Lights On Honey (Befejezett)

2. A meghallgatás

 A meghallgatás kétfordulós volt, az első a helyi kisvárosunk színházában volt megtartva ott kellett átmennünk a rostán, ami után mailben értesítettek minket. Akkor többünket hívták be egyszerre.
 Aztán a második forduló már Los Angelesben volt megrendezve, a város, egy számomra ismeretlen részén. Itt már a saját koreográfiánkat várták. Igaz azt is tudni kell, hogy eddig nem sokat jártam az angyalok városában, habár jövőre ide fogok járni egyetemre és a nagynéném is itt él néhány éve, tehát lesz időm kiismerni.

 Órákkal később, a falnak dőlve várakoztam, a számommal a dresszemen. A mögöttem üldögélő lányok – köztük páran a volt sulimból - teljesen ki voltak, hogy Shawn ma Európában turnézik, tehát nem lehet itt. Én megtudtam érteni, elvégre ez csak meghallgatás, miért repkedne miatta?

- Te következel. – nyitotta ki előttem a terem ajtaját egy komor, sovány nő és sürgető kézmozdulatokkal invitált be a meghallgatásra.

 Négy igen fontos ember kinézetű alak ült egymás mellett. Bemutatkoztak, kérdezték a nevemet és feltettek néhány kérdést. Az egyikük a tollát kattintgatta unottan, miközben válaszoltam. Aztán a komoly hölgy elindította a Don't Be a Fool című számot, amelyre már hónapok óta gyakoroltam.
 Fionával két teljesen más koreográfiát csináltunk, de segítettünk a másiknak mindenben, amiben lehetett, hogy minél jobb előadást hozzunk ide. Én egy kortárs táncot próbáltam összehozni és miután gyorsan végigpillantottam az asztalnál ülő embereken, elkezdtem bemutatni.

 Nagyon élveztem készíteni és most előadni is. Azóta szeretek táncolni, mióta az első órámra elvitt a nagynéném, aminek már jó pár éve. Régebben még azt hittem ezzel fogok foglalkozni, de miután jó sokat veszekedtünk a szüleimmel, végül újságírásra jelentkeztem. Mert ez a másik nagy szenvedélyem, igaz leginkább a naplómat írom csak, meg néhány verset, ha olyan a hangulatom, de szeretem ilyen formában kifejezni magamat.
 A lényeg, hogy sok dolog közrejátszott, hogy jelentkezzek. Fiona, az, hogy szeretem Shawn dalait, de leginkább az, hogy bizonyítsak magamnak még egyszer, utoljára.

 Mire visszatértem a tánc közben elkalandozó gondolataimból, már enyhén lihegve álltam a terem közepén.

- Ezt saját magad koreografáltad? – kérdezte a középen ülő, sapkás pasas. Én pedig csak bólintottam és közben próbáltam lassítani a légzésemen.

- Egy kis segítséggel. – válaszoltam.

- Értem. – mondta, aztán vetett egy pillantást az előtte lévő papírlapra. - Kötelességünk elmondani, hogy több szempontot is figyelembe veszünk a döntés során, de köszönjük, hogy eljöttél. A munkatársunk kikísér. – intett a vékony hölgy irányába.

- Köszönöm. Viszlát.

 Megfordultam, kimentem a terem ellenkező irányba vezető ajtaján, egy másik szobába, ahol Fiona már a műanyag széken ülve várakozott. A lába folyamatosan mozgott, a türelmetlenség miatt. Bennem pedig mindenféle érzés kavargott. 

Akkor most elrontottam valamit? 

- Végre! – felpattant, ahogy meglátott - Képzeld, szerintem sikerült! – vigyorgott – Nagyon jó válaszokat adtam és láttam rajtuk, hogy imádták a táncot is. – aztán hirtelen megfogta a vállaimat – Képzeld el, ha Shawn látta volna! Mennyire tökéletes első találkozás lehetett volna... - elgondolkozott egy pillanatra aztán kicsit meglökte a vállamat. – Neked hogy ment csajszi?

- Őszintén szólva, fogalmam sincs. Megköszönték, aztán távozhattam, gyorsnak tűnt az egész. – meséltem el nagyvonalakban.

- Most már csak néhány nap és kiderül. – mondta Fiona mosolyogva.

~~~

Bizony. Ezzel el is érkeztünk a mai naphoz, amikor itt, a nappaliban üldögéltünk a kanapén és Anyu főzés közbeni káromkodását hallgatva, bámultuk a tölgyfa asztalon lévő telefonokat.

- Az utóbbi napokban Shawn szinte összes interjúját megnéztem. Ennek a telefonnak muszáj lesz jeleznie! – sóhajtotta. – Annyira szeretném.

 Fiona tovább beszél arról, hogy neki iszonyatosan fog fájni, ha a hosszú, reménykedő hónapok után végül nem láthatja Shawnt, de én akkor önző módon nem figyeltem rá. Feltekintettem a tv feletti digitális órára, ami éppen akkor váltott egészre.

Kérlek – suttogtam magamba.

Csend.

Ha egy tű leesett volna a padlóra, fájdalmasan hangosnak hatott volna, abban a pillanatban.

Kérlek.  - bámultam tovább az órára, habár már percekkel későbbi időt mutatott.

- Nem hiszem el! – szólalt meg végül Fiona. Aztán felállt és ugyanúgy ide oda sétálgatva hadarni kezdett. Én pedig letekintettem a kezeimre, eddig észre sem vettem, hogy folyamatosan az ujjaimat tördeltem.

Zzz

Zzzz

Szia! Ha már itt talállak a másodiknál, remélem tetszik is a történet. A következő fejezetektől egyre izgalmasabb lesz, ezt megígérhetem. A későbbiekben pedig felnőtt tartalmak is előfognak fordulni.
 Kövess be vagy írj hozzászólást, hogy tudjam velem tartassz a történet alatt. Szívesen fogadok hideget - meleget, ne kímélj! További jó olvasást Neked!
xx - J-

U.I. : Ha  olyan típus vagy, akit nem zavar a zenehallgatás olvasás közben, azt tanácsolom indítsd el az elejére kitett videót. :)