Féltve őrzött titok

1

2018. október 7.

A repülőtér termináljában várakoztunk, csomagjainkat már feladtam, a becsekkoláson is túl vagyunk.

- Biztos jó lesz így? Nem fogod megbánni? – kérdezte anya aggódva.

- Igen, jó lesz. Tudnom kell végre az igazságot. Tudnom kell, hogy három évvel ezelőtt életem legnagyobb hülyeségét követtem el azzal, hogy szó nélkül hazajöttem, vagy igazam volt. Ha az első az igaz, akkor joga van tudnia mindenről.

- Tudod, hogy bármikor visszajöhetsz. Ha úgy érzed, nincs keresnivalód kinn, itthon mindig lesz hely számotokra.

- Köszönöm, anya. Tudod, hogy mit érzek iránta, és ez az érzés sosem fog megszűnni. Mindent köszönök, és ha megérkeztünk felhívlak!

Sírva öleltük át egymást, majd anya lehajolt.

- Gyere ide mamihoz Jimin, hadd öleljelek meg! Ki tudja mikor látlak legközelebb. Vigyázzatok magatokra! – karjai közé szorította a kisfiút és körbepuszilgatta. A fiú kis kezével átfogta mamája nyakát és cuppanós puszit nyomott mindkét arcára.

- Szia mami! Repülni fogok anyával.

- Mennünk kell. Szeretlek anya!

A repülőn engedtem Jimin-t az ablak mellé ülni, majd becsatoltam magunkat. Már van közvetlen járat a két város között, ezért az út csak 13 óra.

- Annyeo! – ült mellém egy harminc év körüli nő, egyértelműen ázsiai. A köszönéséből ítélve valószínű, hogy koreai.

- Annyeo! – válaszoltam vissza egy mosoly kíséretében.

- Beszélsz koreaiul? – kérdezte csodálkozva.

- Igen. Évekig éltem kinn a családommal, így sikerült megtanulnom.

- De jó, akkor lesz kivel beszélgetnem a hosszú út alatt. Milyen modortalan vagyok, be sem mutatkoztam. A nevem Kim SoHee.

- Az én nevem Shin HaNa.

- Koreai vagy?

- Nem, ez csak a koreai felvett nevem. Magyar vagyok.

- És hogy kerültél Koreába?

Elmeséltem. Mindent elmeséltem, csak egy dologról nem beszéltem. Aki miatt eljöttem annak idején és most visszamegyek.

Kiderült, hogy SoHee a JYP Entertainment-nél dolgozik menedzser asszisztensként. Adott egy névjegykártyát mindenféle elérhetőséggel és lelkemre kötötte, feltétlenül hívjam fel. Ígéretet tett, hogy segít állásügyben, az ügynökségen mindig stylist hiány van. Megörült, amikor elmondtam, hogy ezt tanultam az egyetemen, most szereztem meg a diplomámat. Szállásügyben is segít, a barátnője a tavasszal ment Los Angeles-be, és rábízta a lakását. Felajánlotta, hogy lakhatunk ott.

Jimin majdnem az út kétharmadát átaludta, a többiben rajzfilmet nézett. Néha tartottunk a beszélgetésben szünetet, amikor elálmosodtunk, de aztán új erővel folytattuk. SoHee nagyon jó beszélgetőpartner volt. Nem árultam el neki, hogy valójában hol és mit dolgoztam, mielőtt hazamenekültem, azt hazudtam, hogy egy kávézóban voltam kiszolgáló.

A vámvizsgálat és a csomagjaink felvétele után volt olyan segítőkész, hogy a lakásba fuvarozott bennünket, majd csak aztán ment haza. Délután három óra volt mikor mindent kipakoltam és bekapcsoltam a tévét. Épp egy válogatás műsor ment az egyik csatornán, amikor megláttam őt. Pontosabban őket, együtt voltak mind a heten. Ők voltak a Bangtan Sonyeondan. Az eltelt három év alatt nem sokat változtak, talán komolyodtak, férfiasabbak lettek. Ez elsősorban JungKook-on látszott, hiszen mikor utoljára találkoztunk alig töltötte a 18. évét. A mozdulataik még tökéletesebbek voltak, a zene koreográfiája még nehezebbnek tűnt, a zene tetszett. Összeszokott banda voltak három évvel ezelőtt is, most még inkább annak tűntek. Mindig maximalisták voltak, a tökéletesre törekedtek.