Rise Of Time : A Holdfény Harcosa

ACT 7: Magány

Már más szelek fújnak, rég írtam már a naplómba.... és nagyon sok lapot elvesztettem... de a lényegesebb dolgok megmaradtak a fejemben. Az AA6-ra való vadászattal felhagytam az idők folyamán, mert valami hang mintha a fejemben azt sugallná, hogy ne tegyem, nem törődtem bele, hogy elvették tőlem akit szerettem, csupán elfojtom magamban egy darabig ugyan is vannak fontosabba feladataim most ennél. Hosszú idő után.... gondolkodtam.... nagyon sokat.... és arra jutottam, hogy kell egy csapat újra szeretnék egy közösséget családomnak hívni, és kötődni valakikhez érzelmileg. Sok helyet bejártam mire sikerült össze gyűjtenem pár embert akikben megbízhatok és számíthatok rájuk ha kell. A Felkelőholddal már rég nem tartom a kapcsolatot, elég nagy hatalom van a kezükben most már. Nem keresnek, de tudják mi történik velem. A csapat. A csapat 7 személyből áll velem együtt.

Annyi időt gyakorlatoztunk és készültünk fel az első akciónkra, minden helyzetet leszimuláltunk. Sajnos ez nem volt elég... pedig annyira tökéletes és szép volt.

Az akció helyszínére helikopter segítségével mentünk, egy kisebb városban lévő lázadást akartunk volna leverni, és mi rögtön az oroszlán barlangjába mentünk, ám ez túlságosan is egyszerűnek tűnt. Mikor landoltunk az utcák üresek romok, felgyulladt autók voltak, míg befordultunk az egyik zsákutcába ahol a fények mintha mutatták volna az utat, az információk szerint, a lázadók vezetője egy bárban rejtőzködött.

Ahogy behatoltunk az épületbe üres volt minden fel volt bolygatva.... később találtam egy járatot ami a föld alá vezetett így tovább haladtunk.

Nagy tágas terem nyílt elénk és egy ajtó amely mögül fény és hang áradt ki, óvatosan közelítettünk majd egy TV volt, az ajtó becsukódott és felcsukódtak a lámpák körülöttünk fegyveresek, kérdés nélkül lőni kezdtek, mindenki meghalt, csak nekem volt szerencsém az első lövés amely földre vitt, a vállamba fúródott, a többi lövést a társam rám hullott teste fogta fel. Ez után fekete kép és egy árokban voltam a többi hulla mellett, el akartak minket ásni, de szerencsére a lövéstől nem gyengültem le, így a gödörbe húztam az egyik katonát és megfojtottam, a társát pedig lapáttal agyonvertem.

Nehezen dolgoztam fel ami történt.

Ezután a legközelebbi telefonfülkét megtalálva felhívtam Johnsont, és segítséget kértem tőle, elmeséltem neki mi történt, majd mikor elvittek hozzá az emberei, elmeséltem az egész történetet, hogy kerültem oda és, mi volt az oka az eltűnésemnek. Azt mondta nagyon örülne, ha vissza térnék hozzájuk és, mint másod parancsnok lennék a Felkelőholdnál. Azt ígértem neki, hogy fontolóra veszem, de volt még egy rendezetlen ügyem egy banda vezérrel amit, le kell zárnom.

Johnson ellátott pár információval és azt is meg mondta ki az a bizonyos személy és hol találom. Amilyen gyorsan csak tudtam útnak indultam. Egyedül, ahogy azt a régi szép időkben is.

Miután az ügyet lezárva vissza tértem, és meglátogattam Johnsont és csak annyit mondtam: ,,Jó újra közétek tartozni" válasza csak annyi volt ,,Ne viccelj mindig is közénk tartoztál."