Féltve őrzött titok

14

- Jimin, a menedzser közölte, hogy tíz nap múlva lesz a japán turné, és én is megyek.

- Tényleg? Már jössz velünk?

- De hova tesszük a fiunkat két hétig?

- Kicsim, azt hiszem itt az ideje, hogy megismerkedjen a nagyszüleivel. A szüleim úgyis nagyon szeretnék látni. Hyung, ugye nincs a hétvégére semmi programunk? – fordult NamJoon felé.

- Nincs, most van három nap pihenő.

- Akkor elmegyünk Busan-ba.

Péntek reggel vonatra ültünk, hogy meglátogassuk Jimin szüleit. Az út közel háromórás volt, Jimin Junior nagyon élvezte a vonatozást.

- Jimin, mit fognak szólni a szüleid? – kérdeztem aggodalmasan.

- HaNa, tudod, hogy a szüleim mindig is szerettek téged.

- De itt hagytalak ....

- Kicsim, megbeszéltük, és én velük is megbeszéltem. Nem haragszanak rád.

- És mit fognak szólni a fiunkhoz?

- Mit szólnának? Majd figyeld meg, hogy fogják kényeztetni ebben a pár napban is. Direkt nem küldtem nekik képet róla, látni akarom az arcukat, milyen lehettem én, amikor megláttam őt a dormban. Azt hittem tükör van előttem, annyira hasonlít rám.

- És egyre jobban.

Az állomásra begördülve Jimin a bőröndöt vitte, én a fiunkat. A taxi a jól ismert kertes ház előtt állt meg, rendezett udvar, virágok mindenütt, a kertben fák magasodtak. Amint kiszálltunk, már a kapuban álltak a szülei.

- Aboji, eomoni! Hiányoztatok nagyon – ezzel Jimin megölelte szüleit.

- Fiam, jó látni benneteket – mondta az apja – HaNa .... örülünk, hogy visszajöttél – és engem is átöleltek – Kit hoztatok még magatokkal? – kérdezte kíváncsian.

- Aboji, eomoni .... ő itt a ....

- Édes istenem! Fiam ..... – a szülők tágra nyílt szemekkel nézték az unokájukat és nem akartak hinni a szemüknek.

- Kisfiam, mutatkozz be, ők itt a nagyszüleid – hajolt le Jimin.

- Szia! A nevem Park Jimin Junior. Te vagy a nagypapám és te a nagymamám? – kérdezte tőlük kíváncsi szemekkel.

- Menjünk beljebb, ne itt ácsorogjunk – terelt beljebb bennünket Jimin apja.

A nappaliban helyet foglaltunk a kanapén, velünk szemben a szülők ültek, továbbra is csodálkozó szemeket meresztettek a fiunkra. Jimin mosolygott.

- Szóval én is ilyen voltam, ugye? – súgta a fülembe.

- Nem, te sokkal jobban meg voltál lepődve – súgtam vissza.

- Fiam, egyszerűen nem találok szavakat .... Ez a gyerek épp úgy néz ki, mint te ilyen idős korodban. Ha előkeresem a régi fényképeket, ti is meglátjátok, milyen őrületes a hasonlóság. És jól hallottuk, hogy a te neved viseli?

- Igen, ezt a részét már hivatalosan is elintéztem. Ő az én fiam – mondta büszkén.

- Azt hiszem, ezt senki nem vitatta ....

- És akkor most hogyan tovább?

- Az elmúlt két hétben nagyon sok minden történt. HaNa visszajött a Big Hit-hez dolgozni. Akartam venni egy lakást, hogy összeköltözhessünk, de Bang PD-nim volt olyan kedves, és biztosított számunkra egy az ügynökség tulajdonában levő lakást, amit bérelhetünk. Nem fogjátok elhinni, hogy a lakás hol van. A dorm szomszédságában! Nagyon sajnáltam volna és fájt volna, hogy a fiúktól elköltözzek, de nekem már a családom az első – és olyan szeretettel nézett ránk, ahogy csak tudott, miközben végig fogta a kezemet – Egy hete költöztünk be, addig csak a bútorok után szaladgáltunk. De készen van.

- Örülök, hogy sikerült elrendezni a dolgotokat. HaNa, ami akkor történt, lehet én is így reagáltam volna rá, de .... sajnálom, hogy nem adtál lehetőséget, hogy a fiam elmondja, mi is volt valójában. Akkor nagyon összetört, és egy anyának a gyerekét szenvedni látni ..... Kívánom, hogy te ezt sose éld át. Ha a fiúk nem húzzák ki a gödörből, most nem ülnénk itt. De ezen már nem lehet változtatni, örülök, hogy visszajöttél, és ezzel a tünemény fiúcskával is határtalan örömet szereztél - mondta kedvesen Jimin anyja.

- Egész életemben bűntudatom lesz, hogy szó nélkül elrohantam, de akkor nagyon fájt. Fiatal voltam, és meggondolatlan. Most már biztos másképp cselekednék – Jimin megszorította a kezem – Sajnálom, hogy mindenkit megfosztottam valamitől. Magunkat a boldogságtól, Jimin-t a fiától, önöket pedig az unokájuktól.

- Aboji, van még egy hírünk. Egy hete megkértem HaNa kezét, és ő igent mondott. Ehhez szeretném a beleegyezéseteket kérni, bár ettől függetlenül is el fogom venni – nevetett.

- Gyerekek, ennél nagyobb örömet már nem tudtok nekünk szerezni! Hadd öleljelek meg benneteket!

- És amiért még beszélni szeretnénk veletek .... Egy hét múlva japán turnéra indulunk, és HaNa is jön velünk. Nem tudjuk a fiunkat kire hagyni, és .....

- Fiam, ez csak természetes, hogy a nagyszülei fognak rá vigyázni addig! – szólt közbe az anyja – Van mit bepótolnunk, azt hiszem.

Elérkeztünk a végéhez. Kissé idealizált a helyzet, hogy annyira nagy botrány nem tört ki. Hiszem, hogy egyszer eljön ez is, hogy a rajongók és a sajtó megérti, az idolok is olyan emberek mint mi, szeretetre, szerelemre vágynak, kapcsolatra, és ezt el kell fogadniuk.  Már csak az epilógus van hátra, ami még a hétvégén megérkezik.