigyázz rá. - mondta komolyan anyám.
- Ígérem vigyázni fogok rá! - mondtam fel sem nézve a papírkupac mögül.
- Töltsd ki a papírokat, utána menj haza,mi majd visszük Baekhyun-t. - mondta apám ugyan olyan komor hangon mint mindig.
- Rendben. - helyeseltem azzal folytattam a papírok kitöltését.

Mikor végeztem az összessel lehetett olyan délután három óra. Összepakoltam a holmimat, majd elindultam a kocsimhoz. Beszállva a járműbe elgondolkoztam, hogy vajon mi is kellhet egy 14 éves srácnak. Ülésmagasító már biztos nem kell, mert nekem se kellett 10 éve. Majd megkérdezem mit szeret csinálni és akkor úgy vásárolok be cuccokból neki.

Beindítottam a kocsit, majd hazafurikáztam. Beérve a lakásba ledobtam magam a kanapéra, nyakkendőmön egy gyors mozdulattal lazítottam, ingemet kigomboltam (így tökéletes panoráma nyílt kockás felső testemre)hogy ne legyen olyan hivatalos az öltözékem, hiszem már nem a munkahelyemen vagyok. Idő közben megszólalt a csengő, amin(gondolom) a szüleim csöngettek. Kinyitva az ajtót egy alacsony fiúcskával találtam szembe magamat.
- Hello! A nevem Byun Baekhyun! -hajolt meg a fogadott"fiam".
- Szia Baekyhun, én Park Chanyeol vagyok, a gondviselőd. Már nagyon vártam hogy megismerhesselek. - kezemet hajába vezettem, majd egy mozdulattal összekócoltam.Milyen selymes haja van.

Ciasztoook! Tudom hogy nem lett a legjobb,de megszállt az ihlet és a sztori további részében jobban ki fognak bontakozni az események. Az esetleges hibákért elnézést kérek!
Pusszancska😘😘💖💖