A történet egy 6 személyes csapat történetének mellék száláról szól ahhoz, hogy könnyebb legyen megérteni ezt a történetet, el kell olvasni a még készülőben lévő Rise Of Time könyvet ami szintúgy megtalálható a Wattpadon szóval bátran utánna lehet k...
Újra érzem. Szívemben a melegséget, mert itt vagy mellettem. Habár a hideg ráz most engemet, gondolataim melegítenek s ezek csak körülötted keringenek. Kronosz egy feladattal bízott meg, így otthon kellett hagynom szerelmemet és a hideg Oroszország Szibériájába kellett utaznom. A hóban hagyott lábnyomai nyugtatnak, hogy élek még, egy ideje csak fehérséget láttam, majd megpillantottam egy hegyesebb részt ahol a két hegy közül kiszűrődő gyönyörű napfény áttör. Meg kellett állnom kicsit csodálnom a pillanatot. Tovább állva megláttam egy kis viskót, Kronosz szólt.
-Ez lesz az!
-Mégis miért kellett ennyit utaznom egy kis viskó végett?
-Csak menj oda, lépj be, nézz körül és rájössz majd.
Oda léptem az ajtóhoz bekopogtam. Nem nyitott senki ajtót, így hát beléptem. Üres volt csak egy asztal volt a szoba közepén rajta a közepén egy notesszel. A notesz elején egy hatalmas belevarrott AA6 szimbólum volt. Kinyitottam és elkezdtem olvasni. Kedves Owen! Mivel tudom, hogy az utad végül ide vezet, ezért itt hagyom neked egy kis útmutatónak és személyes levélnek. A naplómban minden fontos információt megtalálsz. Aláírás: Fly Dávid
Fly Dávid vagyok, 18 éves. Valószínűleg amikor olvasni fogod ezt, már rég halott leszek. Kronoszt kértem meg, hogy hozza el ide a naplómat. Az AA6 már régóta Kronosznak dolgozik. Az írólány aki most melletted van nem véletlenül lett így. Régebben AA6 tag volt. Viszont, hogy megmentsem egy másik időbe kellett őt vinnem. Ezért találtad őt meg egy alternatív jövőben ahová Kronosz vitt tégedet. Erre én személyesen kértem meg. Mivel láttam, hogy milyen következményei lennének ha megismerne engem, ezért a kezdeteknél kellett elvágnom a szálakat, a szívem szakadt, mikor el kellett löknöm magamtól, szemem könnybe lábadt kérdezte miért sírok, de én csak annyit válaszoltam. "Miattad, hogy nem lehetsz az enyém"
-Te kis butus hiszen a tiéd lehetek.
-Sajnálom. Majd otthagytam őt és szomorúan vissza ment az osztályába.
Annyi emléket kitörölve és álmot nem megvalósítva. Nem jegyeztem el őt, nem fogtam a kezét a fontos döntésekkor nem lehettem mellette a nehéz pillanatokkor, nem sírhattam vele együtt, nem hunyhattam le szemeim nyugodtan, abban a tudatban, hogy mellettem van. Nem kérhettem meg a kezét, és a legfontosabb, nem ajándékozhattam meg egy gyermekkel. Így arra kérlek vigyázz rá. Tudom furán fog hangzani, de találkozni fogunk és mikor lehetőséged adódik, hogy lelőj, ne habozz kérlek. Ha nem teszed beláthatatlan következményei lennének, sajnos már láttam és átéltem. Gondolom mostanra már rájöhettél miért is vagyok halott amikor ezt olvasod. A halálomat te fogod okozni. Egy bevetésen amin ott lesz a csapatom is. Viszont csak engem fogsz lelőni ők elmenekülnek és az egyik dublőrödet fogják megölni helyetted.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
